Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Àz országgyűlés képviselőházának IBI. kérem, méltóztassanak tudomásul venni azt, hogy a kormány a rendelkezésére álló anyagi lehetőségek korlátai között és ama korlátok között, amelyeket egy észszerű államháztartás követelményei elébe írnak, megteszi a kötelességét az ínséges lakosság megsegítésére. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés és taps-) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! A belügyi államtitkár úr tulajdonképpen konkrét választ nekem nem adott. (Felkiáltások a jobboldalon: A kérés sem volt konkrét!) De a kérésem konkrét volt, hogy ezeken az ínséges vidékeken közmunkák induljanak meg. Még egy szempontra vagyok bátor figyelmeztetni, arra, hogy a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamiara kimutatása szerint — nagyon mérsékelt becslésnek tartom — 200.000 katasztrális hold vetetlen búzaterület van a Tiszántúlon. A vetések nagyon rosszak, s magának a 200.000 holdnak kimaradása legalább ^ újabb 20.000 munkástól fogja elvonni az aratási lehetőséget, úgyhogy ezért vagyok kénytelen hangsiílyozni, a közmunkák megindításának szükségességét» mert ha az illetékes minisztériumok a tervek kidolgozásához most késedelemmel fog eljutni ez a munka tényleg a munkásokig. Hangsúlyozóin még azt, hogy az ínséges területeken vannak előkészített közmunkák, bejárt utak, amelyeknek költségvetése, minden előkészítése készen van, de a vármegyéknek nincs meg hozzá a szükséges pénzük. Mély tisztelettel kérem a belügyi államtitkár urat, hogy Békés vármegye főispánját ebben a tekintetben méltóztassék megkérdezni, és ő rá fog mutatni azokra a közmunkákra, amelyek elő vannak készítve, csak egyetlen dolog hiányzik hozzá: a pénz. Az államkaszának most több a bevétele, így megvan a lehetőség, hogy ez a pénz e vidékek számára előteremthető legyen. Én az államtikár úr válaszát abban a meggyőződésben mégis tudomásul veszem, hogy a legteljesebb jóindulat és segítőkészség megvan a minisztériumban és megvan a kormányban, hogy ezeknek a vidékéknek munkásságán segítsenek. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyi államtitkár úr által a belügy- és a földmívelésügyi miniszter urak nevében adott választ tudomásulvenni, igen vagy nem*? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz Kozma Miklós belügyminiszter lemondásának körülményei tárgyában: Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Kozma Miklós belügyminiszter lemondásának körülményei széles körben alkotmányjogi aggodalmakat és bizonytalanságot idéztek elő? Hajlandó-e a miniszterelnök úr az országgyűlést tájékoztatni Kozma Miklós belügyminiszter lemondásának részleteiről ? Hajlandó-e a miniszterelnök úr határozott nyilatkozatot tenni aziránt, hogy az összminisztérium osztatlan politikai felelőssége a jövőben teljes mértékben érvényesülni fog?« ülésé 19$7 február 10-én, szerdán. 265 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az idő előrehaladottsága folytán egészen röviden leszek bátor előadni interpellációmat. (Helyeslés.) Nem akarom megbolygatni azt az idillikus állapotot, amely jelenleg itt a képviselőházban uralkodik. (Egy hang a jobboldalon: Kár is volna!) A kormány részéről nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem hangsúlyozni, menynyire keresik az ellenzékkel való együttműködés lehetőségét, itt az ellenzéki oldalról pedig mély tisztelettel veszünk tudomásul minden kormányválaszt. Olyan idillikus helyzet van, hogy ennél különbet nem is lehetne kívánni. (Dinnyés Lajos: Tavaszi fuvalat!]i Ez a kérdés azonban oly súlyos kérdés, hogy "bár alkalmas ennek az idillnek megszakítására, mégis kénytelen vagyok idehozni. Igyekezni fogok azonban a személyi vonatkozásoktól teljesen eltekintve, kizárólag alkotmányjogi aggodalmaimat előadni. (Dinnyés Lajos: Csoór Lajos utolsó ellenzéki mohikánnak tartja magát. — Derültség.) Mint az utolsó ellenzéki mohikánnak, kötelességem ezt megtenni. (Derültség. — Tildy Zoltán: A hét legjobb vicce!) Kozma Miklós volt belügyminiszter úr kinevezése alkalmával a kormánypártnak egy igen tekintélyes része nehézségeket támasztott aziránt, hogy ő a kormányba belépjen. Az akkor kinevezett miniszterelnök úr saját pártja jelentékeny részének ezt az állásfoglalását nem fogadta el és azt mondotta, hogy nem enged beleszólni miniszterei megválasztásába és bár elismerte, hogy vannak kifogások Kozma Miklós személye ellen, ő vállalta a politikai felelősséget azzal, hogy őt bevette kormányába. (Mojzes János: Még nem tudta, hogy összeférhetlen!) Mindnyájan tudtuk már éveik óta azt a helyzetet, amely fennállott a volt belügyminiszter úrral kapcsolatban. (Gaal Olivér: Nagy tévedés! — Mojzes János: Ha tudták, miért nem jelentették be? — Zaj.) Ennek az ügynek

# további története az volt, hogy ezt a mindnyájunk által sejtett vagy ismert — vagy nem tudom minek nevezzem — állapotot az ellenzék részéről szóvá tették és a belügyminiszter úr ellen támadást indítottak. Akkor már nyíltan színrekerült az összeférhetlenség kérdése vád, mintha a belügyminiszter úr bizonyos diktatórikus hajlamokkal rendelkeznék. A miniszterelnök úr január 14-én ezeknek a vádaknak ismeretében nyilatkozatot tett. amelyben azt mondotta, hogy (olvassa): »Kozma Miklós tagja a kormánynak, és amennyiben ellentét lenne közte és a kormány között, vagy a belügyminiszter úr és köztem, az esetben nem lenne tagja a kormánynak.« (Egy hang a jobboldalon: Világos!) Igen, ez világos, de ezzel a ténnyel a miniszterelnök úr ugyancsak vállalta a politikai felelősséget a belügyminisztereért, akiről akkor már mindenki tudta azt, hogy bizonyos összeférhetlenségben van-e, vagy nincs. (Gaál Olivér: Hallatlan!) Három héttel később bizonyos váratlan körülmények között bekövetkezett a belügyminiszter úr távozása. Egyszerűen elröpült a kormányból olyanformán, hogy nem is vonhattuk felelősségre, és nem is történhetett semmi, mert mindjárt megszűnt a képviselői minősége is, amennyiben a miniszterelnök úr ellenjegyzésével felsőházi taggá neveztetett ki. Ugyanakkor a miniszterelnök úr azt a nyilatkozatot tette, hogy miután a lemondás eszményeiről a lapok bőven írtak, azok köztudott