Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

262 Az országgyűlés képviselőházának 181 bérnek megállapítása és védelme. Ha nem tudunk a munkásságnak elég munkaalkalmat is adni a megfelelő napszámbérekhez, akkor a napszámbér emelése bizonyos területeken azt is eredményezheti, hogy különösen a Tisznátúl, a nagygazdaságok mind jobban eltolódnak a külterjesség felé, vagyis a felemelt napszámbér mellett kevesebb munkaalkalom lévén, ugyanahhoz az eredményhez fogunk eljutni. Ezért kénytelen vagyok ezt a vonalat szélesebb vágányra állítani be és hangsúlyozni, hogy a napszámbérek biztosítása mellett legalábbis ugyanolyan fontosságú tényező a munkaalkalmak szaporítása. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztatnak emlékezni, hogy a mezőgazdasági konjunktúra idején, amikor az államháztartás bizonyos pénzfeleslegekkel, tartalékokkal rendelkezett, amikor egyes megállapítások szerint a minisztériumokban kigondoló bizottságok voltak, hogy megállapítsák, mire lehetne kiadni a pénzt s amikor maga a mezőgazdasági termelés is tudta foglalkoztatni a munkásokat, az országban igen nagy mértékű közmunkák voltak, úgy hogy volt olyan idő, amikor maguk a közmunkák emelték a mezőgazdasági munkabéreket és sokszor munkáshiányt idéztek elő a gazdaságokban. De hangsúlyoznom kell még egy harmadik tényező fontosságát is. Ez az, hogy a napszámbérek csökkenésével egy időben mérhetetlenül csökkent a részkereset pénzbeli értéke egészen a legutóbbi esztendőkig, amiről külön szeretnék majd szólni. Ennek a részeskeresetnek pénzbeli értéke ma is szörnyű aránytalanságban van az ipari árakkal szemben. A mezőgazdasági kamara 1929. évi jelentése már hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági munkásság ruházkodási katasztrófa előtt áll. Egy olyan időpontban, amikor a napszámbér még 2 pengőn felül volt, állapította meg ezt a kamara. Méltóztassék elképzelni, hogyha a kamara 1929ben objektíven megállapította, hogy a mezőgazdasági munkásság ruházkodása nemcsak hogy biztosítva nincsen, hanem olyanfokú leroneyolódás is következett be, amelyet már egyenesen katasztrófának lehet nevezni, milyen lehet ennek a rétegnek a mai helyzetei (Meizler Károly: Cigányok rongyait hordják!) A részeskereset pénzbeli értéke jobb esztendőkbén is, amikor a munkás tudott keresni, olyan kicsiny, olyan kevés volt, hogy azért a neki szükséges ipari cikkeket megszerezni úgyszólván teljességgel kéntelen volt. A részeskeresetnek nemcsak pénzbeli értékét, hanem mennyiségéit is csökkentette a (katasztrófáknak sorozata, amely főképpen azt a vidéket érte, •amelyen a mezőgazdaságii munkásság nagyobb számiban van letelepedve: a Tiszántúl egyes vármegyéit. (Ügy van! jobb felöl.) Egészen röviden meg szeretném állapítani, mi a mai helyzet. Méltóztassanak meg^nifredni, hogy itt megint _ a mezőgazdaság általános helyzetéből induljak ki. Ma úgynevezett jó termés után vagvunk. Állítom azonban, hogy s jó termés mellett viszont olyan igények merültek fel az agrártársadal óimmal szemben, amelyek szinte paralizálták azt a hatást, amelyet a termelés tekintetében ez iái jó termés a jövendőre nézve jelenthetett volna. (Kun Béla: A kíméletlen adóbehajtás!) Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a pénzügyminiszter úrnak és ia különböző adóhatóságig közegeknek sikerült az elmúlt esztendő^ végéig; azelőtt nagyon ínséges vidékeken és községekben a kivetett adónak 110— ülése 1937 február 10-én, szerdán. 120%-át beszedni. (Mojzes János: Gyönyörű siker! — Kun Béla: Innen van a kincstári felesleg! — Meizler Károly: Tökéletesedett a technika! — Zaj.) Láttam bank-körleveleket, amelyek sematikusan, nyomtatásban jelentek meg és amelyekben felhívták a gazdákat arra, hogy tekintettel erre a jó termésre, most már teljes mértékben teljesítsék fizetési kötelezettségeiket. Az agrárolló közben nem csukódott össze, az ipari árak tekintetében a diszparítás megmaradt. Méltóztassanak csak ezt a ha> rom tényezőt összeadni: (Kun Béla: A kartelárak emelkednek!) az adózási kérdésekben való szigorúságot, a bankok nagyobb igényeit a gazdákkal szemben (Rakovszky Tibor: Nagyobb falánkságát!) és az ipari árak növekedését, és ki fog derülni, hogyha mezőgazdaság, amely tényleg jobb termést élvezett az elmúlt esztendőben, ma megint pénztelenül és erőtlenül áll egy szerintem súlyos jövendő előtt. A Nemzeti Bank illusztris elnöke a gazdasági műveltség terjesztését kívánta, különösen a közgazdasági lapoktól. Ebben a tekintetben a legteljesebb mértékben igazat adok a Nemzeti Bank elnökének és .nagyon szeretném, ha ez a .műveltség kiegészítődnek a tudásnak és az ismeretnek olyan tényezőivel is, amelyek a mezőgazdasági termelésre vonatkoznak. (Kun Béla: A falu viszonyait jobban ismerje meg Imrédy Béla!) Valósággal megdöbbenve láttam egyik komolynak nevezett közgazdasági lapunkat, amely július 16-án a következő óriási címmel jelent meg : »Mire fordítja a magyar mezőgazdaság idei milliárdos többbevétel étH« A szövegből csak egyetlen-egy passzust olvasok fel. (Olvassa): »A mezőgazdaságnak egyetlen évi és a múlt éviekhez viszonyított jövedelemtöbblete meghaladja az összes védettség alá. tartozó adóssági terhek tőkeösszegét. (Mozgás. — Felkiáltások a jobboldalon: Melyik bank rendelte ezt? — Kun Bála: A bankkapitalizmus-despotizmus!) ^Meggyőződésem szerint a gazdasági műveltség lényeges alkateleme a tudás és a helyes ismeret, amelyet egy gazdaságilag művelt embernek megfelelően kell feldolgoznia. Mit szóljunk azonban az ilyen gazdasági műveltségről és erről az irányzatról? Mert állítom, hogy közgazdasági lapjainknak túlnyomó része mezőgazdaságellenes. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon. — Kun Béla: A nagy bank- és kartelérdekek szolgálatában állanak! Ez az igaz! Agrárországban! Szégyen! — Zaj. — Meizler Károly: Struccpolitikát folytatnak a mezőgazdasággal! — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy közgazdasági lapjaink ilyen hírszolgálata és ilyen beállítása, sőt még a mezőgazdaság iránt jóindulatú, napisajtónak egyes közleményei is befolyásolják a pénzügyi hatóságokat, az ország eeész közvéleményét, és ez az oka annak, hogy Magyarországon, amely állítólag agrárállam, éppen azokból a szempontokból, amelyek az agrár lakosságot életének legkomolyabb részén érintik, nem történnek olyan intézkedések, amelyek szükségesek lennének. (Zaj.) Ha a mezőgazdaság általános helyzetét így ítélem meg. méltóztassék me^en^edni, hoary röviden szóljak arról, hoayan látom ebben a helyzetben a magyar földmunkássá -* a mezőgazdasági munkásság állapotát. (Halljuk! Halljuk!) *<•- • # \ Elök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Tildy Zoltán: Tisztelettel kérek tízpercnyi meghosszabbítást.