Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 18 i. akik a lakosságot bujtogatják, mert semmi sem alkalmasabb a lakosság hangulatának felizgatására, mint az, hogy a kormány maga áll oda az árdrágítók közé. Ebben az esetben pedig a kormány maga is segíteni akar az árak emelésében. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a béke érdekében, a szegény lakosság tüzifaellátása érdekében ezt a harácsolás!, ezt a sarcolást ne engedje meg, hanem tegye lehetővé, hogy a lakosság túlnyomó többsége olyan áron jusson tűzifához, amely ár arányban van a keresetével. (Helyslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök; A földmívelésügyi miniszter úr bejelentett megbízottja, a földmívelésügyi^ államtitkár úr fog válaszolni az interpellációra. Marschall Ferenc államtitkár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad az imént elhangzott interpellációra a távollévő földmívelésügyi miniszter úr helyett röviden a következő választ adnom. A tüzifapiacon mutatkozó egyes ár jelenségeket természetesen a kormány a maga részéről a legélénkebb figyelemmel kíséri annál is inkább, mert a kormány teljesen tudatában van annak, hogy a tűzifa éremelkedésének nemcsak gazdasági, hanem mélységes szociális vonatkozásai is vannak. És méltóztassék az im terpelláló képviselő úrnak meggyőződve lenni arról, hogy a kormány a legtöbb esetben a gazdasági jelentőségnek fölébe helyezi a szociális jelentőséget, különösen a mai időkben, amikor a szociális kérdésekre és azok rezonanciájára rendkívüli módon kell vigyázni. (Ugy van! half elöl.) Azok az okok, amelyek a tűzifa áralakulását befolyásolják, két csoportba oszthatók. Az első csoportba azok az okok tartoznak, amelyek mindenki által tolerálhatok, amelyekre magyarázatot is tudunk adni. Itt elsősorban említem azt, amire az igen t. képviselő úr is célzott, bár más vonatkozásban, ho^y a belső tüzifatermelés az utóbbi időben csökkent. Ennek is meervan a masryarázata, mécnediír az, hoey a földmívelésüervi kormányzat a múlttal ellentétben a rendkívüli fakihasználatokat most már i^en szigorúan kezeli. Azt hiszem, teljesen - lehetetlen volt annak az álláspontnak a fenntartása, hogy az ee-yik oldalon fásítási proOTaramot bonyolí+unk le és állapítunk meg, a másik oldalon pedis: nyuerodtan elnézzük és eltűrjük, hoe-v a magyar nemzeti vagyon esevik le^na^vobb értékét, a magvar erdőt pusztítsák. (JJpy van! Upy van!) Ez eddio- illoeikus ál la not volt. Ezen segítenünk kellett és ennek következménye természetesen az a bizonyos szám, amelyre a képviselő ár hivatkozott. Hogy tehát a három év előtti állarjottal szemben a belső tűzifatermelés lecsökkent, ez erre a körülményre vezethető vissza. Azt hiszem, a földmívelésügyi kormánynak továbbra is ezen az áton kell haladnia és megmaradnia, mert a két dolog között — az Alföld fásítása és általában a fásítási programra lebonyolítása és e között — olyan junktimot kell létesíteni, . amely Magyarország gazdasági szükségleteinek és a célszerűségnek meg is felel. Méltóztatott arra hivatkozni, hogy a termelők nem tudom micsoda nyereséghez jutottak és általában a kérdés lényegét oda méltóztatott eltolni, hogy a termelőkön múlik az, hogy ma itt Budapesten és egyes helyeken a tűzifa árában bizonyos emelkedés állott elő. Ezt a beállítást a magam részéről természeteKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1937 február 10-en, szerdán. 2S9. sen tagadnom kell, mert hiszen nagyon jól ismerjük azt a három-négy év előtti állapotot, amikor a magyar erdőbirtok és a magyar erdőbirtokos teljesen a tönk szélén állott és épJ>en az a felfogás, amely ezt a konstrukciót létrehozta, mondotta, hogy a magyar erdő a magyar nemzeti vagyonnak legértékesebb része és azok az országok, amelyek az erdŐpusztítás útjára léptek, tulajdonképpen saját nemzeti emelkedésük és saját nemzeti gazdálkodásuk útját vágták el. (Űpy van! jobbfelől.) Ezen a helyzeten tehát segítenünk kellett és ezt máskép nem tudtuk megcsinálni, csak azon az úton, hogy az erdőgazdaság rentabilitását emeltük és hála Istennek, ez ennek a konstrukciónak keretében nagy mértékben sikerült is. (Meizler Károly: A fogyasztók rovására!) Majd erre is rátérek. Van az árképző tényezők között egy másik jelenség is, még pedig az, hogy az utóbbi hetekben és hónapokban a tüzifabehozatal körül bizonyos nehézségek mutatkoznak. Ezek a nehézségek nem abban állottak, mintha a kormány a maga részéről a kereskedelempolitikai tárgyalásokat nem folytatta volna le és kereskedelempolitikailag nem biztosította volna azokat a tűzifamennyiségeket, amelyeket nekünk külföldről be kell hoznunk. A nehézség abból jelentkezett, hogy a számbajövő államokban vagónhiány • állott elő, éppen ezért az utóbbi időben a magyar államvasutak útján intézkedtünk, hogy bizonyos kölcsönkocsik bocsáttassanak a számba jövő államok rendelkezésére, így az utóbbi időben ez a helyzet máris megjavult. Természetesen ez a hetekig; tartó helyzet a szállításnál bizonyos eltolódást idézett elő, úgyhogy azok a famennyiségek, amelyekről a kereskedelmpolitikai megállapodások provideáltak, nem tudtak a tervezett időre bejönni. Ez a második ok. A harmadik ok, amelyre rá kell térnem és amelyet ki kell emelnem, a következő. Mint méltóztatik tudni, az őszi tartós esőzés és az azóta is állandóan rossz időjárás az utakat annyitfa járhatatlanokká, tette, hogy a beiív.., tűzifaszállítás egyes vidékeken teljesen lehetetlenné vált. Méltóztassék tudomásulvenni, hogy az erdőknek legnagyobb része nem autostrádák közelében fekszik, hanem olyan helyeken van, ahol csak zegzugos utakon lehet a Mízáfat.az erdőből kiszállítani, míg az a vasútállomáshoz el tud jutni; amíg a fa vagonokba rakva, a fogyasztóhoz jut, ez meglehetősen nagy távolságot jelent, nagy munkát és nagy gondot okoz a birtokosoknak és nagy költséggel jár. A képviselő úr a bükkfával kapcsolatban említette, hogy a bükkfa rendkívül módon drágul. Ebben a tekintetben egy érdekes jelenség van, — s ez a negyedik ok — még pedig az, megállapítom magam is, hogy a bükkfa áralakulásában valóban bizonyos kilengések mutatkoznak. Ennek oka azonban az előbb említetteken kívül abban is rejlik, hogy a fogyasztóközönség ezt a magyar termelésnek csak aránylag csekély hányadát kitevő tűzifát indokolatlan előszeretetben részesíti. Aki ismeri a fogyasztókat, tudja, hogy Budapesten a fakereskedőktől mindenki bükkfát akar. Ebben ia szakember egészen más állásponton van, mert hiszen vannak olyan hazai fanemek, amelyeknek tüzelőképessége, kalóriamennyisége egészen kielégítő és^ amelyek egyik-másik vonatkozásban a bükkfát felül is múlják. (Meizler Károly: Tessék felvilágosí38