Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1937 február iö-én, szerdán. 251 mégis ezer- és ezerszámra perli a díjakért az ügygondnokul kirendelt P. K. ügyésze? 4. Tudja-e, hogy a pereket intéző bizottságok maguk is bizonytalanságban vannak s egyes helyes íteletek mellett oly ítéletek is elhangzanak, amelyek kötelezik a biztosított ügyfeleket a fizetésre, noha a kereskedelmi törvény szerint a biztosítási viszonyt — díjnemfizetéssel -r jogosan szüntették meg! 5. Hajlandó-e a kormány a vonatkozó rendeleteket, amelyek túlmennek még azon a határon is, ameddig a törvényhozás elmehet, visszavonni, a kereskedelmi törvényt hatályába visszaállítani? 6. Hajlandó-e a jogtalan tömegperek beszüntetése iránt intézkedni? Eupert Kezső s. k.« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Ebben a kérdésben is, amelyet most tárgyalni bátor leszek, megmutatkozik, hogy hova vezet az olyan tágkörű felhatalmazás, mint aminőt a kormány az 1931:XXVI. tc.-ben kapott, amelyet azóta is» évről-évre meghosszabbít a törvényhozás. Itt van a Phönix Életbiztosító Társaság közismert ügye. Ebbe is belenyúlt a t. kormány a kivételes hatalom alapján — pátensekkel. Most már körülbelül egy esztendeje izgatja az ország közvéleményét ez a kérdés, de különösen izgatja a 30.000 körüli érdekelt biztosítottat és izgatja még jobban természetszerűleg az intézetnek derék tisztviselői karát is. T. Ház! Egy esztendeje immár, hogy kirobbant ez a válság s egy esztendő nem volt elég arra, hogy ezt a kérdést nyugvópontra hozzák, sőt arra volt csak jó ez a hosszú idő, hogy a biztosítottak minden nap jobban meggyőződjenek arról, hogy érdekeik veszélyben vannak és hogy károsodások fogják őket érni. Ez az egy év csak arra volt jó, hogy a tisztviselői kar állandó bizonytalanságban legyen a sorsa felől. Pedig ezt az, egész kérdést^ szerintem a meglévő régi jogrend alapján a kényszeregyességi jog keretében sokkal jobban el lelhetett volna intézni, a mostani elintézésnél. Az igaz, hogy a t. pénzügyminiszter úr hivatkozik érdem gyanánt arra, hogy 1936. április 8-án éjjel rögtönös intézkedéssel közbelépett és ezzel megmentette az életbiztosító társaság díjtartalékát a magyar biztosították javára s ügyességével egyéb káros következményeket is elhárított. Nagyon nnéltányloon az igazságügy miniszter úrnak ebbeli nagy érdemeit, nem is akarom kétségbevonni ezeket, nagy elismeréssel is szólok róla, de ez pillanatnyi intézkedés volt, hogy úgy mondjam, a végszükség helyzetében. Legyenek nyugodtak az igen t. miniszter urak, ha ilyen végső pillanat kényszerűségében cselekszenek, akkor mindig meg fogják kapni a felmentvényt cselekedetükre, de ez még nem bizonyít semmit. Ha valamely intézkedésre rögtönösen szükség van és a miniszter abban a reményben, hogy erre törvényhozási felmentvényt kap, cselekszik, megkapja a felmentést,' de ebből nem következik az, hogy az élet egész területére és minden időre olyan kérdésekiben is, amelyekben a pillanatnyi intézkedés nem szükséges, a kormány messzemenő felhatalmazásokat (kapjon. Amíg tehát az igen t. miniszter úr első lépése helyénvaló és megérthető volt és megérdemli, hogy a törvényhozás ezért neki a felmentvényt 'megadja, addig szükségtelen volt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XT. az ez alá a szempont alá már nem eső intézkedés, hogy később a biztosító társaság és a biztosítottak, viszonyába belenyúlt, úgy, ahogy azt magánjogunk nem engedi meg és ahogy még a törvényhozás sem nyúlhat bele. Törvényes jogrendünk eddig az volt, hogy az életbiztosítási szerződéseket kötő fél csak az első időszaki díjat volt köteles megfizetni, a további időszakra eső díjak bírói úton nem voltak behajthatók, ha csak minden esedékességkor külön nem kötelezte magát erre a biztosított fél. Ezzel szemben a kibocsátott szükségrendelet alapján most a biztosított felek abban a helyzetben vannak, hogy kénytelenek megkötött szerződéseik ellenére a biztosítási díjakat még a második, harmadik biztosítási időszakban is továbbfizetni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Szerződés szerint, nem ellenére!) Szerződés ellenére kénytelenek fizetni, mert elvétetett tőlüik az a jog, hogy a szerződéses viszonyt akkor, amikor akarják, az első biztosítási időszakra járó díj kifizetésével abbahagyják. Eddig, ha életbiztosítása szerződést kötött az ember, tisztában volt azzal, hogy az legfeljebb az első időszakra, az első évre szól és a második évben, ha nem akar fizetni, kötelezni a tovább fizetésire nem lehet. Most azonban noha ezek ia biztosítottak látták és megmondták, hogy nem érdemes fenntartaniuk ezeket a biztoisításiokat, mert hiába fogják fizetni a díjakat, rászorítják őket arra, hogy mindaddig, amíg az állomány át nem vétetik, a díjakat továbbra is szerződés ellenére fizessék. Természetes, hogy szerződés ellenére, mert ugyan egy bizonyos biztosítási tartamra kötjük meg a szerződést, imondjuk 10—25—30 éivre, vagy nem tudom mennyi időre, de 'annak a szerződésinek a tartalma az is, — iáimat a törvénytől vesz át és amivel ellenkező ki sem .köthető, tehát jus cogens — hogy ha azonban a szerződést egy év múlva aibba hagyom, ellenem semmi bírói lépés nem történhetik. A szerződés tartalmába ütköző intézkedésieket foganatosítani méltánytalan és jogtalan, mert ha a biztosított látja, hogy őt azzal bíztatják, hogy a Ibiiztosított összegnek legfeljebb 65%-át kapja ímeg, természetesen elmegy a kedve attól, hogy a biztosítási 'Szerződést fenntartsa, hanem, ha elérkezett a megfelelő idő, inkább tőkésíteni akar, vagy vissza akarja vásárolni azt a kötvényt, tehát egy ilyen datmnózus ügyletben nem akar bentmaradni és mert ő 'annakidején olyan feltételek mellett kötötte meg azt a szerződést, hogy biztosították: airról, hogy amikor akar, meg is y alhat a biztosítástól, teljesen méltánytalan és jogtalan volt, hogy a díjakat törvény ellenére tovább kell fizetnie. Arra még a törvényhozásnak sem lett volna joga, hogy egyes jogviszonyokba, az egyes szerződésekbe belenyúljon. A törvényhozás megalkothatja az objektív jogot, amelyben minden cselekvésnek vagy jogviszonynak feltételeit megszabhatja, ahhoz alkalmazkodhatnak az emberek, de ha egymással már szerződtek, ezeket a szerződéseket a törvényhozás sem bonthatja fel, mert hiszen ha még hozna iis ilyen intézkedést, annak természetesen nem le-, hetne visszaható ereje. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ez tévedés!) Tévedés? Nem tévedés, mert a régi jogban, a régi törvényhozásban az efféle intézkedéseik ismeireitlenek voltak. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nincs régi és nincs új!) Sajnos, a háborús pszichózissal jött el az a szomorú idő, amikor a törvényeknek kezdtek visszaható erőt tulajdonítani, biztosí3/