Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. magyar jövendő képe lebegett. Annak a nagy magyar jövendőnek képe lebegett előtte, amely lehetővé teszi, bogy ez az ország és ennek az országnak városai szemefényei legyenek az európai kultúréletnek. Azt mondotta Petőfi Sándor, hogy ha a föld Isten kalapja, akkor hazánk a bokréta rajta. Bizonyára ez a gyönyörű költői gondolat foglalkoztatta a miniszter urat, amikor ezt a törvényjavaslatot idehozta, hogy bokréta legyen Európa kalapján ez a kis Magyarország, amely nemcsak természeti szépségeivel bájolja el az idegent, de a stíluSí higiénia és az esztétika minden modern megnyilatkozásával is. Legyen a mi országunk Európa bokrétája. Tele illattal és szépséggel. Hogy ez így lesz, ebben a reményben örömmel fogadom el a javaslatot. (Éljenzés és taps jobbfelöl, középen és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Payr Hugó képviselő úr. A képviselő úr nines jelen, jelentkezése töröltetik. Utána következik Fábián Béla képviselő úr. (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk az újpestieket!) Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy nagyjában majdnem ugyanazokkal a kérdésekkel foglakozzam, amelyekkel előttem felszólalt - Csiki József igen i. képviselőtársam foglalkozott. Ha az én felszólalásomnak más is lesz a következménye, amennyiben én a javaslatot nem fogadom el, (Mozgás ) mégis azok a kérdések, amelyekkel foglalkozni akarok — mondom — nagyjából megegyeznek képviselőtársam felszólalásában tárgyalt kérdésekikel, csak annyiban különböznek mégis, hogy én a javaslatban legelsősorban azt a helytelen intézkedést látom, hogy a bíróság hatáskörét, a bíróság szerepét csökkenti olyan kérdésekben, amilyen kérdésekben, ha eddig nem a bíróság, hanem a közigazgatás szerepelt volna, akkor most a bíróságnak kellett volna szerepet adni. Ez nem a gazdag emberekre és nem a nagy kisajátítottakra vonatkozólag lesz kár, hanem inkább a szegény emberekre nézve. A gazdag ember mindig megtalálja a maga pártfogóját, még akkor is, ha a telkét, vagy a vagyonát kisajátítják, ellenben a szegény embernek nehezebb megtalálnia a maga pártfogóját és a szegény ember védője a kisajátítások alkalmával minden egyes törvény alapján a bíróság. Minden hiába, t. miniszter úr, méltóztassék elhinni nekem, hogy ez így van, méltóztassék megkérdezni jogász-képviselőtársainkat és meg méltóztatik hallani, hogy nagyobb garancia egy szegény ember számára a bíróság, mint a közigazgatás. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem erről van szó!) De igenis, erről van szó, mert a kisajátításnál a javaslat szerint a közigazgatás szerepel. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tévedni méltóztatik!) Nem tudom, talán akkor — úgylátszik — a törvényjavaslat rosszul van megszövegezve. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A kisajátítás lebonyolítását mindig a közigazgatás végzi, a kártalanítást pedig a bíróság!) A kérdés azután - csak az, hogy mikor jut a pénzéhez az a szerencsétlen ember. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Minden kisajátításnál így van!) Addig nem lehet elvenni a tulajdont képező telket vagy földet, amíg a bíróság által nincs eldöntve az ügy. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Másról tetszik beszélni! A kisajátítási engedély alapján birtokba lehet yenni^ a kisajátítható területet minden kisajátításnál és azután jön a kártalanítási eljárás. így van! Tesülése 1937 február 10-én, szerdán. 231 sék elolvasni a kisajtítási törvényt!) Az a kérdés, hogy meddig fog tartani. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez az eljárás bírósági eljárás!) "De most sokkal tovább fog tartani. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tessék elolvasni a kisajátítási törvényt! Kisajátítási engedély van!) Hiába olvasom el, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Sajnálom, ha nem méltóztatik érteni! — Derültség a jobboldalon.) a helyzet mégis csak az, hogy a közigazgatás kezébe kerül a kisajátítás. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De minden kisajátítás a közigazgatás kezében van!) A közigazgatásnak sokkal nagyobb szerepet méltóztatik adni most ezzel a törvényjavaslattal. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez már kezd más fogalmazás lenni! Tessék elolvasni a törvényt!) Hiába más fogalmazás, végeredményben az a helyzet, hogy a bíróság szerepét meg méltóztatott szüntetni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Áh, dehogy!) Kérem, ezt nem én mondom, hanem hívjunk össze egy szakértői konferenciát, hogy kinek van igaza! A miniszter úr azt mondja, .hogy nincs megszüntetve a bíróság szerepe, én pedig azt mondom, hogy meg van szüntetve. (Meskó Rudolf közbeszól.) Az a kérdés, t. képviselő úr, hogyha igazuk van azoknak a képviselőknek, akik itt nehezményezik a bíróság szerepének csökkentését és nincs igaza a miniszter úrnak, akkor hajlandó-e a miniszter úr a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezését megszüntetni, mert ne méltóztassanak azt képzelni, hogy máskülönben felállna itt egy csomó képviselő, aki az életben gyakorló jogász és ezek a képviselők egymásután sorban felszólalnának és a miniszter úrral szemben azt állítanák, hogy a bíróság szerepe csökkent a javaslat értelmében. (Usetty Béla előadó: Nem! Ez nem a kisajátításra vonatkozik!) Ne 'méltóztassanak rossznéven venni, de ez nem peres eljárás, mert a peres eljárásban mindig van egy bíró, aki dönteni, fog. Tessék a képviselőházon kívül beszélni erről a dologról, az ellenzéki jogászok hajlandók a miniszter úrral is leülni az asztalhoz, és a miniszter úrnak bebizonyítani, hogy igenis a közigazgatás a kisajátításoknál most nagyobb szerepet kapott;, ami nem nagy veszedelem a nagy kisajátítókra, de annál nagyobb veszedelem a kisemberekre nézve. (Surgoth Gyula és Meskó Rudolf közbeszól.) Nincs igazam, képviselő rirl (Usetty Béla előadó: Nincs!) T. képviselő úr, ue vitatkozzék Surgoth képviselő úr helyett, mert ön előadó és így a képviselő úrnak hivatalból kötelessége azt mondani, hogy nincs igazam, de itt a Házban van még egy pár jogász és ezeknek a jogászoknak egytől-egyig mind az a közös véleménye, hogy igenis, a közönségnek a helyzetét a közigazgatás fokozottabb bevonása által súlyosbítja ez a javaslat. (Usetty Béla előadó: De nem a kisajátításoknál!) Ne méltóztassék rossznéven venni, de nem tudok alkudni, hogy hol. Én csak azt mondom, hogy a javaslat a kisajátítottak helyzetét rosszabbítja. Méltóztassék megengedni, hogy egyenként rátérjek azokra a kérdésekre, amelyekről be-* szelni akarok. Legelsősorban a parcellázások kérdésével foglalkozom. Ami a parcellázások terén Pestkörnyékén és az egész országban az utolsó 15 esztendő alatt történt, az olyan banditizmus, amihez hasonló doltrokat csak akkor olvasok, ha amerikai gengszter-történeteket ob vasok el. Az egész ország kormánya és az egész köz' igazgatás szemeláttára (rabolták itt ki az or-