Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

182 Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1937 február 5-én, pénteken. független képviselőtestületi taig tesz szóvá valamiilyen kérdést a képviselőtestületben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! En csak két esetet hoztam fel, amelyről közvetlen tudosmásioím van, de az egész vonalon ilyen az eljárás és az önkormányzat kezelése, az önkormányzaft önadimiinisztrálása. Azt hiszem azonban, nagyon sok hely van, ahol ínég nem jöttök rá a bajokra, meg nem fedték fel a 'hibákat és a 'bűnöket. ; Az önkormányzatot maguk a kormányok kezdték ki. Az 1920. év óta egymást felváltó kormányok valamennyije végzett egy-egy csákányütést a megmaradt önkormányzaton, a megmaradt romokat pedig a helyi reakciós klikkek aknázták alá és továbbfolytatják ezt a tevékenységet. Egészen természetes, hogy a helyi családoknak, a helyi klikkeknek, a helyi érdekeknek (Kéthly Anna: A helyi dinasztiáknak!) nem felelhet meg egészen az egészséges önkormányzat. Az ő szempontjaik szerint sokkal helyesebb a meghamisított önkormányzat, ahol ott ül a berendelt Fejbólintó Jánosokból álló képviselőtestület, amely mindent a világon, ami elébe ikerül, amit elébe tesznek, megeszik és megszavaz kritika nélkül, még a saját halálos ítéletét is aláírná, ha elébe raknák, azt sem merné megtagadni. Az ellenzéki hangulat, ellenzéki hang, lehetőség az ellenzéki bírálatra, ösztönzésre pedig — amint nagyon jól tudjuk — hiányzik, mert a jobboldal exponensei, akiket jelöltek és bevittek oda hatósági segédlettel és nem a nép bizalmából, nem bírálnak, azoknak nem szabad, azok azt nem is akarják, hanem képviselőtestületi tagok akarnak lenni, esetleg részesedni akarnak az önkormányzat belső jótéteményeiben, de hogy ^felálljanak bírálni, ösztönözni és számonkérni, azt ezektől nem lehet elvárni. A kormány nagyon rosszul teszi, ha ezt az állapotot sokáig tűri, mert ez a magyar közviszonyok teljes megrothadására fog vezetni. Ha nem nyitják ki az ablakokat és nem bocsátanak be friss levegőt az önkormányzatok szellemébe, akkor ez a folyamat, amely már megindult és amelynek néhány lápvirágját kénytelenek voltak kiteríteni az ország előtt, folytatódni fog, ami azonban egyáltalában nem kívánatos sem abból a keresztényi szempontból, amelyet soksor hallunk hirdetni, sem abból a nemzeti szempontból, amelyet a keresztényi gondolattal összekapcsolva hirdetnek. A kormányoknak az önkormányzatok iránti magatartása eddig általában az volt, úgy fogták fel az egész önkormányzati kérdést, hogy előbb kasztrálták az önkormányzatokat, azután pedig tudva, hogy az ilyen alakulatokban nem lehet bízni, gyámság alá helyezték az önkormányzatokat. Persze ez a gyámság nem járt mindenhol a kellő eredménnyel. A kormánv nagyon jól tudja miért helyezi gyámság alá az ilyen önkormányzatokat. Nagyon jól tudja, hogy r az ilyen önkormányzatokban nem lehet •megbízni. A kormány tehát a maga szempontját nézi. Igaz, hogy a bajt bajjal tetézi, (mulasztást mulasztással akar pótolni, a bizalmatlanság azonban az ilyen önkormányzatokkal szemben indokoltnak látszik, mert nem bízhat ilyen önkormányzatokban, azért helyezi őket gyámság alá, igen sok esetben, ismétlem, eredmény nélkül, mert a bajok megtörténnek. (BuchingerManó: Az ilyen kormányt kellene gyámság alá helyezni!) En tehát azt tartom helyesnek és azt ajánlom a imiélyen t. kormány szíves figyelmeibe, hogy új törvényes rendezésre adjon alkalmat a törvényhozásnak, az önkoraiányzatok választásánál vezesse be a titkos szavazást és ezzel irtsa ki a közéletből ezeket a klikkeket, vagy járuljon hozzá, hogy a 'helyi közkereseti társaságokat kd lehessen gyomlálni a magyar közélet területéről. (Gr. Festetics Domonkos: ijgy van! Propperrel együtt! — Kassa y Károly: Mi az már megint?) T. Képviselőház! ízetlen közibeszólásokra nem vagyok berendezve. Kulturemberek közibeszólására szívesen hajlandó vagyok reflektálni, mindenkivel vitába szállok, de kulturátlan, — nem akarok inparlamentáris szót használni, mert látom, hogy az elnök úr nagyon néz rám (Gr. Festetics Domonkos: Csak miondja meg!), várja, hoigy mit fogok most mondaná — illetlenkedő, ízetlen, gyerekes közibeszólásokra nem szoktam válaszolni, felmentve érzem magamat ez alól. (Buchinger Manó: Sajnos, olyan finom voltál, hogy nem érti!) T. Képviselőház! A folytatás azután az anyagi eszközök előteremtése volna, a mi szerény felfogásunk szerint igazságos és progreszszív adózás útján, a telek értékadó bevezetésével. Igen érdekes és furcsa dolog, hogy egy egész törvényjavaslatot tárgyalunk, a város- és falurendezésről, sok mindenről van benne szó, benne van a betterment is, igaz, hogy nem imperativ îormában, ami hiba, de nines benne a teleikértékadó. (Sándor István: Az is benne van!) Bocsánatot kérek mines benne! Engedelmet kérek, ne tessék azt mondani, hogy benne van. Ha benne van,, akkor el van dugva valahol a sorok között, vaigy a gyereknek, más nevet adtak, hogy ne ismerjenek majd rá, amikor szükség lesz rá. Ez lehet, de szó szerint, egyenesen megmondva nincsen <benme a telekértékadó és én kérdem, lehet-e 1937-ben városrendezési, falurendezési, építészeti javaslatot tárgyalni, törvényt alkotni anélkül, hogy ne vegyék figyelembe a telekértékadó lehetőségét és szükségességét? (Usetty Béla előadó: A 24. § második bekezdésében van!) Tessék megnézni előadó úr, átadom az én példányounat, oldaljegyzeteim lis vannak rajta, nincs benne. Ne adjanak más nevet a gyereknek, nem őszinte dolog, ha (más nevet adnak neki, nem őszinte dolog, ha a lehetőség megvan, de kifejezetten és elfogadhatóan a telekértékadó megoldási lehetősége ebből a javaslatból hiányzik. A helyi igazgatás költségét, amint tudjuk, a kereseti és forgalmi adókból és természete; sen pótadókból veszik. E két antiszociális adó ellen annakidején küzdöttünk és küzdünk ma is, de ha már megvan ez a két antiszociális adó, akkor miért nem hagyják meg ezeket a közületeknek, az önkormányzatoknak? Pest környéke ebből a szempontból egészen rossz pozícióba került, hallatlan pénzügyi zavarokkal küzd azért, mert Budapest székesfőváros közönsége egy miniszteri rendelet alapján Budapest környékétől elszippantja, elvonja, elfogja, elveszi a keresetiadó tételeket. Ezt is szóvátettem már többször itt a Házban. Az történik, hogy Budapest környékén a Budapesten dolgozók kereseti adója Budapest pénztárába folyik be. De az a helyzet, hogy ezek ott laknak a környéken, ott élik le életüket, odakapcsolja őket a mindennapi élet, ott kívánnák kielégíteni helyi igazgatási érdekeiket és szükségleteiket, ott akarnának kultúrát felépíteni a főváros tövében, ott szeretnének fürdőt, csatornázást, vízvezetéket, egyszóval