Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

180 Az országgyűlés képviselőházának 179. szegény emiber és melyik a gazdag ember szervezete és bizony ha hozzájutnak, ugyanúgy befészkelik magukat a gazdag ember szervezetébe, mint a szegény ember szervezetébe. Ezért a gazdag embernek nagy súlyt kellene helyeznie egyrészt arra, hogy mindenkinek egész cipője legyen, másrészt arra, hogy száraz lábbal lehessen legalább a fővárosban — sőt az egész országban, de ez már, elismerem, hallatlanul vérmes kívánság, — járnia annak, akiinek tennivalója van. Budapest környéke tehát az én szerény felfogásom és tapasztalatom szerint nem nagyon lelkesedhetik azért, hogy a mélyen t, hetven esztendős, öreg, szakállas Közmunkatanácsot régi, elavult szervezetével ráültetik a nyakára, 'hogy az rendezze most Pestkörnyéknek számtalan problémáját, mert probléma azután van bőségben. (Meskó Rudolf: Erre szükség van!) Budapest környékén hallatlanul sok a baj, a fájdalom, a keserűség, a hiány, a megoldatlan probléma. Ezekkel a problémákkal komolyan kellene foglalkozni és ha ilyen irányú javaslat kerülne a képviselőház elé, mi volnánk az elsők, akik azt nagy örömmel üdvözölnénk és elfogadnánik. De kap most Budapest környéke egy öreg nagybácsit, aki majd parancsolni fog nekik, de fizetni nem. (Derültség.) Pedig fordítva kellene csinálni ;a dolgot. Budapest környéke olyan nagybácsi után áhítozik, aki fizet és nem parancsol, vagy legalább is, aki fizet és parancsol, de olyan nagybácsira, aki csalk parancsol és egyáltalában nem fizet, igazán nincs szüksége Budapest környékének és ha •meg lehetne kérdezni Budapest környékéinek a népét, vagy talán a városi képviselőtestületeket, azt hiszem nemmel válaszolnának arra a kérdésre, hogy ezt a t. parancsoló nagybácsit befogadják-e vagy sem. (Meskó Rudolf: Pedig szükség van rá!) De nem ebben a formában. (Meskó Rudolf: Lehet változtatná rajta!) A modern város- és falurendezés új rendszerét szerintem úgy kellene kezdeni, ahogyan szokás : Alulról felfelé kellene kezdeni az építést. Ez a javaslat azonban a technikával és a szokásokkal szemben állva, éppen fordítva csinálja a dologt: felülről kezdi az építést., (Fricke Valér: Ez a művészet!) De ez nem jól van így, ez ojyasvalami, mint amit egyes vidékeken a esűrépítéseknél láthatjuk, hogy először a csűrnek a tetejét építik meg és csak azután az alapját és a falait, de a technika és a tudomány nem így tanítj komoly építkezés nem ilyen formában történik, ott először az alapokat rakják le, azután a falakat húzzájk fel, azután jön a Jkupola, a tető. Ez az építkezés rendes menete. Ez a javaslat azonlblain fordítva csinálja a dolgot: Épít egy kupolát, anélikül, bngy alamtai volnának a ikupolának s anélkül, hogy előbb vihairálló falakat építene. Éppen ezért szerény felfogásom szerint — disanétleon, hangsúlyozom s nyomatékosam figyelmébe ajánlóim a mélyen tisztelt kormánynak és a törvényhozásnak — legelisősorbam szükség volna izmos és széles hatáskörű önikorrnányzatra. Hiába csinál itt a törvényhozás akármit, hiába hozzuk a legíbriliámisabb megoldása lehetőségeket és a legjobb törvényeket, aimíg a városoknak és a falvaknak nincs megfelelő, jól kiépített, önálló hatáskörrel rendelkező — megengedem,, felsőbb felügyelettel ellátott —önkormányzatuk, addig semimiféle kísérlet nemi járhat eredatnemmyel. Már pedig ma Magyarországon nincs önkormányzat. Ami van. az látszat-önkonmányzat. Az önlkormányzatoknak — Budapestet sem véve ki — ülése 1937 február 5-én, pénteken. nincs semmiféle hatáskörük, semmiféle hatalmuk: adminisztrálhatnak, beszedhetik az adót, határozhatnak, bizonyos kérdésekben, végeredményébem azonban minden a t. kormánytól és a belügyminisztertől függ, aki kezében tartja az önkormányzatok életét,, akinek akaratától, kívánságától, politikai felfogásától függ münden, s aki sokszor talán a ko>rtézia szempontjaitól vezéreltetve irányítja Magyarország városi és falusi életét. Legelsiősonban tehát ömkormrányzatra volna szükség. T. Ház! Az önkormányzatot megnyomorító kormánypolitika még Budapesten is egészen cifra dolgokat produkál. Legutóbb történt, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága — az ország legelső és legnagyobb törvényhatósága — hozott egy határozatot, amellyel egy közlekedési vállalatot sajátított kii, amely eddig magánikiézben volt. Ez volt ez a bizonyos Bart, kérdés. A főváros törvényhatóságának közgyűlése néhány szavazattöbbséggel az átvétel mellett foglalt állást, szemben a másik résszel, aimely magánkézbe akarta hagyni ezt a közlekedési vállalatot,, >amely 6—7 relációt tartott fenm, 'egyet a Margitszigetre, néhányat pedig a környékre. Meglehetősem fontos, útvonalak ezeik, s a főváros ezért _ szükségesnek tartotta, hogy ezt az üzemet saját kezelésébe vegye át. Eeknent a batározat a minisztériumba. A minisztériumiban imit csináltak vele, mit mem, azt nem tudom, talán a főváros törvényhatósága tudja,, de nem mondja, tény azonban, hogy a lejárat utolsó napján déli 12 órakor közölte a belügyminiszter a főváros törvényhatóságával, hogy nem hagyja jóvá a határozatot, mert mem látja tisztázva azt, hogy a szavazás szabályszerűen történt-e vagy sem. Tudniillik a vállalat a közgyűlési határozatot megfellebbezte a belügyminiszterhez és a belügyminiszter úr inkább hisz egy nyerészkedésre alapított magánvállalatnak, mint az ország első és legtekintélyesebb törvényhatóságának, annak közgyűlésének és a közgyűlési határozatnak, de eltette az utolsó pillanatra és azután az utolsó napon pont tizenkét órakor jutatta el a maga jóvá nem hagyó végzését a törvényhatósághoz. Szerencsére a polgármester feltalálta magát és nem nagy súlyt helyezett erre a belügyminiszteri döntésre; átvette a Bart.-ot, bár, ha valami ijedt alak lett volna, nem lett volna szabad átvennie, hanem tartania kellett volna magát a belügyminiszter döntéséhez és így valóságos anarchia állott volna be. Nem tudták volna, hogy átvegyék-e, avagy sem, ki járassa a kocsikat, hiszen el volt minden intézve, az emberek ki voltak jelölve, új típusú, világos, szép autóbuszok készen álltak, azokkal a kocsikkal, a kis barna bárkákkal pedig, amelyek a Bart. kezelésében szaladgáltak az útvonalakon, nem tudták, mit csináljanak. Végre megoldották a dolgot úgy, hogy mégis átvették a Bart.-ot, azt hiszem, utólagos jóváhagyás reményében, vagy előzetes megbeszélés alapján, nem tudom, azonban de facto mégis átvették és a közgyűlés azután túlnyomó nagy többségében a megváltás, az átvétel mellett döntött. Most már a mélyen tisztelt belügyminiszter úr, — lletőleg azóta már nem Kozma a belügyminiszter — az új belügyminiszter úr is lesz szíves belenyugodni abba, amit az ország első és legfontosabb törvényhatósága elhatározott. Az, ami Budapesten megtörtént, természetesen megismétlődik a vidéken, mindenütt, kivétel nélkül, nincs Magyarországon ma ön-