Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

8 Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1937 január 26-án, kedden. ahol a városrendezési terv szerint hizonyos üzemeket el lehet helyezni. A 14. § foglalkozik azzal, hogy ahol zártsorú építkezés kötelező, de előkertek vannak, ott ezeket az^ előkerteket — jogászi nyelven szólva — lehívhatja az építési hatóság, illetve a Közmunkatanács, vagy pedig a törvényhatósági jogú városokban a törvényhatósági bizottság és megyei városokban a képviselőtestület. A következő szakasz azzal foglalkozik, hogy miként kell eljárni, ha utakat kell létesíteni. A telekfelosztásról szólva már foglalkoztam ezzel a kérdéssel, itt azonban telekfelosztás nélkül állapítja meg a javaslat azokat a feltételeket, amelyek mellett útépítés céljára telket igénybe lehet venni. Itt is megállapítja a javaslat, hogy az eredeti teleknek, tehát nem a parcellázás utáni, hanem az eredeti teleknek egyharmadát minden megtérítés nélkül igénybe lehet venni; azt a kötelezettséget fűzi azonban hozzá, hogy annak a tervnek megállapításától számított három esztendőn belül meg kell építeni az utat, különben teljes kártalanítást kérhet az, akitől ezeket a telkeket az út céljára elvették. A javaslat tehát megfelelő biztosítékot nyújt arra, hogy a közületek nem fognak visszaélni azzal a helyzettel, amelyet a javaslat biztosít számukra; ha tehát az illető város úgy látja, hogy három esztendő alatt nem lesz meg az a szükséges összeg, amellyel ezeket az utakat elkészítheti, akkor nem szabad ezzel a felhatalmazással, ezzel a joggal élnie. Megállapítja azonban a javaslat azt, hogy ha az ilyen útépítés céljára igénybevett területeken épületek vagy más alkotórészek vannak, azokat a tulajdonosnak feltétlenül meg kell téríteni. Egy további szakasz rendelkezik arról, hogy miképpen kell megindítani a kisajátítási eljárást, amiről már az előbb voltam bátor említést tenni. A javaslat 17. §-a foglalkozik azzal, hogy ha gyógy- és üdülőhely céljára vesz igénybe egy közület területet, akkor azért kárpótolhatja a tulajdonost ugyanabban a községben más területtel, tehát csereteket adhat » helyébe és az illető tulajdonos nem követelheti, hogy pénzbeli megtérítést kapjon azért a telekért és csak akkor köteles a közület pénzbeli kártérítést adni, ha ott, abban a községben nem lehet cseretelket adni. Megállapítja a javaslat azt is, hogy ennek a telekf elosztásnak, határrendezés és átlakításnak a közigazgatás körébe tartozó részletes szabályait a belügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel szabályozhatja, ha azonban bírói eljárásról van szó, akkor az igazságügyminiszter rendelete az irányadó; az igazságügyminiszternek ad tehát felhatalmazást e szabályok megalkotására. Az építésügyről a 19—23. §-ok^ szólnak. A törvényjavaslatnak ez a része talán a legfontosabb, legkényesebb, mert amint már az általános indokolásban is voltam bátor mondani, hizony sokszor megtörténik, hogy építési engedély nélkül építenek fel épületeket, amelyeket később^már nem lehet lebontatni, tisztán méltányosságból sem, mert hiszen az egyes építtetőkre ez óriási kárral járna. Most kifejezetten megmondja a törvény, nemcsak az építési szabályrendelet, — amely már eddig is volt, hiszen a fővárosnak volt építésügyi szabályrendelete, a Közmunkák Tanácsa adta ki, ennek azonhan nem volt törvényereje — hogy az építéshez és a lakhatási engedélyhez — a törvényjavaslatban »használhatósági engedély« kifejezés van — feltétlenül az építési hatóság engedélye szükséges. Megmondja, hogy a hatóság csak olyan építésre adhat engedélyt, amely a városrendezési tervnek és az építés; ügyi szabályoknak megfelel. A beépítésre ki nem jelölt területeket illetőleg pedig megmondja, hogy ezeken nem szabad építeni, kivéve, ha középületről, vagy olyan épületről van szó, amelynek felépítése feltétlenül szükséges és az illető terület rendeltetésének magfelel, de ez is csak úgy építhető fel, ahogy a város meghatározza. Arról is intézkedik a törvény, hogy ha egy épületet mégis fel kell építeni, akkor ki lehet kötni a feltételek között, hogy a tulajdonos később lebontani, vagy átalakítani tartozik; köteles megfelelő szinthez alkalmazkodni, úgy, ahogy az útnak a szintje megköveteli. Megtörténhetik, hogy csak . később fogják szintbe hozni az utat. Ekkor a tulajdonos saját költségén tartozik elvégezni a munkát, ha azonban meglévő városrendezési tervet módosítanak az út szintje szempontjából, akkor az épület átalakításának költségeit követelheti a közülettől. Igen fontos rendelkezése a törvénynek az, hogy az építés tervezője, vállalkozója, szakértője, általában iparosa felelős a szabályok betartásáért; tehát nemcsak az építtető felelős, hanem az is, aki végzi a munkát, ennek a felelőssége azonban időbelileg korlátozva r

van a használhatósági engedély kiadásától számított háromévre. Eddig áll fenn az ő felelőssége. Az építési egedélyre vonatkozólag megállapítja a törvényjavaslat a feltételek között azt is, hogy az ú. n. tilos áthatásokra is figyelemmel kell lenni, nem lehet tehát úgy építeni, hogy az épületben lévő üzem a szomszédot zajjal, bűzzel terhelje meg. Megmondja a javaslat, hogy ha víz, gőz, füst, korom, hő, bűz, zaj, rázkódtatás érhetné a szomszédot, akkor az építési engedély kiadását meg kell tagadni. Ez a rendelkezés különösen fontos, mert ilyen rendelkezés mostanáig nem volt. Kimondja a törvény azt is, hogy nem szabad elvenni a szomszédtól a kilátást, a napsütést sem, amire eddig szintén kevés figyelemmel voltak. Meghatározza a javaslat 22. §-ában azt is, hogy a belügyminiszterrel egyetértőleg bizonyos feltételeket határozhat meg az építésnél az egészség, biztonság, városrendezés, gazdasági vagy más közérdek szempontjából. Meghatározhatja továbbá azt, hogy milyen munkát kell építésnek és milyen épületet kell épületnek tekinteni, milyen iparosok végezhetik el ezeket a munkálatokat. Megállapítja a törvényjavaslat azt is, hogy milyen díjakat lehet szedni, milyen berendezéseket kell alkalmazni, milyen anyagból kell építeni. Meghatározhatja azt, hogy a közüzemeket miképpen kell bevezetni, az egyes történelmi és művészi értékű épületeket miképen kell megvédeni, ha ezekre vonatkozólag más törvényes intézkedés nincs. A belügyminiszter az iparügyi miniszterrel együtt elrendelheti és kötelezheti az egyes közületeket, hogy a beépítésre szánt teriileteket jelöljék meg, ami szintén a jogbiztonságot szolgálja. A városrndezési terv alá nem eső utaknál is meghatározhatják,

f hogy bizonyos épületeket nem szabad megépíteni, ami különösen ma igen fontos, mert amikor transzverzális utakat létesítünk, amikor külföldi forgalmat akarunk idevonzani. akkor lehetetlen, hogy közvetlenül az ilyen út mentén kis házak, viskók épüljenek. Erre vonatkozóan tehát a törvény egy kötelező erejű intézkedést tartalmaz, amelyet a miniszterek rendelhetnek el.