Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

174 Áz országgyűlés képviselőházának 170. leg annak a városnak autonómiáját arra késztetik, hogy éppen itt, vagy ott, vagy amott ugy rendezzék a kérdést a város költségén, ahogyan az az illető referens úrnak esetleg nem pontosan tetszik. A másik dolog a jogrendszerünkbe való újabb — hogy is mondjam csak — belenyúlás, olyan értelemben, hogy... (Zaj. ~ Halljuk! Halljuk! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor tervpályázatot kell hirdetni!) Tudom. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha nem készítik el a terveket! Tehát akkor a szakértők pályáznak!) Ügy van, de akkor a minisztériumnak mindig joga van... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Elrendelni a tervpályázatot!) De ezt is joga van el nem fogadni (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha nem csinálja meg a város! Akkor is csak szakértők csinálják!) Azt mondtam, helyeslem, hogy kötelezni lehet a várost a városfejlesztési terv elkészítésére, csak azt nem látom egészen jól, hogy mikor fordul elő ez az eset. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha nem készíti el a város.) Meg fogja csinálni, miniszter úr! A másik dolog ebben a javaslatban, amiről szólni akarok, a jogi kérdések ügye. Itt azután a legsúlyosabb kifogásaink lehetnek és vannak is a javaslat ellen, egyrészt azért, mert a bírói jogorvoslat lehetőségének további korlátozása van benne a javaslatban, ami már eddig is sok téren jelentkezett, (Bróily Ernő: Ügy van!) másrészt pedig azért, mert fontos magánjogokat érint. A bírói fórumok kikapcsolása teljesen helytelen, méltánytalan és nem szolgálja a törvényjavaslat elé kitűzött célt. Mert a városfejlődést nem fogja semmiben sem hátráltatni, az egészséges fejlődés tempóját nem fogja semmiben sem meglassítani, ha például ott, ahol kártérítésről van szó, a kártérítés mértékének megállapítását, vagy annak megállapítását, hogy jár-e kártérítés, bírói fórumra bízzuk. A javaslat a kisajátítási eljárás eddigi bírói jellegét megszünteti, és az egészet kizárólag közigazgatási funkcióvá teszi. En elmegyek odáig, hogy a városfejlesztés érdekében (Mozgás, — Halljuk! a középen.) és tempójának meggyorsítása érdekében megengedhetőnek és helyesnek tartom azt, hogy kisajátítási eljárás nélkül ki lehessen sajátítani, tehát (helyesnek tartom magát a kisajátítás tényét. Tényleg fontos, hogy ha egy telek, vagy egy^ épület útjában áll — mondjuk — a város főutcája kiépítésének, azt rövid úton ki lehessen sajátítani. Ha azonban egyszer megtörtént ez a kisajátítás, akkor már nincsen többé akadálya annak, hogy kiépüljön az az utca. A kárigény megállapítása, ha az hetek, hónapok,^ vagy évek múlva történik is meg, nem akadályozza semmiben sem a város fejlődését. Ez az a pont, ahol a- magánjogok súlyos sérelmét látom, mert ki van kapcsolva a bírói fórum. A telekkönyvi hatóság nem az a fórum, ahol az igazság úgy érvényesülhetne, mint a független bíróság előtt. Ha már a kisajátításnál tartunk, rámutatok arra, hogy ebben a javaslatban a kártalanítás nélküli kisajátítás elve van lefektetve. Schandl Károly képviselőtársam,, aki a kormánypárt részéről védte ezt a javaslatot, bevallotta itt, hogy ez volt az a pont. amelynél ő sokáig habozott és amelyben valóban a magántulajdon sérelmét látta, később azonban megnyugodott, hogy hiszen az ilyen útépítésre, utcaépítésre átadott telek értéke nöülése 1937 február 5-én, pénteken. vekszik és így végeredményben nem történik serelem a magántulajdonnal. A magántulajdonnal ugy állunk, hogy lehet valaki a magántulajdon híve vagy mondhatja azt is, — mint ahogy a kommunisták mondják — hogy a magántulajdont erkölcstelenségnek és tulajdonkeppen a rablás eredményének tekintik, amiért a magántulajdont magasabb érdekből meg kell szüntetni, de mi a polgári világrendben elünk, mi a magántulajdon alapján állunk, egeszén a polgári gazdasági rendben elünk, nálunk a magántulajdont sok esetben nagyon meg tudja védeni a kormány a maga intézkedéseivel, (Propper Sándor: Ez igaz!) ha arról van szó, esetleg az adófizető polgárok terhére is, így tehát nem értem, hogy miért mondják itt azt, hogy a magántulajdon elvét nemcsak megsérteni, illetve abba belenyúlni lehet, hanem a magántulajdon- elvét teljesen meg is lehet szüntetni bizonyos esetekben, mert mi egyéb az, ha valakitől valamilyen értéket, vagyont, vagy egyebet kártalanítás nélkül elveszünk, mint egyszerű kimondása annak, hogy erre a vagyonrészre pedig megszűnt a magántulajdon? Én, elsősorban polgári gondolkozású ember leven, a magántulajdont respektálandónak tartom. JNem mondom azt, hogy a magántulajdonnak ne legyenek korlátai, (Hertelendy Miklos: Az természetes!) hiszen a magántulajdonnak ma is vannak korlátai. Korlátja a magántulajdonnak, t. képviselő úr, — hogy egyebet ne mondjak — maga a kisajátítási jog is és sok mindenféle egyéb, amire az ember már eddig is ilyen szabály nélkül is kötelezve van, például, hogy tűrje, hogy a vízműveknél és egyebeknél a telkén keresztül vezessék a vezetéket, de _ legtipikusabb ilyen korlátozás maga a kisajátítási jog. Ez azonban csak korlátja, de nem megszüntetése és nem sérelme a magántulajdonnak, mert abban a pillanatban, amikor az érdekelt fél az ő megkérdezése nélkül, vagy esetleg akarata ellenére is történő kisajátítást lát, a független fórumra vagy a híróságra van bízva az illető kárigényének megállapítása. Többen azt mondják, hogy ebben az esetben benne van a kártérítés magában abban a tényben, hogy értékemelkedés áll elő azáltal, hogy azokból a telkekből, amelyeknek egyharmad részéig ingyen elvették a szükséges telekrészeket, egy utca nyílik. Én elhiszem, hogy általábanvéve lehet, hogy ez így van, de hiszen bírói fórum is megállapítaná ezt* ha a bíróság elé kerülne a kártérítés kérdése. A bíróság megállapítaná, hogy van-e helye kártérítésnek vagy nincs és ha van, milyen mértékben van, a bíróság megállapítaná a szakértők meghallgatása után. hogy valóban olyanmérvű értékemelkedés áll-e itt elő, hogy nem volna méltányos és indokolt, hogy a köz terhére az illető telektulajdonost kártalanítsák. De én ennek a fordítottját is el tudom képzelni, tudniillik, nemcsak hogy telekértékemelkedés nem áll elő a telekkisajátítás és utcatrasszirozás által, hanem az elvett területen túlmenő telek értékének a csökkenése következik be. Vegyük például azt az eseteit, hogy valamely szanatórium épülete mögött csendes kert van, ahol a levegő pormentes, ami mégis elsősorban fontos egy szanatóriumnál. Ha már most ennek a teleknek, amely a szanatórium kertjéhez^ tartozik, elveszik egy harmadrészét és ott széles utcát nyitnak, a szemközt levő oldalon épületek emelkednek, forgalmas utca nyílik meg, villa-