Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

160 Az országgyűlés képviselőházának 17 zék alkotmányos sérelmet lát, épp úgy, mint ahogy ellenzéki oldalról méltóztatnak kifogásolni, hogy a minisztériumban «sokat kell instanciára járni, míg jóváhagyják azokat a költségvetéseket, amelyeket a városok beterjesztenek. Ebben az autonómia megsértését méltóztattak látni. Ez az adózók szempontjából történik így. Láttuk ugyanis, hogy a vidéki városok képviselőtestületeiben bizony minden kiadást gondolkozás nélkül megszavaztak és — ez tulajdonképpen a polgárok bűne — éppen ez okozta azt, hogy a minisztérium kénytelen volt arra az útra térni, hogy ezeket megrostálja, éppen az adózók szempontjából. (Propper Sándor: Vagy van autonómia, vagy nincs! Vagy kell, vagy nem kell! — Gr. Festetics Domonkos: Nem kell! —- Propper Sándor: Szóval, diktatúra kell?) Nem diktatúra kell, hanem az adózó polgárok gondolkozására, éberségére és figyelmére van szükség. (Gr. Festetics Domonkos: Egy Franco bácsit kellene ide hozni! Propper szaladna! — Propper Sándor: Mi az? Nem meri hangosan mondani? — Gr. Festetiis Domonkos: Ne üljön a fülén!) Kifogásolták azt, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos vonatkozásban a magántulajdonba is belenyúl, s éppen szocialista oldalról méltóztattak mondani, hogy bezzeg a nagybirtokosoktól nem vettek el egy talpalatnyi területet sem, ellenben attól a kisembertől, aki az út mentén lakik, az. előkertjét elveszik, elkoannnunizálják — ahogyan méltóztattak mondani. E tekintetben csak arra hivatkozom, hogy a vagyonváltságnál a földbirtokososztály 400.000 holdat adott le anélkül, hogy ezért egyetlen fillér ellenértéket is kapott volna. (Propper Sándor: A dolgozók mindent leadtak. —r' Gr. Festetics Domonkos: Még Propper is, úgy-e? — Propper Sándor: Még élni sem tudnak! — Gr. Festetics Domonkos: Szegény Propper, egészen sovány! Majd jön Franco bácsi; akkor majd Propper is lead pár kilót! — Propper Sándor: Hozzon magával maceszt!) Nem lehet ezt mondani és helytelen megállapítás ez, hogy a mai korszellem követeli, hogy az egyetemes érdekek «miatt az egyénnek félre kell állnia és amikor közérdekű kérdések vannak előtérben, akkor az egyéneknek háttérbe kell szorulniuk. Ennek a törvényjavaslatnak mindnyájunk által-t boncolt részei azt mutatják, hogy ez igenis jelentős munkaalkalmat is jelent, még pedig nemcsak a mérnöki karnak jelent munkaalkalmat hanem ha tényleg keresztül lehet majd vinni a városrendezéseket, ezek igen jelentős munkaalkalmakat fognak jelenteni a dolgozni akarók, főként a kőművesek és az építőiparban foglalkozók számára is. Ez a törvényjavaslat ellentétben az ellenzéki megállapításokkal, igenis a közcélt szolgálja. Azt nem vehetjük a mai viszonyok között rossznéven a törvényjavaslattól, hogy az egyén érdekeit háttérbe szorítja, mert éppúgy, ahogyan mi a közérdek szolgálatában állunk, a törvényjavaslatnak is elsősorban a közérdeket kell szolgálnia. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a jobboldalon.) Ezéirt én ezt a törvényjavaslatot alkalmasnak tartom arra, hogy országszerte rendet teremtsen a városok viszonyaiban s ezért a törvényjavaslatot helyeslem és a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Drobni Lajos! '. ülése 1937 február 4--én, csütörtökön. Elnök: Drobni képviselő urat illeti a szó. Drobni Lajos: T. Ház! Báró Vay igen t. képviselőtársam felszólalása is egyik bizonysága annak, hogy a falu és város között nincs ellentét, azok nem állanak egymással szemben. Mi, akik egészséges, erőteljes faluról álmodunk és ilyen faluért küzdünk, ugyanazt akarjuk elérni a várossal is: hogy az erős, egészséges és szilárd gazdasági alapokon nyugvó falu mellett, ahol megtalálja mindenki a termelő munkájának megfelelő megélhetését, alakuljon ki és pedig a törvény által kidolgozott decentralizált alapon a város, a nagyobb közösség is. Mélyen t. Ház! A városfejlesztési és városrendezési Programm körülbelül olyan régi, mint maga a város, mert hiszen a városfejlesz^ tésnek, a város kialakításának gondolata már önmagába véve kitermelte a városfejlesztésnek elgondolását és programmját is. Kétségtelen dolog az, hogy a városrendezés és a városfejlesztés problémája a városok közületi életében mindig vezető szerepet játszott, nagy hiba volt viszont a múltban az, hogy különféle helyi szempontok, bizonyos klikk-rendszereknek gazdasági érdekei az egészséges városfejlesztési és városrendezési programmnak kialakulását mindig megakadályozták. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, tulajdonképpen továbbfejlődése az 1929 :XXX. tc.-nek, amely törvénycikk a városrendezési tervnek megalkotását már a városok kötelességévé teszi. Az 1929:XXX. te. 22. §-ának 9. pontja a törvényhatósági bizottság közgyűlésének hatásköréről ezt mondja (olvassa): »... irányítja saját gazdasági f természetű ügyeit, megállapítja a ^költségvetést és a zárszámadást, törvényhatósági jogú városban a beruházási és a városrendezési tervet...« A városoknak tehát 1929 óta törvényben megállapított kötelességük a városrendezési tervnek megállapítása és ennek a közgyűlés által való letárgyaltatása. Sajnos, a legtöbb város e törvényes kötelességének nem tett eleget és jóllehet az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a belügyi és pénzügyi kormányzat gyámkodása szinte túlzott mértékben terjedt ki a városok belső életére, e törvényes kötelesség teljesítésére a belügyi kormányzat a városokat rászorítani elmulasztotta. Ezen mulasztás pótlásául ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, tulajdonképpen továbbfejlesztése az 1929. évi XXX. törvénycikknek, mert megállapítja azt, hogy a városok városrendezési tervet kötelesek készíteni és ennek a megvalósítását záros határidőhöz köti. Amikor tehát ez a törvényjavasltat mint az előző tételes törvény logikus folyománya és (következménye záros határidőhöz kötötten akarja a városokat kötelezni arra, hogy te'jesítsék az 1929 :XXX. te.-hen megállapított kötelezettségüket, kétségtelenül haladást jelent a városrendezés gyakorlati megvalósításnak a terén. Kérdés azonban, hogy e törvényjavaslat rendelkezései imegfelelőek-e? Ez a kérdés miiinden városi emhetrnek — nekem is, amint kimowdottan^ városi képviselőnek — szinte mondhatnám szívügye, mert 'hiszen mi nemcsak álmodoiziód vagyunk egy modern egészséges város kialakulásának, haneim hosszú idő óta annak gyakorlati harcosiai is, -mégíis bizonyos kétséget érzünk magunkbatn egyrészt a tekintetlben, hogy ez a törvény időszerű-e és a mai rendkivül súlyos gazdasági helyzet kiibírja-e az ezen törvénnyel járó .gazdasági anyagi köteleaettséigeket, másrészt pedig, hogy az ezen törvényben