Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-178
156 Az országgyűlés képviselőházának 178 a javaslatban 'büntető szankciók vannak, a javaslat 'az építtetőt nemcsak pénzbüntetéssel, illetőleg elzárásbüntetéssel bünteti, hanem lehetővé teszi azt is, hogy ingatlanának egy tizediészét is elvonják tőle 'büntetésből, ha az építkezés nem szabályszerű. Azt hiszem, ez nagyon helytelen és nagyon igazságtalan dolog. Tudniillik építtető rendszerint laikus és ezért rendszerint aniagia .mellé vesz egy építőmestert vagy építészt, .akiiben megbízóik. Kérem beszédidőmnek 5 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításihoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást (megadta. Méltóztassék folytatni. Du1in Jenő : T. Képviselőház ! Az a (mérnök vagy az az építész, aki a házat építi, szakismereténél fogva már tisztában lesz ennek a törvénynek a rendelkezéseivel. Egyébként pedig nagyon jól tudjuk, hogy általános jogelv az, hogy a torvényt mindenlkinek ismernie (kell, mert a magyar bíróság előtt nem lehet azzia.1 védekezni hogy nem iisimierem a törvényt. A törvény nemtudásia nem mentség. Nagy igazságtalanságot követünk el tehát akkor, amikor a laikus építtetőt büntetjük meg ennek ia törvénynek alapján azért, miért neon ismeri a törvényt, ahelyett, hogy azt a& építésvezetőt (büntetnénk akinek hivatásából folyólag ismernie kell a törvényt. Ha az építésvezetőt büntetjük, abban az esetben semmi köirülmények között nem fogja áthágni a vonatkozó törvényt és ír end eleteket, mert az építtetőnek megmondja, hogy nem tehetem, kérem, mert ilyen és ilyen szigorú büntetés vár rám, ha megteszem. Viszont azonban megtörténhetik az ellenkezője: az a ravasz vállalkozó egyenesen beleugrat valakit az építkezésbe, amelynél az előírt szabályokat megszegi, mondjuk, fél méterrel magasabbra húzza a falat, aminek jogtalan voltáról az a szerencsétlen építtető nem is tud, vagy bármily más ilyen szabálytalanságot követ el és abban az eseten az építtető egy szép napon arra ébred, hogy nemcsak elzárják, hanem a telek értékének egytized részét még büntetésül be is kell fizetnie. Ez szerintem teljesen helytelen és a büntetőjog szelleme szerint teljesen tarthatatlan intézkedés. Ismét hangsúlyozom, hogy a törvényjavaslat intenciója szép, az elgondolások végrehajtása azonban nem megfelelő és a javaslat architektúrájában bizonytalanságot támaszt, ennélfogva nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadhassam. (Helyeslés a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik báró Vay Miklós képviselő úr! Br. Vay Miklós: T. Ház! Meg méltóztatnak engedni, ha előttem szólott t. képviselőtár. sam fejtegetéseivel nem kívánok bővebben foglalkozni, ö igen eklatánsam, jogi szempontból bírálta ezt a törvényjavaslatot és a legtöbb vonatkozásban fejtegetései helytállóak voltak. Helytelen azonban konklúziója. Azt mondotta ugyanis, hogy ennek a törvényjavaslatnak több hibája van, mint előnye és ezért a törvényjavaslatot nem fogadja el. Meg méltóztatnak engedni, ha én sem kívánok olyan szakszerűséggel foglalkozni ezzel a kérdéssel, mint ahogyan itt a képviselőházban szükséges volna, mert hiszen erre legalkalmasabbak tulajdonképpen a mérnöki fejtegetéillése 1937 február 4-én, csütörtökön. sek volnának, a mérnökök tudnak a legszakszerűbben hozzászólni ehhez a kérdéshez. En, mint falun élő gazda, a falu szempontjából és szemszögéből kívánok bizonyos vonatkozásokat a törvényjavaslattal kapcsolatban hangsúlyozni és a kormány elé bizonyos tanácsokat és kérelmeket terjeszteni. A falun élő ember egészen más szemmel nézi a városi életet, mint az, aki a városban növekedett fel, aki az aszfalton nőtt fel és talán a hivatalokban is igen sokan vannak, akik éppen azért, mert nem ismerik a falunak minden csínját-binját, nem tudnak a falu ügyeivel megfelelően foglalkozni. Sőt, magukban a minisztériumokban sincsenek a falu ügyeit kellően ismerő emiberek olyan számmal, amint az tulajdonképen kívánatos volna. Az utóbbi időben azonban helyesen erre is súlyt fektetnek. Igenis megkövetelik a minisztériumokban a falu ismeretét; bizonyos falusi, megyei szolgálati idő szükséges ahhoz, hogy valaki megfelelően tudjon a magyar nép ügyes-bajos dolgaiban eljárni. Egyetértek felszólalt képviselőtársaimmal atekinteíben is és azt i s bírálni kívánom, hogy miért nem tudnak tulajdonképpen a városok Magyarországon fejlődni és miért vannak a falvak olyan siralmas és olyan kirívó helyzetben? Mi, akik a vidékről jövünk fel a fővárosba, talán már megszoktuk, hogy látjuk, hogy itt egy nagy hatalmas város van, de nem látunk semmiféle összekötő kapcsot a falu, a vidéki város és a főváros között. Egy nagy dagadt fejhez lehet hasonlítani ezt a fővárost. Egy ízben külföldiekkel jöttem fel Pestre. Miután vonaton végigszáguldoztuk a vidéket, egyszerre csak feltűnt előttünk a főváros. Nagyot néztek a külföldiek, hogy ilyen sivatagok és ilyen egyes házak után, hogyan volt lehetséges itt ezt a nagy fővárost megalapítani. Igenis, ez a főváros falusi szemmel, a falusi ember szempontjából nézve igen nagy adóterhet jelent és igen nagy ballaszttal sújtja az országot az a körülmény, hogy nem fogtuk fel kellő időben azt az igazságot, hogy decentralizálni kell a városokat és ennek ellenkezője történt, a gyáripartól kezdve, mindent itt a fővárosban koncentráltunk. Éppen azért szólalok fel, hogy megmondjam, helyes és szükséges volna a felkarolni azokat az eszméket, amelyeket már Klebelsberg Kunó gróf néhai kultuszminiszterünk is felvetett, aki nemcsak beszélt ezekről, hanem részben meg is valósította eszméit s akinek főelve volt a városok decentralizálása. Ezen a téren is ebben az irányban kell tehát haladni. Klebelsberg Kunó gróf volt az, aki először látta meg a városrendezés nagy fontosságát és az ország számos mérnökét küldte* ki annakidején nagy áldozatok árán a berlini kiállításra, akik onnan sok tapasztalattal gazdagodva tértek haza. Neki az volt az álláspontja, hogy gyakorlatilag kell ezeket a kérdéseket tanulmányozni és sokkal több haszna van az országnak abból, ha a polgármestereket, a városi mérnököket kiviszik a külföldre tanulni, mert azokat, amiket ott látnak, meg is valósíthatják. A falusi ember, ha a városba megy, azt látja, hogy őt folyton még külön is megadóztatják. A gazdák azt látják, hogy roppant nagy nehézségek árán és rendkívül nagy költséggel tudják csak terményeiket értékesíteni. Ha vidéki városokban volnának bizonyos centrumok, illetőleg a vidéki városokba volna mondjuk, a magyar gyáripar decentralizálva, egészen.
