Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

Az országgyűlés képviselőházának 178, i íképzett mérnökeink, azokat a képzett mérnököket kellett volna odaállítani. Epúgy esküt tesz az illető arra, hogy megtartja a törvényt, de az lesz az előnye a főszolgabíró előtt, hogy ért is a dolgokhoz, s nemcsak a lelkiismeretével, hanem a tudásával is alkalmazná a törvényt. Végeredményben szakítani kell nálunk Magyarországon azzal a lehetetlen helyzettel, hogy mínden'hol és mindenütt csak jogászokat leihet találni. (Felkiáltások jobb felől: Ez igaz!) Azok intézik az orvosi ügyet, a mérnökügyet, mindenféle ügyet a világon. En magam is jogász vagyok, de helytelennek találom, hogy ott, ahol speciálisan szakembereknek kell helyet foglalniuk, ahol tényleg mérnöknek kell döntenie, ott jogász dönt és a mérnök ott áll, a kulisszák mögött. Szegény esetleg tanácsokat ad — majdnem azt lehetne mondani — felelősség nélkül. A főszolgabíró, a jogász végeredményben, ha nem akar ^ balkot lőni, fog hallgatni a mérnök tanácsára, az bizonyos, azonban ha már ez így van, akkor miért ne történjék úgy, hogy magát a mérnököt állítjuk oda, aki saját felelősségére és teljes mellel kiállva fogja intézni a dolgokat. (Zaj.) Ezzel mindjárt tárgytalanokká válnának az előbb kifejtett aggályaim., T. Képviselőház! A törvényt bizonyos vonatkozásban nem egészen precízen megszövegezettnek látom. Esztergályos János t. képvislőtársam tegnap felhozott egy 'kifogást, azt mondván: hol van itt a jogorvoslatnak helye a telekkönyvi hatóság rendelkezésével szemben. Az iparügyi miniszter úrnak méltóztatott mon

1dani, hogy a törvényszékhez fellebbezhet. Esztergályos János t. képviselőtársain nem jogász ember, én az vagyok, azonban én is úgy érzem és azt vallom,, hogy ebben a törvényben a jogorvoslati fórumoknak igenis benne kellene lenniöik. Ez a törvény tudniillik egyetlen egy 'helyén sem mondja meg, hogy amennyiben pedig itt nincs intézkedés, a kisajátítási törvény vonatkozó szakaszai, vagy mondjuk a telekkönyvi rendtartásnak vonatkozó szakaszai, vagy pedig akármilyen más törvénynek vonatkozó szakaszai irányadók. Minthogy pedig általában szokás az, hogyha valamilyen speciális törvényes rendelkezés történik és miután lehetséges az, hogy itt egy-két, sőt háromfokú 'döntés is lesz, ugyanabban a törvényben kapja meg kétségtelenül a felvilágosítást- az ember arra, hogy itt egyfokú döntéssel áll szemben, avagy a döntéssel szemhen van-e fellebbezésnek joga — mondjuk köztörvényi alapon — vagy nincs. Ebből a törvényből nem tűnik ki. Akikor azután jön a törvénymagyarázat. (Dinnyés Lajos: A. f ősizolgalblírak félremagyarázzáik! — Ellenmondások jobb felől. — Dinnyés Lajos: Aszerint, hogy ki nepista, ki nem!) Lesz, aki betű szerint magyarázza. Akkor nincs fellébbvitelnek. 'helye, mert a betű szerinti magyarázó azt mondja ... (Dinnyés Lajos: Mártonnak: igaza lesz, a miásdíkniak nem lesz igaza! — Zaj a jobboldalon.) ... ott van a törvényben, a másiik azt mondja, nincs ott. Minthogy a törvényben nincs fellebbezésről szó, az az elgondolás, hölgy itt nincs jogorvoslat. Aztán jöhet a kiterjesztő magyarázat: igen, de a törvényihozó ezt nem így gondolta, a törvényhozó arra gondolt, hogy egyes körülmények között a telekkönyvi hatóságtól, a járáslbíróságtól van fellebbviitel a törvényszékhez. Ezt tehát kitérjesatőleg lehet magyarázni. Jöhet egy másaik mérgesebb emiber, aki megsaorítólag akarja magyarázni, amint talán Dinnyés kép- I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI, ilése 1937 február &-én, csütörtökön. 153 viiselőtársam. (Derültség.) Ebben az esetben nem lehet még ezt sem belemagyarázni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A fellebbvitélnél az alaptörvényt kell magyarázni, nem ezt! — Dinnyés Lajos: Ez a haj, hogy magyarázná lelhet sok mindent! A jogászok, a belügymdniszterek, főiszolgabírák értik eat. — Derültség.) A törvényszerkesztésben általában az a szokás, hogy aimákor valamely határozatot hozó fórumot megjelölnek, ugyamakkoi' a jogorvoslatot is meg kell jelölni. Más hiba is van 'tbenne. Ezt azután nem lehet más törvényre hivatkozással megmagyarázni. ,tTgy látszik a törvény szerkesztői ezeket a jogászi sízempontofcat saean elől tévesztettek. Nem tartom egészen helyesnek, hogy ezt a törvényjavaslatot nem méltóztattak az ügyvédi kamarához áttenni véleményezés végett. Ez egészen komoly kívánalom, mert ebben a törvényjavaslatban nagyon sok. jogászi rész is van. Ahogyan mii nem alkarunk a szakkérdéshez ^ hozzászólni, mert érezzük hogy ehhez nem egésizen értünk, éppen úgy a törvényt szerkesztő szaktudós^ uraiknak se, derogálhatott volna, hogy ezt a javaslatot átegyék az ügyvédá kamiarához, vagy a törvényhozás igazságügyi (bizottságához hogy jogi szempontból a törvényjavaslat hiányosságait megvizsgálják. Az áll például a törvény egyik szakaszában, hogy »a telekkönyvi hatóság határoz«. Ez teljesen rossz, (kifejezés. A telekkönyvi hatóság tudniillik határozhat végzéssel és határozhat ítélettel. Egészen más a helyzet, ha végzéssel határoz és egészen, más a helyzet, ha ítélettel határoz. A végzés ellen felfolyamodásnak, az ítélettel szemben fellebbezésnek van helye. Másként alakul tehát az egész fellebbvitel végzés esetében és másként ítélet esetében. Már pedig ez a törvényjavaslat nem mondja meg, hogy a telekkönyvi hatóság mikor határozhat végzéssel és mikor ítélettel. És kérdem, méltóztassanak nekem feleletet adni arra, hogy mely esetben határoz végzéssel és mely esetben ítélettel, mert mind a kettővel határozhat, ez rá van bízva a telekkönyvi hatóságra. (Antal István: Ez célszerűségi szemponttól függ.) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, a sárbogárdi telekkönyvi hatóság célszerűségi szempontból végzést hoz, az ipolysági telekkönyvi hatóság pedig ítéletet hoz esetleg ugyan olyan ügyben. Engedelmet kérek, ha már egy ilyen törvényt készítünk, a törvény legelemibb követelménye az, hogy az legyen preciz jogilag is. Műszakilag jó ez a javaslat, hisz hozzáértő urak készítették, de az az érzésem, hogy akik a jogászi részét csinálták, azok félkézzel nyúltak csak hozzá. Elég, ha etekintetben csak a telekkönyvi hatóság kifejezést hozom fel, amellyel kapcsolatban nem tudták, hogy az hány felé oszlik szét a gyakorlatban. Éppen azért nagyon kérem az igen t. iparügyi miniszter urat, hisz még van mód és alkalom, hogy méltóztassanak legalább azt az egy pótlást belevenni a törvényjavaslatba, hogy a telekkönyvi hatóság végzéssel vagy ítélettel határoz, mert a hatóságok nem fogják tudni mit csináljanak, és lekritizálják a képviselőházat, amiért ilyen törvényt hozott. Hiszen számtalanszor hallunk bírákról, akik szidják a törvényhozást, mondván, hogy leküldik hozzájuk a rossz törvényt és ők törhetik a fejüket, hogy hogyan hajtsák azt végre. (Felkiáltások a baloldalon: Van benne valami! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! • Dulin Jenő: T. Ház! Nem kívánok talán 22