Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

148 Az országgyűlés képviselőházának 178, lentősebb építkezéseknél kell különleges szakértőt alkalmazni és főleg, hogy középület építésénél mennyiben kell tervpályázatot tartani. Az e szakaszban megadott felhatalmazás alapján az iparügyi miniszter úrnak módjában áll a fiatal tehetségek érvényesülésének utat nyitni, mert egy pillanatig sem kételkedem abban, bogy fair play és korrekt elbírálás alapján igen sok esetben a fiatal, sőt egészen fiatal tehetségek fognak feltűnni. Közel tíz évvel ezelőtt a liverpooli székesegyház építése alkalmával tervpályázatot hirdettek. A nagyszabásúnak ígérkező székesegyház-tervpályázatot egy egészen ismeretlen, 24 éves fiatal építészmérnök, Gilbert Scott nyerte meg. A katedrális modernizált gót stílusban azóta már felépült és Gilbert Scott ma már Sir Gilbert Scott, az angol építészek előkelő reprezentánsa. Nálunk is vannak ilyen Gilbert Scottok, de tervpályázatot — ha ugyan ilyen elavult dolgok még léteznek — nem igen nyernek meg. A háború előtt egy 23 éves magyar építész rendezte és tervezte a magyar kiállításokat külföldön és a magyar kormány megbízásából; ma erre is ritkán van eset. Az ilyen tervpályázatok sűrítésével és újra való bevezetésével többet teszünk az ifjúságért és a helyes kiválasztásért, mint a politikai szónoklatok és szervezkedések tömegével. Az ifjúság politikai szervezetei hullámtaraján rendszerint nem az igazi produktív, teremtő tehetsegek emelkednek magasba s ezért ez a szervezkedés igen nagy mértékben a kontraszelekció irányában hat. A miniszter úr mérnökember és így nem szükséges magaráznom neki, hogy a valódi műszaki tehetség csak ilyen tervpályázatokon jut kifejezésre. Egyébként az a felhatalmazás, amely a javaslat 23. szakaszának a) pontjában foglaltatik, véleményem szerint túlságosan szükreszabott és talán a szöveg változtatása nélkül lehetne a végrehajtási rendelkezést kibővíteni. Értem ezalatt azt, hogy a tervpályázat kiírását az iparügyi minisztérium nemcsak középületek építésénél rendelhesse el, hanem olyan épület tervezésénél is, amely közpénz segítségével, a közület támogatásával, hitelnyújtással, vagy egyéb állami hozzájárulással épült. Például, ha Oti.- vagy Mabi.-kölcsönökkél, vidéki szállodák vagy fürdőtelepek épülnek, vagy pedig zárolt pengőket szabadít fel a Nemzeti Bank erre a célra, tehát mindenféle ilyen közületi támogatással, hitellel építendő épületekre tervpályázatot írjon ki^ a miniszter. (Helyeslés.) Ezáltal a fiatal építészeket és mérnököket abba a helyzetbe juttatjuk, hogy tehetségüket megmutathatják. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hiszen ha az eddigi gyakorlatot nézzük, és ha a kormány, az összes szakminisztériumok összeírnák az eddigi tervpályázatok eredményeit, csodálkozva állapítanák meg, hogy az eddigi eredmények milyen szűk, körben mozognak, milyen kevesen jutottak eddig a pályázat eredményeihez. Hogy idáig jutottunk, annak oka részben természetesen a tervpályázat elavult és rugalmas természete. Azt hiszem, hogy a magyar építészek túlnyomó többsége helyeselni fogja azt a szerény indítványomat, hogy a kormány a legrövidebb időn belül ezt a tervpályázati szabályzatot akár törvényes úton, akár rendeleti úton módosítsa. Hozzon a kormány olyan új • tervpályázatot, amely megállapítja, hogy középületeknél mely esetekben és mely építési összegek után kell ziyilt vagy zárt tervpályázatot kiírni. ülése 1937 február 4--én, csütörtökön. Véleményem szerint már ennek a törvénynek a végrehajtási utasítása elő kellene, hogy írja: mely esetekben kötelező a városrendezési tervek előkészítésére tervpályázat, mert különben attól félek, hogy a városrendezési tervek előkészítése sok esetben nem hozzáértő, nem hozzávaló, nem szakavatott kezeikbe kerül, amint ezt számos középület építésénél láttuk. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igazi) Az esztétikai követelmények fokozottabb érvényesítését egyebekben, főleg a magyar idegenforgalom szempontjából és érdekében kellene szorgalmazni, nemcsak a magyar városokban és falvakban, hanem főleg a magyar fürdőhelyeken is. A magyar fürdők fejlesztésének kérdése, úgy látom, a javaslatból kimaradt. A 12. § g) pontja kisajátítási jogot ad a városnak olyan területre, amely gyógy-, vagy üdülőhely létesítésére vagy kibővítésére alkalmas. A kérdés csupán az, hogy a törvény végrehajtási utasításában történik-e gondoskodás arról, hogy ez az elméletbeli kisajátítási jog a gyakorlatban is érvényesülhessen. Egy fürdőtelep kibővítéséhez szükséges területet rendkívül nehéz és méltánytalan kisajátítani, ha azon a területen a tulajdonos éppen a fürdő közelségére való tekintettel, már nagy befektetést eszközölt, például szállodát vagy penziót építtetett, gyógyintézetét, vagy egyebet létesített. Nyilvánvaló tehát, hogy a kisajátítási jog igazságos gyakorlása szempontjából fontos, hogy, a fürdők rendezési terve előbb elkészíttessék, hogy mindenki tudja: mit és hová építhessen. Ha azután ennek ellenére olyan épületeket létesít vagy olyan helyre épít, hogy az a rendezési terv ellen van, akkor természetesen viselje annak következményeit. (Ügy van! a középen ) Ezenfelül kibővítendőnek tartanám a kisajátítási jogot a fürdő-, gyógy- és üdülőhely közössége javára olyan esetekben, amikor a telektulajdonos tartózkodik a beruházásoktól és a teleknek elhanyagolt, beépítetlen volta a fürdő esztétikai formáit és érdekeit sérti. Végül kiterjesztendőnek tartom a kisajátítási jogot abban az esetben, ha valamely forrás vagy természeti kincs kiaknázására a tulajdonos vagy képtelen, vagy nem hajlandó. Arra gondolok, hogy Magyarországon több olyan egészen kivételes gyógyerejű, főleg pedig reuma gyógyítására alkalmas forrás van, amely csak azért nem aknázható ki az > illető községnek, de az idegenforgalomnak a javára sem, mert vagy a telektulajdonosnak, vagy a bérlőnek nincs készsége, akarata ahhoz, hogy azokat kiépítse és fejlessze. Nomina sunt odiosa. Neveket nem említek, de azt hiszem. hogy előbb-utóbb erre a lépésre kényszeríti a kormányt a fejlődés ellenállhatatlan ereje. Ha magában a javaslatban nincs is benne, de a végrehajtási utasításban talán majd kötelezhetné az iparügyi miniszter úr valamennyi magyarországi fürdő-, gyógy- és üdülőhelyet, hogy a végleges rendezési tervet a lehető legrövidebb idő alatt állapítsák meg. Ne feledjük el, hogy ma sokkal nagyobb tömegek keresik fel a fürdőhelyeket és az üdülőhelyeket, mint valaha; sokkal nagyobb és ellenállhatatlanabb a vágy a friss levegő, víz és napfény után s így sokkal gyorsabb ütemben fognak fejlődni a fürdő-, üdülő- és nyaralótelepek is, mint a háború előtt. Ha ellenben nem gondoskodunk a helyes irányban való, rendszeres formában történő fejlődésről, akkor ugyanoda jutunk el, mint a városaink fejlődésénél, hogy amikor leginkább fejlődtek a városok, a fejlődés nem volt egységes és semmiféle irányító