Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1937 február k-én, csütörtökön. ezeket a városokat.. így megállapítván a város­építés menetét és irányát, helyes várostípusokat lehetett volna kialakítani. Sajnos, ez nem tör­tént meg és így e törvényjavaslat ma már a legjobb szándék és a legnagyobb erőfeszítések ellenére is igen nehezen alakíthatja át ezeknek a városoknak a képét és bár a kisajátítási jog széleskörű és radikális felhatalmazást ad a kormányzatnak, ma már csak retusálni lehet ezeket a városokat és a közigazgatás, a poli­tikai vezető szervek legfeljebb csak megakadá­lyozni tudják azt» hogy ezek a városok az eddigi helytelen irányban fejlődjenek tovább. Bár ezek a felhatalmazások meglehetősen messzemenőek, a magántulajdon eddigi jogkö­réibe igen mélyen nyúlnak bele és igen tágkörű felhatalmazást adnak a kormánynak, mégsem tartom ezt aggályosnak annál az egyszerű ok­nál fogva, mert a francia közmondás is azt tartja: pour faire une omletté il faut casser les oeufs, vagyis ahhoz, hogy rántottát süssünk, a tojásokat fel kell törnünk: és aki ismeri a városi és egyéni érdekéknek bonyodalmas há­lóját, mely a városfejlesztés gyenge palántája köré szövődik a legtöbb magyar városban, az nagyon jól tudja, hogy kell lenni egy tényező­nek, amely magasan a városi politika fölé emelkedik és amely a városfejlődésnek európai irányba való terelését és tökéletesítését elő­segítheti. A javaslatban foglalt új kisajátítási jog­rendszert az előbb mondottak alapján a maga egészében helyeslem, és a cél eléréséhez fel­tétlenül szükségesnek tartom. Csupán a 14. § 2. pontjában foglalt azon rendelkezés ellen volna némi aggályom, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási hatóságok az előkerteket minden kisajátítási eljárás nélkül igénybevehetik út céljára, ha az szükséges. Az előkert igen sok vidéki városban és a fővárosban is az egyetlen vigasztaló színfolt a házak kőrengetegében és attól tartok, hogy a helyi hatóságok talán túl gyorsan s az esztétikai és közegészségügyi szempontok kellő mérlegelése nélkül gyakorol­ják majd a törvényben biztosított ezt a jogot. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak ott, ahol zártsorú építkezés van előírva!) A városrendezés céljából megszabott ható­sági jogok nagyban és egészben a közérdeket szolgálják és ebből a szempontból tekintve a javaslatot, a kormány sok tekintetben nem is ment olyan messze, mint amilyen messzire né­zetem szerint igen indokoltan mehetett volna. Hogy ez így van, ennek bizonyítására idézem a 3. § f) pontját, amely megadja a belügymi­niszternek a jogot, hogy a székesfőváros kör­nyékén fekvő bármely város általános rende­zési tervének elkészítését a közmunkatanácsra bízhatja. Szerény véleményem szerint a kor­mánynak éppen ennél a pontnál egy lépéssel tovább kellett volna mennie és köteleznie kel­lett volna a székesfőváros környékén fekvő valamennyi várost és községet, hogy rövid határidőn belül készítsék el az általános ren­dezési tervet a közmunkatanáccsal együtt és e tanács útmutatásai alapján. Nem kell túlságosan élénk képzelőerő ah­hoz, hogy a főváros környékén keletkezett egyes nagyobb városi és községi települések­nek a fővárossal való egybeépítését megjósol­hassuk. Különös indokolásra az a közérdekű szempont sem szorul, amely azt kívánja, hogy az egybeépítés minden rút és visszataszító át­menet nélkül történjék. Ma a helyzet az. hogy a székesfőváros határa mentén a rendetlen és rendezetlen települések egész raja várja a nyugat felől autón érkező utast és nem látom be, miért ne lehetne például Nagykovácsit, Budakeszit, Hidegkutat vagy a Budapest­környékbeli egyes más községeket arra köte­lezni, hogy általános rendezési terveiket a köz­munkatanács utasításai és szaktanácsai alap­ján készítsék el a főváros érdekeinek megfe­lelően. Azoknak a visszataszító és rendetlen településeknek, amelyek a főváros határa men­tén elterülő községek egyes részein láthatók, el kell tünniök. Ami áll a főváros határa mentén elterülő községekre, az érvényes az ország többi közsé­geire is, ha nem is olyan fokozott mértékben. Kétségtelen, hogy az általános rendezési terv elkészítését elsősorban azokra a községekre kell kötelezővé tenni, amelyek a fővárossal közvetlen szomszédságban vannak. E tekintet­ben a javaslat 18 §-ának 2. pontja kellő felha­talmazást ad a belügyminiszternek és remé­lem, hogy a miniszter úr e jogával a legrövi­debb időn belül feltétlenül élni is fog. A magam részéről helyesnek tartanám, ha akár a végrehajtási utasításban, akár az ipar­ügyi és a belügyminiszter urak által kiadan­dó s az egész ország területét felölelő munka­tervben az ország városait és községeit a terv­szerű kiépítés szempontjából három csoportba soroznák. Az első csoportba soroznám a főváros köz­vetlen közelében és környékén fekvő városokat és egyre városiasabb jelleget öltő községeket, amelyeknek rendezése a főváros jövő fejlődé­se szempontjából különös gondot, figyelmet és igen messzi jövőbe nyúló mérnöki és építészi munkát igényel. A második csoportba sorozandók azok a városok és községek, amelyeket széppé, von­zóvá, egészségessé fejleszteni a magyar idegen­forgalom szempontjából fontos. Ebbe a cso­portba tartoznának a már meglévő fürdők, üdülőhelyek, gyógyhelyek és azok a községek, amelyek határában vagy területén olyan gyógy­források vannak, de még kiaknázatlanul, ame­lyek előreláthatóvá teszik fürdővé való kikép­zésüket. A harmadik csoportba végül azok a közsé­gek tartoznak, amelyek a már megépített vagy megépítendő transzkontinentális utak mentén feküsznek, vagy egyébként idegenforgalmi szempontból fontosak. Különösen fontos ennek a munkatervnek elkészítése a Budapest, vala­mint más magyar nagyvárosok közvetlen kör­nyezetében fekvő településekre, mert^ a mű­szaki fejlődés menetét nem lehet megállítani. Egyetlen állam vagy kormány sem tudta és nem is akarta megállítani. Előrelátható, hogy az automobil Magyarországon is elveszti fény­űzési jellegét és tömegközlekedési eszközzé fog válni. Ebben az esetben pedig belátható időn belül megindul Budapestről is az exodus, a vá­ros középpontjából való kivándorlás, amire eddig is sor került bizonyos mértékben, • de^ tö­megmozgalommá, mint egyéb külföldi váro­sokban, még nem fejlődött, mert hiszen az em­berek a városba, a tulajdonképpeni citybe, majd csak irodába, üzletekbe es hivatalokba fognak járni, utána pedig kívánkoznak a vá­ros füsttől és koromtól mentesebb környékébe és ott akarnak lakni. Ezt a folyamatot nem igen lehet megállítani, ezt látjuk minden kül­földi nagyvárosban is. Kormányozni annyi mint előrelátni, mondja a francia közmondás. Nem hallgatha-

Next

/
Thumbnails
Contents