Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

4 Áz országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1937 január 26-án, kedden. attól a szemponttól indíttatva, hogy senki hátrányát ne lássa annak, ha szavazatát leadja. A nemzetet mindenkép erősíteni akarjuk, éppen azért akarjuk az autonómiák szilárdítását (Helyeslés ) és azzal a centralizációval szemben, amely az utóbbi évtizedekkel szemben divatban volt, valóságos hivatást találunk abban, hogy az autonómiákat neveljük, gyámolítsuk és erőssé tegyük. (Taps a balközépen.) ». A külpolitikában, t. Képviselőház, a magyar igazságot érvényre akarjuk emelni. Folytonos tevékenységet^ akarunk. Azt tudjuk, hogy a mi érdekeink akárhányszor háttérbe szorulnak Európában, a nagyhatalmak akárhányszor emlegetik nevünket, de akárhányszor el is ejtik a mi törekvéseinket. Nagyon jól tudjuk, hogy a mi sorsunk elsősorban a dunai államok sorsának rendezésével fog eldőlni. Mindent meg akarunk tenni arra — a külhatalmakkal állandóan érintkezve —, hogy a dunai államok sorsa aképen döntessék el, hogy a magyar igazság azokban érvényesülni képes legyen. (Helyeslés.) A bolsevizmussal szemben is álláspontot foglalunk el (Helyeslés a jobb- és baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Kék kereszt!) és ha azt látjuk, hogy Európa nagyhatalmai tagadni akarják azt, mintha létjogosultsága volna annak a csoportosulásnak, amely Európa terein mutatkozik a 'bolsevizmussal szemben, akkor mi kijelentjük, hogy ránk, a magyar nemzetre nézve létérdek ez a küzdelem a bolsevizmussal szemben. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ebből a szempontból nézve a dolgokat, mi függetlenül és önállóan, de mindig hajlandók vagyunk azokkal egyesülni Európában, akik komolyan és őszintén küzdeni fognak a 'bolsevizmus ellen. (Helyeslés és taps a balközépen.) önálló nemzet, gazdasági reform, állandó külpolitika, ez a mi jelszavunk jelenleg, midőn helyünket ebben a díszes teremben elfoglaljuk. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a balközépen.) Elnök: A napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet. Áttérünk napirendünk tárgyalására, a városrendezésről és építésügyről szóló törvényjavaslatra. Usetty Béla képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Amikor a közgazdasági, közlekedési és közigazgatási bizottság nevében a jelentést benyújtottam, nem indokoltam meg a javaslatot. Most méltóztassék megengedni, hogy röviden rátérjek arra, miért volt szükség erre a javaslatra,

r s hogy az egyesített bizottságok miért tartották szükségesnek ennek a javaslatnak előterjesztését. (Halljuk! Halljuk!) Amint méHóztatnak tudni, a városrendezésről és építésügyről szól a törvényjavaslat, arról, amivel már évtizedek óta foglalkozott a közvé^mény, foglalkozott az egész mérnöki rend és követelte annak minél sürgősebb rendezését. Régen érzett hiányt pótol tehát ez a javaslat. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a városrendezésről Összefüggően eddig egyetlen egy törvényünk sem gondoskodott. Voltak ugyan törvényeink, amelyek tulajdonjogi vagy birtokkorlátozásokat foglaHak magukban; így a birtokpolitikai, a vízjogi, a kisajátítási, a hegyközségi törvények, a mezőgazdasági és mezőrendőri törvények, összefüggően azonban egy törvény sem foglalkozott azzal, miként kell egy várost berendezni, miként kell kialakítani és miként kell egy várost a maga valóságában fenntartani. Pedig erre feltétlenül szükség vai, mert eddig a városias kialakulás tisztán a véletlentől vagy pedig a telekspekulációtól függött; ezek határozták meg az irányt, ahogyan a város fejlődött, sokszor helytelenül, az egészség és közérdek rovására, az egyéni haszon kedvéért. Ezt a helyzetet nem lehetett tovább tűrni. Igaz ugyan, hogy mondern városrendezésről talán csak száz év óta lehet szó, bár az azelőtti időkben is voltak városépítő, városfejlesztő nemzetek. Például a régi rómaiak közművei még ma is állnak a régi vízvezetékekben, csatornákban ^és utakban, de ezek nem felelnek meg a mai igényeknek, úgyhogy amikor az olaszok 1918-ban .a régi római tradícióik alapján indították el a maguk új városrendezését, akkor teljesen új feltételekkel, új körülményekkel kellett számolniok és ha talán történt nagyméretű építkezés is, az mégis más irányú volt, mint ahogyan azelőtt történt. Németország is azok közé a nemzetek közé tartozik, amelyek a városfejlesztést már régen kultiválták. Első törvényünk talán az 1875. évi Fluchtlinien gesetz volt, amelyben meghatározták azt, hogy milyen széles utakat lehet és kell építeni, méghahatározták azt 26 méter szélességben és megállapították azt is, hogy ezeknek az utaknak, a létrehozásában milyen arányban kell részt venniök a telektulajdonosoknak, a birtokosoknak, sokkal tovább azonban ez a törvényünk sem ment. Később az 1902. évi törvényünk, amelyet Umlegungsgesetznek neveztek, — úgynevezett lex Adiches törvény volt ez — meghatározta, hogy mennyi területet kell leadni a telekátalakításoknál és körűibe

1 ül olyan arányban rendelték el ezeknek a leadását, amint a későbbi erről szóló törvények elrendeHék. és ahogy a mostani törvényjavaslat is elrendeli. Nálunk azonban a német 1902. évi törvényt jóval megelőzőleg az 1879. évi XIX. törvénycikkben, — amelyben Szeged szabályozásáról volt szó — és azután 1918 :XXII. törvénycikkben is, — amikor Gyöngyöst leégése után újra felépítették — megvoltak azok a rendelkezések, amelyekkel abban a korban számolni lehetett. Mindamellett ezek a törvények természetesen nem léphettek fel a modern városépítésnek megfelelő rendelkezésekkel, különösen akkor nem, amikor ez az ország olyan nagyarányú fejlődésen ment át. Méltóztassanak arra gondolni, hogy például 1800-ban 54.176 lakosa volt egész Budapestnek — tehát az 1872-ben egyesített Budapestnek — 1920-ban pedig már körülbelül egymillió lakosa volt. Ez megmagyarázza azt, hogy azok a rendelkezések, amelyek ma f ennállanak, már nem felelhetnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket ez az egymilliós város támasztott, különösen a városrendezés tekintetében. Hozzá kell venni még Budapest környékének azt a rohamos fejlődését is, amelyen átment az a 21 község és város, amelyek Budapest környékét alkotják. Hihetetlen mértékben szaporodott a lakosság, de az építkezések nem a megfelelő módon történtek. Megtörtént az, hogy építési engedélvék nélkül épültek fel házak még Budapest területén is. Ha például Zuglót nézzük, látink, hperv rengeteg ház épült fel építési engedély nélkül. Ha a vecsésl Ganz-telepre megyünk, ott