Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

Az országgyűlés képviselőházának 1 még különböző óhajaink és kívánságaink lesznek, ennek az interpellációnak keretében azonban más témával óhajtok foglalkozni. Még pedig azzal, hogy erősen hiányoltam a miniszterelnök úr beszédében az adórendszer megváltoztatására, megreformálására irányuló szándékát. Mindössze csak annyit mondott a miniszterelnök úr: arra kell szorítkozni, hogy a közteherviselést arányosabbá, igazságosabbá tegyük, ezen túlmenően pedig szociális szempontokat is érvényesíteni kell. Konkrétumot a miniszterelnök úr erre nézve nem mondott. Néhány adóeltörlést kilátásba helyezett, az adórendszernek alapjában való megváltoztatására azonban semmit, még csak szándékot sem látunk. En nem tudok egyetérteni azzal a véleménnyel, amely azt tartja, hogy súlyos gazdasági viszonyok közepette az adórendszer megváltoztatásával nem szabad foglalkozni; ennek éppen ellenkezője az én véleményem. Ez éppen olyan elgondolás volna, mintha az orvos azt mondaná, hogy csak akkor operál, amikor a beteg meggyógyult; pedig éppen ellenkezőleg, sokszor azért van szükség az operációra, hogy a beteg meggyógyuljon, A mi adórendszerünk teljesen hibás és beteg (Ügy van! a balközépen.), mert a terheket legnagyobbrészt nem azokra a vállakra rakja, amelyek legjobban elbírják, hanem azokra, akik a leggyengébb gazdasági egyedek. (Ügy van! balfelől. — Mózes Sándor: A szegény kisbirtokosok! — Meizler Károly: Liberálkapitalisták! Hiába méltóztatik ezen mosolyogni t. miniszter úr, ez így van!) Ha átnézünk a nyugati államokba és különösen az előszeretettel emlegetett Angliába, akkor azt látjuk, hogy az angol adórendszer elsősorban a közvetlen adókon nyugszik. Nálunk, sajnos, az adóbevételek legnagyobb része a közvetett, a fogyasztási és más közvetett adókból folyik be. Angliában elsősorban az örökösödési és a jövedelmi adók progresszív kivetési alapjából származik az állam legfontosabb adóbevétele. A közvetett adók éppen a leggyengébb gazdasági egyedeket terhelik a legsúlyosabban és annál inkább terhelik, minél nagyobb a családja. {Ügy van! a balközépen. — Meizler Károly: így van! Fejadó van nálunk! Ez a legkényelmesebb!) Méltóztassék megengedni, hogy erre nézve néhány megdöbbentő adatot tárjak a Ház elé. Nem egy demagóg ember beszédéből vagy írásából veszem, hanem egy hivatalos árelemző úrnak, Varsányi professzornak adatait hozom a t. Ház elé; remélem, nem méltóztatnak ezeket kétségbevonni. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a legelsőrendűbb fontosságú élelmezési cikkeket sújtják úgyszólván a legerősebben a közvetett adók, nevezetesen a búza árában 47%, a burgonya árában 50%, a liszt árában 67%, a kenyér árában pedig — még kimondani is megdöbbentő — 72% az adó. (Felkiáltások a baloldalon és a balközépen: Hallatlan!) Lehet afelett is vitatkozni, nem volna-e sokkal helyesebb ezeket olyan mértékben leszállítani, hogy a fogyasztást megnövelve, fogyasztáson hozzuk be a differenciákat. Nekem az a meggyőződésem, hogy ez volna a helyesebb módszer. Csak egy példára vagyok bátor hivatkozni. Itt van a villamosjegyadó. Felemelték 30 fillérre az átszállójegy árát és megmaradt a hatfilléres tantusz, a hatfilléres tantusznál pedig fél fillér az adó. Sokkal több jön be adó címén ezen a réven, mint abból, hogy KÉPVISELŐHÁZI KAPTA XI. 77. ülése 1937 február 3-án, szerdán. 137 24 fillérről 30 fillérre szöktették fel az átszállójegy árát. Az állam és a közület is jobban jönne ki tehát, ha leszállítaná az adót és leszállítaná a fogyasztási cikkek árát. Adóban is sokkal több bevétele volna az államnak, mint így. így van ez a cukornál is, amely szintén horribilis módon meg van adóztatva és amelynek az árában óriási a kincstári haszonrészesedés. (Mózes Sándor: A szeszgyárak ingyen kapják a cukrot!) Méltóztassék megengedni, hogy közelebbről foglalkozzam az úgynevezett lisztforgalmi adóváltsággal és néhány percig igénybe vegyem ezzel az igen t. Ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az a felfogásom, hogy nagyon gyors, sürgős segítségre és intézkedésre van szükség. Utrírozva beszélek a dologról. Lehetetlen adónem az, amelyet herceg Esterházy nem fizet, viszont Budapesten a legutolsó hókaparó is megfizet. Ez a lisztforgalmi adóváltság. Ezt a legutóbbi rendeletek " értelmében a termelőkön és néhány kategórián kívül mindenkinek fizetnie kell, (Zaj és mozgás jobbfelől.) aki kereskedelmi őrlésben őrleti meg lisztjét. Ez a váltság a búzánál és kétszeresnél minden mázsa után 4'50 pengő és a rozsnál 3 pengő. Száz kilogramm búzalisztre átszámítva azonban a 0'3 számjelzésű liszt után 6'70 pengőnél, a 4. es 6. szám jelzésű liszt után 5'40 pengőnél, a 6—7 3/4. számjelzésű liszt után 6-30 pengőnél, 100 kg rozslisztre átszámítva pedig az I. számjelzésű lisztig bezárólag 4"20 pengőnél, a magasabb jelzésű rozsliszt után pedig 2 pengőnél kevesebb nem lehet. Ez a váltság természetesem nem érinti a vámőrlésben őrlésre kerülő lisztet, az erre jogosultak köre • azonban, szerény véleményem szerint, eléggé szűk, mert a falusi nem termelő rétegek és a városi emberek teljesen ki vannak zárva a vámőrlés jogosultságából. Ez a lisztforgalmi adóváltság a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap javára fizettetik be. Meg kell állapítanom ezzel kapcsolatban, hogy az elszámolások nagyon szűkszavúak. Kitűnik a zárszámadásból, hogy ezen a címen 24,545.000 pengő folyt be és ezt a mezőgazdaság megsegítésére fordították. Ügy érzem azonban, hogy minden mezőgazda, akár kicsiny, akár nagy, — és ezt innen az agrárellenzék oldaláról kell hangoztatnunk — egyaránt tiltakozik az ellen, hogy őt a legnyomorultabb néposztályok adófilléreiből, a mindennapi imádságos kenyér megadóztatásából segítsék meg. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Mózes Sándor: Tessék a karteleket megadóztatni!) Nagyon kérem ezzel kapcsolatban a mélyen t. kormányt, méltóztassék ezzel az alappal kicsit bővebben elszámolni, mert itt arról van szó, hogy körülbelül 20 millió pengőt fordítottak a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésének előmozdítására. Ez szükséges volt és szükséges lehetett addig, amíg a mezőgazdasági exportban nagy nehézségek voltak, ma azonban ezek a nehézségek, hála Istennek, kezdenek mindinkább kiküszöbölődni. A napokban jártam az én vidékemen és azt tapasztaltam, hogy a kereskedők panaszkodnak a nagy áruhiány miatt, amely különösen hízott marhában és az úgynevezett frisling-sertésben mutatkozik. Az a véleményem, hogy most már kezd visszajönni az az állapot, amely a boletta be20