Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

Az országgyűlés képviselőházának 1 77. ülése 1937 február 3-án, szerdán. 129 annak csak jogi és műszaki részét rendezi, nem is akarja az egész építési komplexust felölelni, — mégis egy lépést tesz efelé a 'harmónia felé, már pedig ez a harmónia záloga az új ezredévnek, a történelmi Magyarország második ezredévének. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) \ Elnök: Szólásra következik 1 Esztergályos János jegyző: Meizler Kátroly! Meizler Károly: T. Ház! Schandl Károly igen t. képviselőtársamnak most elhangzott felszólalásával nagyon sok tekintetben egyet tudok érteni s azt kell mondanom, hogy csakugyan igaz az, hogy csak első pillanatra látszik ellenmondásnak, hogy, hár most a városrendezésről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, ugyanakkor Schandl igen t. képviselőtársam a községfejlesztésről beszélt, mert hiszen ennek a törvénynek 18. §-a maga is lehetőséget nyújt arra, hogy a törvénynek bizonyos intézkedései nemcsak városokra, hanem nagyközségekre is kiterjesztessenek. Ez az első ok, amiért Schandl igen t. képviselőtársam nagyon helyesen beszélt itt a kö'zségfejlesztésről, de ezen túlmenőleg, valóban a községek fejlesztése, rendezése éppen olyan szükséges, éppen olyan fontos feladatkör, mint amilyen a városok rendezése. (Ügy man! Ügy van! a balközépen.) Azt kell .mondanám és e tekintetben is egyetértek előttem szólott igen t. képviselőtársamimal, hogy csakugyan debuisset pridem, sokkal előbb kellett volna ezt a javaslatot ide •terjeszteni, sokkal előbb kellett volna ezt ide hozni a Ház elé. Valahogy ezzel is éppen úgy vagyunk, mint a nemrégen beterjesztett gazdatiszti javaslattal, amelyre 30 éven keresztül várakoztak a gazdatisztek. Itt is úgy van. Erre a törvényjavaslatra azért veit szükség, mert a városrendezés, építés terén anarchia volt, ezt azt anarchiát a törvény, remélhetőleg, meg fogja szüntetni. Azok az okok tehát, amelyeket itt most a törvényjavaslat indokolása kifejt, csakugyan mind helytállók, mind csakugyan szükségessé teszik ezt a javaslatot. Ezeken túlmenőleg azonban én két-három olyan szempontot akarok kiemelni, amelyek a javaslatot még inkább fontossá, még inkább szükségessé teszik. Az egyik az, hogy közvetlenül a háború előtt megindult fejlődés az egyes községekben és városokban nem racionálisan, nem rendszeresen és nem tervszerűleg indult meg, hanem a telekspekuláció következtében s ez kétségtelenül hátrányos volt. Éppen így, az Ofb. által adott házhelyek rendezetlen és mérnök nélkül való kiosztása szintén bizonys hátrányos állapotot teremtett községekben és városokban egyaránt. A városoknak és községeknek természetes fejlődését az illető város és község természeti adottságai, földrajzi fekvése, továbbá gazdasági, közgazdasági viszonyai szabják meg. Ezek a természetes fejlődési motívumok kétségtelenül sokkal kevésbé akadályozták azt, hogy a városok helyesen és jól fejlődjenek, mint ezek a rendkívüli és általam most említett motívumok, így az Ofb. által rendezetlenül kiosztott házhelyek és a telekspekuláció. Ez a két rendívüü 'községfejlesztő tényező nemcsak a köz szempontjából, hanem a magánosok szempontjából is s különösen a kisemberek szempontjából volt nagyon hátrányos. A KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. telekspekuláció kihasználta az embereknek azt a vágyát, hogy családi fészket rakjanak, még pedig olyképpen használta ki, hogy nem egyenlő feltételek mellett jöttek létre ezek a telekvásárlási szerződések, hiszen az egyik oldalon ott volt mindig a telekspekuláció, aki a telekeladásnak professzionistája és aki nagyon érti azt, hogy hogyan és miképpen kell a telket feldicsérni, még hozzá olyan telkeket is; amelyeken útnak és víznek még a lehetősége sincs meg. Ezek a telekspekulánsok kétségtelenül nagyon sok embert tettek tönkre, hiszen akárhányszor megtörtént, hogy az ilyen telkeken még az utak kijelölése is elmaradt és később, amikor már az illetők: megkapták ezeket a kis parcellákat, saját maguknak kellett parcelláikból utat hasítani. Ez «úlyos anomália, helytelen dolog volt a kisember szempontjából is, mert a kisember elveszítette a helyes kiaUkuláció lehetőségét és ahelyett, hogy !kis családi házához hozzájutott volna, egy egész élet alatt kétségtelenül nagy igyekezettel összegyűjtött tőkéjét veszítette el. Nagyon sok helyen láthatjuk a telekspekuláció nyomán felburjánzott visszásságokat, különösen ki kell azonban emelnem a Balaton melletti telekspekulációknak kártékony voltát és ki kell emelnem az érdi parcellázást (Ügy van! Ügy van! balfelől.), ahol az utak még nem is találkoznak egymással, és az utak összeszögellése sincs egészen megoldva. A Balaton mellett is akárhány helyen megtörtént az, hogy árterületet adtak el, olyan területek helyett, amelyeken lehetett volna építkezni és így az történt, hogy amikor bekövetkezett a Balatonnak két-három évenként történő periodikus megnövekedése, akkor az egész telek a víz alá került, elöntötte a víz a házakat, benyomultak a szobákba jégtáblák is télen. Mindezek olyan visszásságok, amelyek megindokolták volna ennek a törvényjavaslatnak már régen való (benyújtását. Rengeteg kisember fektette be tehát a ; tőkéjét rossz helyre, mert egészségügyi és^ pénzügyi szempontból is nagyon szerencsétlenül jártak. Hiba, hogy az állam ilyen telepítéseket végzett, hogy az Ofb.-paroellázásoknál több, mint 200.000 lakhely létesült így és hogy a mérnöki tudásnak, a mérnöki felkészültségnek nem adtak több teret. Megemlítem még ezek mellett a csatornázásnál és a vízvezetékeknél eddig a tervszerűség hiányát a ha meggondoljuk, hogy a vidéki városok utcáit időnként, sokszor évenként fel-felszántogatták, újra és újra feltúrták, akkor azt kell mondani, hogy csakugyan erre a városrendezési törvényjavaslatra igen nagy szükség volt. Hogy igenis mit lehet csinálni a jogszabályalkotással, arra számos érdekes példa van. T. Ház! A másik dolog, amire rá akarok mutatni, az, hogy az Ofb. házhelyakciója is elhibázott volt Bár az állam készítette ezt elő, valójában rendezetlenül és helytelenül bonyolították le az akciót, elsősorban is gödrös, nedves, mocsaras területeken adták a házhelyeket, még hozzá akárhány esetben a várostól, a községtől nagyon messze, úgyhogy a telek nemcsak nem esett bele a rendes, természetes fejlődés vonalába, hanem akárhányszor a községtől tejesen függetlenül, attól távol olyan helyen történtek ezek a települések, ahol a gyerekeknek nem állt a rendelkezésükre iskola és templom, szóval a kultúrából ezek az~új telkek ki voltak kapcsolva. 19