Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

114 Az országgyűlés képviselőházának . tőit olyan problémák elé állítják, amelyeket azok a polgárság újabb és súlyosabb megterhelése nélkül megoldani nem tudnak. A javaslat, t. Képviselőház, nagylelkűen gondoskodik a költségek fedezetéről is. Amikor ehhez a ponthoz értem, azt hittem, a kormány végre-valahára rászánta magát arra, hogy a városok pénzügyeit rendezni fogja, mert a városok pénzügyeinek rendezése nélkül a javaslatot komolyan és úgy, ahogyan tervezik, végrehajtani nem lehet., De mi történt? A javaslat — mint mondtam — nagylelkűen gondoskodik a fedezetről is. Erre a célra megjelöli többek között a betterment tax-ot. Erre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy Győrben például már évtizedek óta megvan a telekértékes edési adó, amelyet alaposan kimunkáltak és így ez már ma is a város háztartásának igen nagy bevételi tétele. Azután azt mondja a javaslat, hogy a iköltségek fedezésére ott vannak a közüzemi díjak. Bátor leszek majd felemlíteni, hogy a közüzemi díjakat mire fordítják. A helyzet ma az, hogy ezeket is teljesen kimunkálták már és minden fillérnek, amely ebből a jövedelemből a város pénztárába befolyik, megvan a helye. Végül azt mondja a javaslat, hogy a költségek fedezésére szolgálnak az egyéb közszolgáltatásokból származó bevételek is. Hogy ezek mik, erről a javaslat mélyen és bölcsen hallgat, nem mondja ezt meg. A költségek fedezésére szolgáló bevételeket tehát részben már kimunkálták, részben pedig azok egészen bizonytalan jövedelmi alapot jelentenek, úgy, hogy a városok, amikor a kormány rájuk fog parancsolni, hogy bizonyos városrendezési terveket, amelyeket a minisztériumban kidolgoztak, hajtsanak végre, kapkodni fognak mint Bernát a ménkühöz, hogy honnan vegyék ehhez a szükséges fedezetet. T. Képviselőház! Amikor a törvényjavaslatnak ezt a trészét elolvastam, önkéntelenül eszembe jutott néhai Ferenc József királynak és császárnak egy szállóigévé vált mondása. Ferenc József, amikor a flotta Konstantinápolyból kifutott Kréta .szigete felé és ezt az öregúrnak aranyszegélyes papíron jelentették, az ő szálkás betűivel ráírta és mondotta is: Wer zahlt die Kohlen! Ki fizeti a szenet? Itt is felmerül az a kérdés: Ki fizeti a szenet? A kormány ráparancsol a városra, hogy bizonyos városrendezési terveket dolgoztasson ki, méresse fel a várost és annak ezt, vagy azt a részét, ahogy a kormánynak tetszik, ^rendeztesse, építkezéseket létesítsen, utakat építsen, egyszóval nagy költséggel hajtsa végre a kormány által neki előírt terveket, de hogy »ki fizeti a .szenet«, hogy a költségeket ki fizeti, az mélyen a homályban marad. A kormány ugyan megjelöli a betterment-taxet a közüzemi díjakat s az egyéb közszolgáltatásokból származó bevételeket, ezek azonban — mint már bátor voltam említeni — annyira ki vannak munkálva, hogy onnan egy fillért sem lehet már elvenni ezekre a célokra. T. Ház! Az én érzésem szerint mindez azért van, mert az új honfoglalás óta az egymást felváltó kormányok legjobb jövedelmi forrásaiktól fosztották meg a városokat. Nem felejtették el azonban ugyanakkor a városokat olyan költséggel agyonterhelni, amelyek f az állami feladatoknak a városokra való áthárításából származnak. Aki a képviselő urak közül a háború előtt járt egy városi adóhivatal77. ülése 1937 február 3-ÓM, szerdán. ban és ma megy egy ilyen városi adóhivatalba, az önkéntelenül a fejéhez kap. Ha a polgárság jóléte is olyan arányban duzzadt volna fel, mint amilyen arányban felduzzadt a vidéki városok adóhivatali személyzete, ez nagyon jó lenne. Sajnos, fordítva áll a dolog; amilyen mértékben felduzzadt az adóhivatali személyzet, olyan mértékben szegényedett el a város adózó polgársága. Ha végig fogom vezetni a t. Házat mindazokon a jövedelemelvonásokon, amelyeket a kormány a városokkal szemben alkalmazott, akkor a képviselő urak igazat fognak nekem adni abban, amit pénteken közbekiáltás formájában mondottam, hogy a kormány a városoktól sajtárral veszi el a pénzt és gyüszücskével adja nekik vissza fillérenként. Mindenekelőtt nézzük meg, hogy mi lesz, ha ebből a javaslatból törvény lesz, mint ahogy emberi számítás szerint törvény lesz. (vitéz Kő József: Az lesz!) Köszönöm a közbeszólást, igaza van a képviselő úrnak, ebből törvény lesz. Már pedig, ha ebből törvény lesz és a kormány ezt végre fogja hajtani, — mint ahogy végre fogja^ hajtani — akkor 'mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy honnan veszi a fedezetet. »Ki fizeti a szenet?« A városok. Miből? Nézzük sorjában a városi jövedelmeiket. Ezek között úgyszólván a legnagyobb volt a forgalmiadórészesedés. Méltóztatik tudni, hogy amikor a forgalmiadót bevezették, forgalmiadóellenőröket alkalmaztak és a városi polgárságot, illetőleg a kereskedőket és az iparosokat forgalmiakókkal .megsarcolták, ez a városok lakosságában meglehetős visszatetszést keltett. Hogy némi tapaszt ragasszon a fájdalmas sebekre a kormány, részesedést adott a városoknak a forgalmiadóból. Ez a részesedés, amelyet háztartásukban felhasználtak, igen tekintélyes volt,, Fokozatosan bevezették azonban a forgalmiadófázist és amilyen mértékben gyarapodtak azok a cikkek, amelyek fázisadó alá esnek, olyan mértékben apadt el a városok részesedése a fotrgalmdadóból. Most úgyszólván már semmi. Hogy mégis ne dörmögjenek annyira, a pénzügyi kormány hébe-hóba visszapötyögtet valamit abból, amit a polgárságból forgalmiadó címén jó nagy sajtárral kivesz. Néhány évvel ezelőtt a szőlősgazdák a borkereskedők felbujtására, — hogy így fejezzem ki magamat — erős akciót indítottak^ a bor forgalmi adó leszállítására., Azt mondták, hogy azért nem iszik bort a magyar, mert nagyon drága, mert a hart nagy adó terheli. Leszállították a borfogyasztási adót a felére. Ma egy liter ibor után annyi az adó, mint egy kiló kenyér után. Ki van egyenlítve, a bor és a kenyér egyformán adózik. De nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy ezzel a városnak óriási kárt okoztak. Szeged városa 350.000 pengőt vesztett el s az a város, melyet én is szerenesés vagyok képviselhetni, közel 200.000 pengő veszteséget szenvedett amiatt,^ hogy a borfogyasztási adót a felére szállították le. A termelőknek semmi hasznuk nincsen ebből az adóleszállításból, a borivó közönségnek sínes egy fillér haszna ebből, mert nem azért olcsó a bor, mivel leszállították az adót, hanem azért, mert a bort házasítják és olyan gyenge, hogy még azt a pénzt sem éri meg, amit kérnek érte. Szóval a borkereskedő érdekeltség hasznáért — mert csak ennek van ebből ihaszna — leszállították a horfotgyasztási adót