Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1937 január 29-én, pénteken. Ill Most ennek a hatalmas nagy tömegnek, ' úgy látszik, a főváros környékére való özönlése nemcsak, hogy nem szűnt meg, hanem amilyen mértékben a falusi megélhetési viszonyok rosszabbodtak és amilyen mértékben a falu nem bírja a magasabb kultúrkövetelményeket a város haladásánalk megfelelően kielégíteni, olyan mértékben fog ez a fővároshoz való vonzódás még nagyobb és nagyobb tömegeket letelepíteni a perifériákra. A város másik részén, a hegyesebb vidékeken^ és különösen a Duna jobbpartján, már inkább a városból kifelé irányul a település. Ott kifelé törekszik az a kispénzű városi hivatalnok, aki nem érzi magát jól egy rossz, sivár bérkaszárnyában, még ha bizonyos kényelmi berendezkedések rozzant állapotban meg is vannak ott, s aki többre becsüli például a vízvezetéknél . vagy egy angolrendszerű vízöblítéses egészségügyi berendezésnél a napot, a levegőt, amelyet neki egy ilyen kényelmi berendezésekkel el nem látott pestkörnyéki telek jelent. Itt határozottan azt lehet mondani, hogy ez méltányolható törekvés arra, — ami különben minden nagy városnál megvan — hogy a családok igyekeznek a földdel, a nappal, a levegővel való közvetlen kontaktussal elérni azt, hogy boldogabb, derűsebb élethez jusson a család akkor, amikor a családfenntartó esetleg a nagyvárosban dolgozik. Ez a két típus természetesen megkívánja a maga megfelelő intézkedéseit is. Igen nagy probléma, hogyan fognak megküzdeni városrendészeti szempontból azzal a mozgalommal, amely a faluról Pest környékére irányul. Véleményem szerint ez messze túlhaladja a városrendezési törvényjavaslat kereteit. Ebben benne van a földreformtól kezdve egészen az ipari decentralizáció kérdéséig minden probléma. Ha tudunk a falunak magasabb kultúrát adni, ha a vidéki empóriumokat el tudjuk látni megfelelő kereseti lehetőségekkel, ha szaporítjuk a vidéki munkaalkalmakat, akkor talán elérjük azt, hogy a vidék nívója is annyira emelkedni fog, hogy a főváros felé való özönlést legalábbis bizonyos részben visszatarthatjuk. A másik természetes törekvés az, amely a budapestieket a perifériákra viszi. Ezt a mozgalmat nem lehet diffikultálni, különösen akkor nem, amikor eddig egy városrendezési törvény nem adott lehetőséget arra, hogy — amint erre már az előttem szólók is rámutattak — Budapest területének jelentős része megfelelő módon kis családi házak építése céljából felparcelláztassék. Ennek az oka egyrészt az volt, hogy a gyáripari övezet annakidején talán nem mindenben a technikai és egészségügyi követelményeknek megfelelően helyeztetett el. Ez a törvényjavaslat ilyen egészséges városterv kialakítására módot fog adni, A törvényjavaslat 25. §-a azzal az előadói módosítással, amelyet éppen az előbb Bródy igen tisztelt képviselőtársam is említett és amely azt foglalja magában, hogy Pest vármegye törvényhatósága 9 szavazati joggal felruházott tagot küld a Közmunkatanácsba, ugyanakkor pedig votum consul ta ti vummal az államépítészeti hivatal főnöke, valamint az érdekelt városok egy-egy képviselőié is meghivatik. olyan szervet létesít, amely talán kiindulópontja lesz annak, hogy nemcsak a városrendezés, hanem a környék és Budapest közötti annyi sok más kontraverz kérdés is helyes megoldáshoz fog jutnia. Remélem, ez a szerv meg fogja érteni, hogy Budapest fejlődéséhez a környék fejlesztése is szükséges. Hosszú időn keresztül volt egy törekvés, amelyet sajnálattal tapasztaltunk és nekem, mint környéki képviselőnek, meg kell mondanom, bizonyos mértékben keserűséget is okozott, amikor közlekedési politikával akarták a környék megfelelő fejlődését megakadályozni. Vannak itt anomáliák, — és itt csak a helyi érdekű vasutak tarifamegállapítására utalok — amelyek, ha szigorúan elemezzük őket, talán még közjogi szempontból is kifogásolhatók. Csak egy relációt emelek ki. Annakidején a Pl év. koncessziójában kilométerenként 6 aranyfillér maximális tarifát engedélyeztek, harmadik osztályt véve alapul. Ez a mai átszámítási kulcs szerint — amelyet

1 például a fizetéseknél szoktak alkalmazni '•— megfelel körülbelül 6 9 papír fillérnek. A Hév. a legutóbbi rendezésnél a következő tréfát csinálta, — mert ezt végeredményben másnak nevezni nem lehet. Budapest határáig, a Római-fürdőig ez a tarifa összesen 30 fillér. Ez alatt megfut a vonat körülbelül 6 kilométert. A Római-fürdőtől, ahol átlépte Budapest határát, a legközelebbi, csillaghegyi 1*2 kilométer távolságban van. Ha helyesen alkalmazzuk azt az intenciót, amely a kilométerenkénti 6 fillérben való maximálásnál fennforgott, akkor most körülbelül 8 fillérrel lehet több a tarifa Csillaghegyig, mint a Római-für-dőig. Mi ellenben az eset? Az, hogy a Rómaifürdőig a viteldíj 30 fillérbe kerül, s noha a Római-fürdőtől Csillagihegyig az út 1*2 kilométer, Budapesttől Csillaghegyig a jegy 56 fillér. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a tarifa itt már egyszerre 26 fillérrel drágább, azt jelenti, hogy itt már határozottan és kifejezetten a környék rovására történt olyan intézkedés, amelyet nem hiszem, hogy a koncesszió annak idején így kontemplált volna. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezzel befolyásolják az embereket, hogy ne menjenek ki a környékre. Ezt nem lehet megtenni. (Rassay Károly: Miért?) Amikor a főváros részvénytulajdonosa lett a helyiérdekű vasútnak, ezzel az üzemmel nem követheti saját egyéni közlekedési politikáját. Amikor a főváros átvette a vasutat, ez esetben a. Hév.-et. ezzel vállalnia kellett azt, hogy az összes érdekelt községek közlekedését egyformán és egyenlő elvek szerint kell szolgálnia. (Rassay Károly: Mennyivel járulnak hozzá ezek a községek a Bszkrt. adósságának és deficitjének törlesztéséhez? Például Csillaghegy?) Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, de a deficit fedezéséhez például hozzájárulnak azokkal a menetdíjakkal, amelyet fizetnek. Meg vagyak győződve róla, hogy sokkal nagyobb mértékben járulnának hozzá a deficit csökkentéséhez, ha rendesebb tarifa mellett nagyobb forgalmat igyekeznék a Hév. éppen ezeken a vonalakon elérni, amit véleményem szerint el is érhetne. (Rassay Károly: Nem lehet az, 'hogy a Keleti pályaudvartól az Erzsébet-hídig az utas többet fizessen, mintha valaki Csillaghegyre megy!) Meg kell említenem azonban azt, hogy ez a javaslat, ha szűk keretekben is, de végre megvalósította a bettermentet. Ez az a régi követelés. Ennek az alapja az, hogyha egy telket a forgalomba való bekapcsolódása olyan előnyösen érint, hogy B^ a telekre, illetve^ a tulajdonosra nézve nagy telekáremelkedést jelent, ezért méltán lehet a telekre, illetőles: a tulajdonosra fokozott terhet róni. Az a közület, amely lehetővé tette, hogy a telekár sokszorosan emelkedjék éppen a közmüvek és a köz-