Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-157

60 Az országgyűlés Jcépviselöházának 157, a törvényt és aiki a szociális biztosítást úgy fogja fel, hogy a gazdatisztet mint kifutófiút jelenti be. Bocsánatot kérek, törvényhozónak elsősorban kell ismerni és betartani a törvényt és nekünk követelnünk kell azt, hogyha már rosszak a törvények, legalább hajtsák végre azokat olyan szigorúan, amint ahogy kívánatos a végrehajtása. Ez a törvényjavaslat nem fedi a mi álláspontunkat, így nem dicsérhetem, mert nem elégít ki bennünket szociális szempontból. Kérem a miniszter urat, hogy végre nemcsak ebben a kérdésben, hanem az egész mezőgazdasági népesség kérdésében nyúljon hozzá a dolgokhoz, fogadja el javaslatunkat és csinálja meg a mezőgazdasági munkásság baleseti, aggkori és rokkantsági biztosítását. Hiszen a magyar népnek és egész Magyarországnak ez legfontosabb életérdeke., (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólani. K Bornemisza Géza kereskedelmi- és iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém a hajón szállított nehéz csoimago'k súlyának megjelöléséről szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából 'a közj gazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz való utalását. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és a miniszter úr által javasolt bizottságoknak tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja. Szólásra következik Teleki Mihály gróf képviselő úr. Gr. Teleki Mihály: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam a törvényjavaslatról magáról tulajdonképpen nem sokat mondott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel tulajdonképpen a törvényjavaslat kritikáját is megadta. A törványjavaslat valószínűleg az ő szempontjából is jó, hiszen nem tudta azt annyira megtámadni, hogy ne fogadhatta volna el. A t. képviselő úr megrendíti, hogy az életstandardot kell emelni. Figyelmeztetem azonban, hogy ha a mezőgazdasági életstandardot akarjuk emelni, — mint ahogy azt pártunk feltétlenül emelni akarja, hiszen az agrártársadalmat képviseljük — akkor a mezőgazdasági produktumok árainak is emelkedniök kellene. A képviselő úr és főleg a főváros politikája azonban lehetetlenné teszi azt, hogy a mezőgazdaságból élők, a mezőgazdasági napszámo sok, a részmunkások megfelelő keresethez ju& sanak. Ha a közvetítő kereskedelem más ár politikát folytatna, ha a városi vámok nem lennének olyan magasak, mint amilyen maga sak, akkor a kisgazdák életstandardja feltétl© nül emelkednék. Különben is a most beterjesztett törvény javaslat szükségszerűségét maguk az érdekeltek bizonyították be legelsősorban, hiszen az ő kívánságukra, az egész mezőgazdasági gazdatiszti kar, a birtokosok kívánságára alkottatott meg. Hogy ez a törvényjavaslat talán nem foglal magában olyan nagy komplexusokat, hogy nincsen olyan sok biztosított, mint ahogyan a képviselő úr szeretné, ez nem azt je lenti, hogy a törvényjavaslat rossz, hanem azt mutatja, hogy ez egy kezdeti lépés, mégpedig a Darányi kormánynak szociális törvényalko* tások terén kezdő lépése. Én meg vagyok győződve róla, hogy ezt a lépést igenis sok más lépés fogja követni szociális téren. I ülése 1936 november 11-én, szerdán. Ezzel a javaslattal, illetve majd ennek töivényerőre emelkedésével a gazdatiszti hármas kívánságok legfontosabbika nyer beteljesedést. Kérték a gazdatisztek és magam is azt vallom, hogy szüksés; van arra. hogy a munkaadó és a gazdatiszt között lévő jogviszony szabályoztam sék\ a gazdatiszti kamarák kérdésének megoldása is szükséges, de ezeknél sokkal fonto sabb, sokkal sürgősebb, sokkal életbevágóbb a gazdatisztek öregségi és rokkantsági biztosításáról szóló törvény. Ezt óhajtotta elsősorban a gazdatiszti társadalom és meg kell állapítanom azt. hogy a birtokosok, a munkaadók is örömmel és megelégedéssel néznek ez elé a törvényjavaslat elé. A földbirtok nemzeti vagyonúnknak tete mes részét alkotja. 3,778.000 katasztrális hold belőle a nagybirtok, az 1000 holdnál nagyobb birtok, nem irreleváns tehát, miként gazdálkodnak azon. vájjon az ott alkalmazott gazda tisztek megelégedettek-e, vájjon öreg napjaikra biztosítva van-e a sorsuk. Mert csak, ha e^ a két eset bekövetkezik és ha ez a két eset meglesz, remélhetjük azt, hogy a magyar mezőgaz d&ság színvonala további fejlődést mutat majd. Nemcsak szociális kérdés tehát az, hogy &, nagybirtokon megelégedett gazdatiszti kar álljon rendelkezésre, hanem egyúttal termelési, sőt gazdaságpolitikai kérdés is, mert csak így remélhetjük azt, hogy terméseink átlaga emelkedik, csak így remélhetjük azt, hogy Magyarország mezőgazdasági bevétele évről-évre nagyobb és nagyobb összegben fog nemzetgazdasági mérlegünkben latba esni. A mezőgazdasági termelés terén dühöngő világverseny közepette nemcsak a többtermelésre, értem ezalatt, hogy nemcsak holdanként, a rentabilitás hátárain belül elérhető minél nagyobb termelésre kell törekednünk, hanem elsősorban is a minőségi termelésre. Minőségi termelésre azért, mert Magyarországot klimatikus viszonyai, geográfiai helyzete és talajösszetétele egyenesen nredesztinálja arra, hogy Európának inyencboltja, csemegekereskedése legyen. Magyarországról kerül ki a legjobb búza, ia legzamatosabb gyümölcs, a legtüzesebb bor és ezeknek létrehozását nemcsak az előbb említett természeti adottságoknak köszönhetjük, hanem köszönhetjük elsősorban annak a kiváló gazdatiszti gárdának, amely rendelkezésére állt a magyar földnek. Gondolnunk Székácsra, gondoljunk Grábnerre, gondoljunk Barossra. Ezek mind olyan nevek, amelyeket aranybetűkkel kellene beírni a magyar mező gazdaságnak és a magyar gazdatisztek hősi küzdelmének történetébe. A magyar gazdatiszti társadalom a földet, a birtokot mindig nemzeti vagyonnak, a haza testének tekintette, amelyért dolgozott, fáradozott, áldozatokat hozott s ha kellett, még életét is feláldozta. Hiszen éppen a forradalmi időkben láthattuk azt, hogy nem egy gazdatiszt életét áldozta fel a vezetése alatt álló birtokárt é« annak gazdáiáért. A román megszállás alatt is éppen a gazdatiszti karnak volt köszönhető, hogy egyes birtokok instrukciója megmenekült a románok kezei közül. Ha azonban a gazdatiszti kérdést tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy más felelősség is nyugszik a gazdatisztek vállán. Kint a pusztán, tanyán, messze a falutól, . a várostól és messze minden kultúrától, ők hivatottak arra, hogy a magyar kultúrát terjesszék, az ifjúságot neveljék, az ifjúság lelkébe a földszeretet, a hazaszeretet eszméjét még inkább belenevel-