Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-157

56 Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1936 november 11-én, szerdán. terjeszkedni. Hol maradnak a mezőgazdasági munkások, a kubikusok, a kisgazdák? Hol marad az a sok napszámos, akiknek egyáltalán nincs biztosításuk, akiknek sem betegségi, sem baleseti, sem rokkantsági, sem semmiféle járadékuk nincs. A javaslat szerint ez. a 36 évvel ezelőtt megalakult intézmény most átalakul Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetté. Azt mondja az előadó úr, hogy ez az intézmény nagy népszerűségre tett szert. Bocsássanak meg az urak, ha én ennek a népszerűségnek hangoztatásába ellentétes hangot viszek bele, mert amíg ez a pénztár működött, azalatt a magyar mezőgazdasági munkásság egyrésze kivándorolt az országból és rutének arattak az Alföldön.. Kuténeket helyeztek el az áUaani telepeken és ezekkel az idegen, ma már Magyarországtól elszakadt nemzetiségekkel helyettesítették a magyar munkásokat. (Malasits Géza: Kolduspénztár volt a becsületes neve!) T. Ház! Ezt az intézményt annakidején kolduspénztárnak nevezték. A pénztár megmarad, semmi változás nem történik rajta, csak a cím változik és külön osztály lesz benne a gazdatisztekre vonatkozó törvény alapján. Ez a külön osztály csak 2800 emberre fog vonatkozni, csak ezt a rendelkezést foglalja magában ez a törvényjavaslat. Fel kell azonban vetnünk a kérdést, hiszen maga az előadó úr is aggódik, mert azt hiszi, hogy lesznek gazdák, akik majd nem fogják ezt a terhet vállalni, én azonban nem hiszem, hanem tudom, hogy nem fogják vállalni. Már niost is hallottam olyan intézkedést, — még hozzá papi birtokról van szó — hogy azt a gazdatisztet, akiről a törvényjavaslatban szó van, egyszerűen kicserélik egy közönséges, egyszerű gazdával, hogy az ne legyen besorozható ebbe .a kategóriába és a birtokos ne legyen köteles fizetni utána azt a járulékot, amelyre a törvény őt kötelezi. Ez azonban természetes. (Br. Vay Miklós: Melyik papi birtokon volt ez?) Majd szolgálok a válasszal interpelláció alakjában. (Br. Vay Miklós: Meg kell mondani!) Tessék megnézni a veszprémi káptalant, tessék megnézni a bencés apátságot, mind a kettőn találunk egyszerű gazdát gazdatiszt helyett. (Br. Vay Miklós: Gazdát találunk. De azt mondta, hogy a gazdatisztet elküldik azért, hogy ne kelljen fizetni a biztosítási járulékot és gazdát vesznek helyette. Ez két különböző dolog, öszszetéveszti a házszámot! — Buchinger Manó: Jobb ezt nem firtatni! *— Br. Vay Miklós közbeszól.) Legyünk rajta, hogy ne legyen itt Madrid. Csináljunk szociális törvényalkotásokat, mert ha szociális törvényalkotásokat csinálunk, akkor a társadalmi bajoknak, az erupcióknak elejét vesszük. Ezt minden törvényhozónak meg kellene értenie és itudnia kellene, mert a történelem erre mindenkit mgtanít és ha nem tanulta meg a múltból, akkor megtanulhatja a mostani eseményekből. (Buchinger Manó: Mindent Madridra akarnak rákenni!) A társadalombiztosítás és egyáltalában a szociális politika a társadalmi élet nyugalmának és biztonságának egyik előfeltétele. Nagyon helyesen mutat rá az indokolás is arra, — hivatkozni is fogok reá — hogy ennek a biztonságnak olyannak kell lennie, hogy necsak egyes kis rétegeket ragadjon ki abból a négymilliós mezőgazdasági népességből, amellyel itt foglalkozni kellene és amelyre egy általános szociálpolitikai biztosításnak kellene vonatkoznia, amelynek fel kellene ölelni az összes rétej geket. Ez a törvényjavaslat azonban mindössze csak 2800 emberre vonatkozik, sőt ez a szám is I kisebb lesz, hiszen az előadó úr is nagyon hej lyesen mutatott rá arra és elismerte azt, hogy [ ma már egyszerű gazdákkal, egyszerű embej rekkel cserélik ki a gazdatiszteket, akik akadé{ miát nem végeztek. (Haám Artúr előadó: Én csak azt mondottam, hogy nem hiszem, hogy van olyan gazda.) Tessék csak szétnézni. Meg kell azonban vizsgálnunk azt a kérdést, hogy vájjon hogyan lehetséges a szociális I biztosítást végrehajtani. Majd hivatkozni fogok I itt néhány szociológusra, polgári tudósokra, polI gári világszemléletű emberekre, akik jól látják ! és helyesen ítélik meg a szociális viszonyokat. j (Baross Endre: Azok nem agráriusok!) Ha a szociális viszonyokról beszélünk, akkor a vagyoni viszonyokat, a vagyonelosztási kell figyelembe vennünk. A vagyonelosztás nagyon igazságtalan a mi földbirtokrendszerünkben, mert a nagykapitalizmus Magyarországon nemcsak a kisipart és a kiskereskedelmet sajátította ki veszedelmes mértékben, hanem a mezőgazdaságot is s ezért nálunk a kisgazdatársadalom sohasem tudott tökéletesen kifejlődni, mert a nagybirtok ennek a rétegnek a fejlődését, az előmenetelét lehetetlenné tette. A nagybirtokok ma is megvannak, ráfeküsznek az országra s a kisgazdaréteg nem tud teljesen kialakulni s nem tud olyan kisgazda-középosztállyá sem kialakulni, amelyről önök azt szokták mondani, hoery az, egészséges gerince ennek az országnak. Nézzük csak meg* a statisztikát. Nem akarrok ezeknél a kérdéseknél sokat időzni, de mégis rá kell mutatnom arra, hogy milyen Magyarországon a földbirtokelosztás, mert a szociális viszonyoknak ez a legjobb fokmérője. 3700 nagybirtokosé 4,770 000 katasztrális hold. 7433 közép birtokosé 2 841.000 katasztrális hold, 1.142.910 kisbirtokosé pedig 8,124 000 katasztrális hold. A kisbirtokosok kezén tehát kevés birtok van, amiből alig tudnak mesélni, alig tudnak rajtuk gazdálkodni és a kisbirtokos réteg nagyrésze, az úgynevezett törpebirtokosság, rá van szorulva ebben az országban arra, hogy nap számba álljon, summás munkára menjen, mert csak így tudja magát fenntartani. T. Képviselőház! Ez fontos probléma, mert a kereseti lehetőségek a minimumra csökkentek, sőt nemcsak a minimumra csökkentek, ha« nem ez a munkásréteg nagyon mélyen az életszinten alul él. Ez a mezőgazdasági munkásréteg ma nem tud kivándorolnia Nem kell másra hivatkoznom, mint arra, hogy Magyarország alföldi munkásnépe a monarchia fennállása alatt mindig a monarchia legjobb munkaereje volt, ez építette a csatornát Belgrádban, Bukarestben, Wienben, Grazban és mindenhol; ott volt mindenhol, ahol valamilyen földmunka volt és ezeket a földmunkákat ezek végezték el. Ezek az emberek ma nem mehetnek sehova, itt vannak beszorulva, nem vándorolhatnak ki, tehát itt van egy nagy emberfelesleg. Ez a nagy emberfelesleg nem kap megfelelő bért és kénytelén azért a falat szegény kenyérért egymásra rálicitálni. Ezt kihasználják a birtokosok, ami természetes dolog is, mert ez ma adottság. De menjünk tovább, vizsgáljuk meg a cse lédség dolgát. A cselédség számát is csökken tették. Az urak azt mondják rá, hogy nem igaa. Tessék kivizsgálni. Majd teszek javaslatot, — amint tettem is — hogy tessék parlamenti bizottságot kiküldeni és megvizsgálni, hogy ezek az adottságok fennállanak-e vagy nem. Tes-