Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-157

Az országgyűlés képviselőházának lSf. szükség, mert a régi uradalmaknak megvoltak a rendes tiszti rendszabályaik és tiszti ranglistáik, melyeknek első feltétele az volt, hogy aki abba bele akart jutni, annak akadémiát végzett, okleveles gazdának kellett lennie. De a régi világban a megbecsült, hűséges gazdatisztnek arra sem volt gondja, hogy állását valamikor is elveszíti. A g'azdatiszti állas éppen azért, mert a nagy gazdaságok stabilak voltak, stabil állás is volt, a gazdatisztnek tehát jobb fizetése mellett megvolt a módja, hogy még életében gondoskodhassak özvegyéről és gyermekeit megfelelően tudta taníttatni. Ezt bizonyítja az is, hogy a régi gazdatiszti famíliák a magyar közéletnek nagy és hírneves embereket tudtak nevelni. Ennek a romantikus és Jókai és Mikszáth által is megénekelt gazdatiszti típusnak azonban már régen vége. Ennek már körülbelül 20 esztendeje vége. Azóta nem pálya a gazdatiszti pálya. Ennek legnagyobb bizonyítéka az, bogy nem hiszem, hogy akadna egy vagy két olyan gazdatiszt, aki a legutóbbi 20 esztendőben a saját pályájára adta volna a fiát. De bizonyíték az is, hogy ezekben az időkben a gazdasági akadémiák teljesen elnéptelenedtek s gazdasági akadémiára csak az ment, akinek birtoka volt, vagy az a városi fiatalember, aki csak regényből ismerte a gazdatiszti életet. Érdekes dolog, — és ez is fontos bizonyíték állításom mellett — hogy az utóbbi időben, amikor kétségtelenné vált, hogy ez a nyugdíjtörvényjavaslat a Ház elé fog most kerülni, hirtelen, minden átmenet nélkül, 20—30%-kal emelkedett az akadémiákon a hallgatók száma. T. Képviselőház! A gazdatisztek sorsa egyenes arányban romlott azzal, amilyen arányban a változott gazdasági viszonyok következtében anyagi helyzetükben megrendültek vagy tönkrementek a gazdatiszteket tartó nagybirtokosok. Ezek a nagybirtokok nem bírták ki az óriási árhullámzásokat, a folyton növekedő közterheket, a mezőgazdasági termékek mesterségesen lenyomott értéke követkéz tében nem tudtak lépést tartani a kartelek által mindig felfelé dirigált iparcikkek áraival, ennek következtében teljesen tönkrementek és, idegen kézbe kerültek, vagy sokszor értékükön felül eladósodva tengődnek, vagy bérbeadattak, így a birtokos osztály jórésze tönkrement, de tönkrement a gazdatiszti jövő is. A mai gazdatisztek már valóságos küzdelmet vívnak az élettel, de hasonló sorsban van a legtöbb esetben a birtokos osztály is. Ma a birtokosnak valósággal fillérig menő küzdelmet kell megvívnia, hogy rentábilis legyen a gazdálkodása. Ez természetesen magával hozta azt, hogy a birtokos a gazdatisztjeinek természetbeni konvencióját a minimumra redukálta, a fizetésről nem is beszélve, aminek a folyománya azután az lett, hogy ma a gazdatisztnek éppen csak annyi jövedelme van, amennyi a saját megélhetésére szükséges, de a legtöbb esetben már arra sem telik, a pusztán lakó gazdatisztnek, hogy városban neveltethesse a fiát. S a gazdaságok, mivel nagy rizikóval gazdálkodnak és minden fillérre tekinteniök kell, természetesen nem • tudnak gazdatisztjeiknek nyugdíjalapot létesíteni és ha mégis létesíte nének, ki garantálja, hogy egy vagy két rossz gazdasági évvel ez a nyugdíjalap tönkre ne menjen. Éppen ezért nemcsak a gazdatiszteknek van szükségük erre a törvényjavaslatra, hanem a munkaadóknak is. Eészben azért, mert ülése 1&36 november 11-én, szerdán. &3 a jövő aggodalmaitól megszabadult gazdatiszt tek sokkal tökéletesebb munkát fognak teljesíteni, nagyobb hasznot fognak hajtani, másrészt pelig megszabadulnak azoktól az érzelmi momentumoktól, amelyek előadódnak abban aa esetben, ha a gazdatiszt időközben megrokkan, munkaképtelenné válik és mivel nem bírnak nyugdíjat biztosítani a gazdatisztnek, a gazda ság kárára továbbra is tartják talán egészen haláláig és nincsen módjukban, csupán érzelmi szempontból, helyét egy fiatal erővel pótolni.' Legyen szabad itt megemlítenem egy szomorú jelenséget, amely kapcsolatos a mostani törvénnyel. Amikor ez a törvénytervezet köz tudomásúvá vált, ezzel a kérdéssel kapcsolatosan a Gazdatisztek Országos Egyesületébe aggódó levelek érkeztek az ország különböző helyeiről és ezekben elpanaszolták, hogy a tulajdonosok azért, hogy alacsonyabb korosz-. tályú gazdatiszttel pótolhassák az idősebb gazdatiszteket, valószínűleg fel fogják mondani az állásukat. Elpanaszolták azt is, hogy egyes tulajdonosok nem akarnak segédkezet nyújtani ahhoz sem, hogy a gazdatisztek bekapcsolódhassanak ebbe a nyugdíjkeretbe. Én nem hiszem, hogy akadna Magyarországon egyetlenegy olyan birtokos vagy bérlő, aki ennyire szembe merne helyezkedni ezzel a közérdekű törvénytervezettel és aki emiatt szélnek eresztené é3 koldusbotra juttatná gazdatisztjét, mert ha van ilyen birtokos az országban, akkor ez azt bizonyítja, hogy ő ezt a földet nem szereti, nincsen benne érzés, sőt bátran meg merem mondani azt is, hogy az, aki ezt megteszi, nem érdemli meg, hogy ezen a vérrel áztatott magyar földön gazdálkodhassak. A törvényjavaslattal részleteiben foglalkozván, meg kell állapítanom, hogy annak egyik legfontosabb intézkedése tulajdonképpen a javaslat címében van: a kötelező biztosítás. Ez egyrészt azért fontos, mert ezzel az intézkedéssel minden Magyarországon élő gazdatiszt biztosítva van megöregedése, megrokkanása esetére, halála esetén pedig özvegye és családja, másrészt azért fontos, mert a biztosítás kötelezővétételével nagyon sok tagot fog számlálni ós a sok tag útján természetesen aktívabbá tud majd válni a biztosító intézet. Maga a törvényjavaslat szerkezetileg nyolc gyűjtőcímre oszlik. Az első gyűjtőcím a biztosítási kötelezettségről szól. Ennek mindjárt az első pontja arról intézkedik, hogy a biztosítás ügyvitelére nem óhajt külön intézetet létesíteni, hanem beolvasztja azt a már 36 év óta nagyszerűen prosperáló munkásbiztosító pénztárba, sőt egyidejűleg intézkedik arról is, hogy ez az intézet a nevét változtassa meg és az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet nevet vegye fel, aimivel kifejezésre juttatja azt, hogy abban most már nemcsak a meizőgazdaság fizikai munkásai foglalnak helyet, hanem a mezőgazdaság szellemi munkásai, a gazdatisztek is bekerülnek a biztosítottak közé. Megfontolás tárgya volt az, hogy nem lehetne-e esetleg önálló intézetet _ felállítani, ezt azonban már eleve kizárta a biztosítottak kis száma, mert hiszen az a 2800—3000 gazdatiszt nem bírta volna fiizetni a sok adminisztrációs költséget és dologi kiadást. A munkásbiztosító pénztárnak megvan az épülete is, megvannak a hivatalnokai, s így annak adminisztrációs költségeit ez az újabb feladat igen csekély mértékben fogja növelni. Felmerült az a (kérdés is, nem lehetne-e 9*