Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

40 ^T Í^B myyűíés íny leges cserekedetek és képviselőházának 155. ütése 1936 október 22-én, csütörtökön. a tényleges cselekedetek elé és csak akkor vonhatom le a bizalom vagy bizalmatlanság kérdésének konzekvenciáit. A miniszterelnök úr maga is kijelentette, hogy személyi változás nem történt, ami nem is lényeges, de tárgyi változás sem történt mindezideig. Ennek & tárgyi változásnak a bevárása az, amely részünkre, a parlament egyes politikusai, pártjai és tagjai részére a követendő magatartást parancsolólag írja most elő. A kormány programmja három főirányban szegeződött le, úgy tegnap délután a képviselőházban, mint ma délelőtt a felsőházi bemutatkozással. Három irányban fektette le a miniszterelnök úr alapelveit: külpolitikai, gazdaságpolitikai és belpolitikai irányelvek szempontjából. Ha a parlament tagjai közül bárkinek külpolitikai téren külön egyéni véleménye volna, az nem tartozik a parlament nyilvánossága elé. Külpolitikai területen azt a nézetet és elvet kell, hogy valljuk valamennyien, hogy itt igenis arra a nemzeti egységre van szükség, amelyet a miniszterelnök úr tegnapi programmbeszédében helyes értelmezésben hangoztatott: külpolitikai téren mindenkor töretlenül és teljes egészben kell a magyar közvéleménynek és a magyar parlamentnek a külfölddel szemben és a külföld előtt állania. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Annak, hogy a külügyi kérdéseket is szóváteszem, oka csak az, hogy örömmel üdvözlöm a miniszterelnök úrnak tegnapi programmbeszédében e területen mondott két mondatát, amelyben Anglia és Franciaország, tehát a demokratikus és parlamentáris európai nagyhatalmak felé baráti hangokat hallatott és az ez irányban való politika kiépítését szorgalmazta. Ez a lépés igen jelentős és nagy haladást jelent a múlttal szemben, és én remélem, hogy ha ezen a vonalon megy tovább a kormánynak és az országnak külpolitikai vonalvezetése, ez lehet az az út, amelyen Magyarországnak mindenütt szimpátiákat szerezhetünk, ez lehet az az út, amelyen igazságát elismertethetjük és csak ez lehet az az út, amely a parlament minden tagja előtt legszentebb szempontnak, a revíziónak, megvalósulásához vezethet. Gazdaságpolitikai téren a miniszterelnök úr programmjának legfőbb tengelyévé a falu kérdését tette. Én, mint városi képviselő, nem először ismerem el és nem először hangoztatom, hogy igenis, a legelső és legfontosabb kérdés a vidék, a magyar föld kérdése. Le ugyanakkor, amikor ezt elismerem, azt is kérem, hogy ne kezeltessék a városi lakosság egyetlen problémája, egyetlen kérdése sem mostohagyermekképpen. Megértem és természetesnek tartom, hogy a miniszterelnök úr, aki előzőleg földmivelósügyi miniszter volt, (Felkiáltások: Most is az!) legelsősorban ezzel a kérdéssel foglalkozik. Megértem ezt, nemcsak azért, mert a miniszterelnök urat úgy vérségi, mint a név azonossága fűzi minden idők legnagyobb magyar agrárpolitikusához, Darányi Ignáchoz, akinek ha kellő időben hallgattak volna a szavára, Magyarország egész gazdasági berendezkedése, jelene és jövője másképpen alakult volna ki, mint ahova jutott. Amikor ezt megértem és teljes tisztelettel adózom ebben az irányban, ugyanakkor azonban azt kérem, méltóztassék programmjába belevenni, a városi lakosságnak, ós különösen a városi kispolgárságnak, annak a rétegnek, amely proletársorba süllyedt, amely a legnyomorúságosabb viszonyok között él, amely foglalkozásra való különbség nélkül a gondok tengerében úszik, problémái megoldásában való segítséget, az erre irányuló kormányprogrammot. A miniszterelnök úr maga is szólott arról, az aránytalan teherviselésről, amely elsősorban a kisembereket sújtja. Remélem, hogy az a szó, amely tegnap a miniszterelnöki székből errevonatkozólag elhangzott, más cselekedetekben fog majd megnyilvánulni, mint eddig ugyanennek a kormánynak gazdasági szakminiszterei részéről megnyilvánult, és e problémákkal szemben több megértést fognak tanúsítani, mint eddig, amikor azt sorozatosan interpellációkban voltam bátor éppen az elmúlt esztendőkben idehozni. A miniszterelnök úr odavetőleg szólt a kisipar kérdéséről is, de külön nem említette meg a kereskedelem kérdését, holott a kisipar és a kereskedelem együttesen és külön-külön is a mezőgazdaság mellett, mint ennek az országnak egyedüli tényleges konstruktív gazdasági ereje, egyenlő fontossággal bír, mert minden más társadalmi réteg, minden más foglalkozási ág, minden más osztály léte, lehetősége attól függ, hogy van-e élő mezőgazdasága, ipara és kereskedelme ennek az országnak, prosperál-e ez a három foglalkozási ág. Csak ha ez a három foglalkozási ág prosperál, akkor lehetséges a köztisztviselői, a magántisztviselői és lateiner osztályok problémáit megoldani. Én azt kérem a miniszterelnök úrtól, hogy ne engedjen egy foglalkozási ágat sem elpusztulni, ne engedjen egy foglalkozási ágat sem tovább a nyomoriiságba és a válságba sodródni, de ugyanakkor akadályozza meg azt a mindenkor újból és újból fejét felütni készülő demagógiát, amely egyes foglalkozási ágakkal szemben időről-időre mutatkozik Ilyen demagógia szokott mutatkozni a köztisztviselő-osztállyal szemben, holott a miniszterelnök úrnak a jövőben az lesz a kötelessége, hogy ezzel a demagógiával szemben a becsülettel és hűséggel szolgáló köztisztviselői osztályt megvédje. Ilyen demagógia szokott sokkal gyakrabban mutatkozni a magyar kereskedelemmel szemben, holott ez a magyar kereskedelem külföldön csak tiszteletet és becsületet szerzett a magyar névnek és ugyanakkor gyarapította anyagilag is a nemzeti közvagyont. Ezzel a demagógiával szemben is védelmet kérek a miniszterelnök úrtól és védelmet kérek azzal a demagógiával szemben is, amely állandóan felüti fejét itt a parlamentben ugyanúgy, mint a parlamenten kívül, az ügyvédellenes demagógiával szemben, amely azzal a karral szemben nyilvánul meg, amely kar az alkotmánynak mindenkor a leghűségesebb őre volt és Kossuth Lajos foglalkozását űzi, annak a Kossuth Lajosnak, aki a magyar jognak, a magyar alkotmánynak alapjait vetette meg. Én arra kérem a miniszterelnök urat, hogy mindezzel a demagógiával szemben az értelmetlenségnek, az ostobaságnak kártékony sárdobálásával szemben álljon a törvény és az alkotmány^ olyan őreként, ahogy tegnap a rend fenntartására vonatkozó kijelentésében programúi jaként azt lefektette. T. Ház! A miniszterelnök úr szólott szociális intézkedésekről,^családvédelemről, önálló exiszteneiák segítéséről. Valamennyi gondolat helyes, ezt erről az oldalról feltétlenül el kell