Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-166
Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1936. évi december hó 3-án, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Szetsey István, Hunyadi-Vas Gergely, Fábián Béla, Nánássy Imre és Lázár Andor igazságügyminiszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt: Lázár Andor. (Az ülés kezdődött délután í óra 7 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el. Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvéit vezeti Veres Zoltán jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Kakovszky Tibor jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Brandt Vilmos jegyző úr. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Napirend szerint következik az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 285, 298.) Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Mojzes János! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok 1 ? Veres Zoltán jegyző: Szetsey István! Elnök: Szetsey István képviselő urat illeti a szó. Szetsey István: T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak vitájában már olyan sokan vettek részt, hogy megbírálásánál valóban nehéz ismétlésekbe nem esni. A javaslat általános bírálatánál elismerem én is, mint többen ellenzéki képviselőtársaim közül, hogy gondos, jogászi készséggel, kellő körültekintéssel megszerkesztett javaslattal és indokolással állunk szemben, noha az indokolásban vannak bizonyos, Sulyok Dezső t. képviselőtársam által is felhozott olyan kacskaringós, cifra .mondatok, amelyek elmaradhattak volna. (Dinnyés Lajos: Szegény Gyulai Pál, ha élne). Általánosságban a javaslat ellen az a kifogásom, hogy úgy kezeli az ügyvédi kart, mint egy bűnöző, vagy legalább is bűnözésre hajlamos társaságot. Mindenütt, az egész javaslaton végig látjuk a komoly figyelmeztetést és a hozzá kapcsolódó paragrafusokat, amelyek az ügyvédet a jóerkölcsre, jellemszilárdságra. értelmi, erkölcsi felsőbbségre és hasonló szép fogalmakra intik és figyelmeztetik és ezzel szemben azokra a kívánalmakra vonatkozó intézkedéseket nem hozza, amelyek az ügyvédség KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. mai helyzetével, elsősorban gazdasági helyzetével függnek össze. Én ebben a tekintetben ott látom a tévedést és a hibát, hogy az ügyvédség igenis devalválódott, de nem erkölcsileg, hanem gazdaságilag. A javaslat indokolása abban adja okát annak, hogy a régi 62 esztendős ügyvédi rendtartást újból szabályozni kell, hogy az elavult, időközben az évtizedek során változások álltak be, sőt az utóbbi évtizedékben olyan megrázkódtatások következtek be, amelyek egészen új fogalmakat hoztak be a jogi életbe. Ez megáll, ez így is van. Hivatkozik azután a javaslat még az ügyvédi válságra is, amelyet három tünetcsoportban említ fel. . Felemlíti először^ a gazdasági válságot, utána a tekintély válságot, amely azután lesülylyedvén, erkölcsi ingatagságot okoz a javaslat indokolása szerint az ügyvédségnél, harmadsorban pedig megemlíti áz életszínvonalválságot. Az indokolás szerint mindez azután maga után vonja az ügyvédség mai helyzetét és azt a szükségességet, hogy új törvénnyel kell az ügyvédi rendtartást szabályozni. Mi, ügyvédek, akik mar évek óta rámutatunk arra a nagy gazdasági válságra, amelyben a társadalomnak ez a nagyon értékes és nagyon tanult osztálya csakugyan szenved, azt keressük ebben a javaslatban, amit a múlt javaslatoknál annyira emlegettek, az úgynevezett kenyérkérdést, vagyis keresünk az ügyvédség kenyerére vonatkozólag valami olyan intézkedést, amely tágítja az ügyvédek munkakörét, hogy ezáltal azután valóban anyagilag Is javítsa a helyzetüket. Ezzel szemben azonban intézkedést vajmi keveset és meg nem felelőt találunk és inkább kemény elutasítást találunk az indokolásban ez irányban. Ilyen elutasítás van például az indokolásban ott, amikor azt mondja, hogy téves és ellenszenvet vált ki az olyan jogi szabályozás, amely rá akarja kényszeríteni az ügyvédi működést a közönségre. Ennek csak ott van helye, ahol nagy jogi szakértelem és az ügyek bonyolult volta miatt feltétlenül szükség van erre. Van azután az indokolásban egy mondat, amely úgyszólván teljesen mellőzi ezifrányban az ügyvédi kí4$
