Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1936 december 2-án, szerdán. 317 törlésével a lakosság széles rétegeinek élettartását megkönnyíteni 1« Elnök: Az Interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! A kincstárnak a különféle fogyasztási adókból és vámokból eredő jövedelme a legutóbbi költségvetés szerint meghaladta az évi 350 millió pengőt. A mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap bevételei, mint az őrlési forgalmi adóváltság, a rizshántolási adó, a textil, a szén külön adója és a gyarmatáru forgalmi adóváltságpótlék évente közel 100 millió pengőt eredményeznek. Nem beszélve ^most már a devizafelárak és az exportprémiák hatásáról, amelyeknek számszerű nyilvántartását a kormány nem hozza nyilvánosságra, az itt felsorolt közterhek 450 millióval kibírhatatlanul drágítják a megélhetést. Ezeknek a közterheknek a megélhetésre gyakorolt hatásáról legyen szabad csak egypár dolgot elmondanom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ha Budapesten az utcára megyünk és a fűszerkereskedések ablakait nézzük, csodálko-. zunk azon, hogy 7—8 pengő egy kilogramm pörkölt kávé. Méltóztassanak meghallgatni. Ez a kávé a vámszabadraktárban átvéve, elvámolatlanul, 60%-os felárral, kilogrammonkint 98 fillérbe kerül, nyersen, pörköletlenül nagykereskedelmi áron. A vámok és adók 399 pengőt tesznek ki, ami által a kávé, amikor a vámszabadraktárból kiviszik, 4'97 pengőbe kerül. Mire ez a kávé pörkölve a fogyasztóhoz kerül 6—7, sőt 8 pengőt is kell érte fizetni kilograminonkint. A tea nem éppen élelmiszer, de szükségleti cikk. A modern ember nem tud meglenni nélküle. A vámszabadraktárban átvéve, elvámolatlanul 4'1J pengőbe kerül kilogrammja, a vám rajta 6'82 pengő, ez összesen 11 pengő; mire a fogyasztóhoz kerül, 20 pengő az ára. A bors, amely szintén nem általános fogyaszt isi cikk, de élvezeti cikk, a vámszabad raktárban átvéve, 6ü%-os felárral, kilogrammonként 66 fillérbe kerül. A vám és az adó 3 32 pengőt tesz ki, 398 pengőbe került tehát, amikor kiviszi a kereskedő a vámszabadraktárból, s mire a fogyasztóhoz kerül, cirka 10 pengő ki 1 ogrammonkint. A rizs szintén fontos élelmiszer. Magyarországra azelőtt közvetlenül lehetett rizst behozni, behozatali engedéllyel. Akkor kilogrammonkint mintegy 40 fillér volt a nagykereskedelmi ára, tehát métermázsánként 40 pengő. Azóta a mi nemzeti és hazafias érzésű rizshántolóink megállapodást létesítettek az olasz rizshántolókkal, s eszerint Magyarországra rizst nélkülük behozni nem lehet, tehát a rizst csak magyarországi rizshántolóktól lehet átvenni. Ennek a barátságos megegyezésnek, ennek a gentleman agreement-nek következtében Budapesten a rizs nagykereskedelmi ára felszökött 68 pengőre métermázsánkint. A cukorról, azt hiszem, felesleges (beszélni, a t. Ház anélkül is bölcsen tudja, hogy a cukron hihetetlen nagy adó van. Elismerem, a népszövetségi kölcsön kamatfizetésére van lekötve, de mégis, egy 'kissé furcsának tartom azt, hogy amikor a gazdáknak hízlalási célokra denaturált cukrot métermázsánkint 20 pengőért árulnak, akkor Budapesten és vidéken a szegény fogyasztó a kristálycukor egy kilogrammjáért 128 fillért fizet, ha pedig kockacukrot akar használni, akkor 134 fillért kell kilónkint fizetnie. T. Ház! A legantiszociálisabb, a legkegyetlenebb adó a hat esztendővel ezelőtt bevezetett és évről-évre máá formában újból érvényben tartott adónem a lisztforgalmi adóváltság. Méltóztatnak bölcsen tudni, akik a történelmet lapozzák, hogy a múltban a császárok, szultánok és egyéb földi hatalmasságok csak akkor ragadtatták magukat arra, hogy megadóztassák a kenyeret, amikor kincstáruk már teljesen üres volt és semmiféle mód és eszköz nem volt arra, hogy új adókat létesítsenek. Akkor is azt mondták, hogy könnyes szemmel és fájó szívvel járultak ahhoz hozzá, hogy megdrágítsák a legszerényebb tápszert, a mindennapi kenyeret. Most hat esztendővel ezelőtt válságba jutott a mezőgazdaság s az akkori kormány szükségesnek látta a^ mezőgazdaságot megsegíteni, hogy a válságból valamikép kikerüljön. Akkor az volt a felfogás, azt hallottuk mesélni, hogy a mezőgazdaságot, mint a nemzet gerincét meg kell segíteni és evégből mindenki hozzon egy kis áldozatot: erősek és gyengék, nagybirtokosok és kapitalisták, mind hozzanak áldozatot, sőt íe kell mandania jövedelmének egy részéről a szegény napszámosnak is és így, egyenlően viselve a terheket, megmenthetjük a nemzet gerincét, a mezőgazdaságot. Méltóztassék megengedni, hogy most rámutassak: arra, hogy a gyakorlatban ez az egyenlő teherviselés hogyan alakul. Először is azt hallottuk, hogy mindenki egyenlően áldozzon, és mindenki áldozatával tartsuk fenn a mezőgazdaságot. Gyakorlatban ez az egyenlő teherviselés a következőképpen nyilvánult meg. Mindenekelőtt az őstermelő, még ha a leggazdagabb földbirtokos^ is, ez alól az adó alól mentesítve van, őrlési forgalmi adót, illetve lisztadót nem fizet; ez az adófajta inkább segít rajta, mert hiszen az ebből összegyűlendő összegekből segítik meg a mezőgazdaságot. A nem őstermelőkre azonban ez az adó rettenetes súllyal nehezedik, mert, ha lisztet vesz. akkor kilónként 7 fillér adót fizet, ha kenyeret vesz, úgy csak ebben az adónemben 5 és fél fillér terhet visel, amellett r a kenyeret még egyéb adónemek is terhelik, úgyhogy egy kiló kenyérre körülbelül 9 fillér adó esik. Jellemző a helyzetre, hogyha egy közület, egy város, vagy egyesület, vagy akármilyen társaság a szegényeken segíteni, jótékonykodni akar és kenyeret vesz könyöradomany céljaira, akkor ez után a kenyér után is meg kell fizetni a váltságot, vagyis a koldusnak nyújtott kenyér után is kilogrammonkint 5 és fél fillér lisztforgalmi váltságot kell fizetni. Ha ebből az adónemből a bevétel horribilis nagy lenne, akkor azt kellene mondani, hogy a mai viszonyok között a kormány ennek az adónemnek az enyhítésére imég csak gondolni sem tud. Csakhogy a helyzet az, hogy a bevétel ebből az adónemből évenkint csak mintegy 30 millió pengő. Ezt a bevételt azonban nagymértékben terheli a 'malomellenőrök fizetése, már pedig mintegy 700 malomellenőr teljesít szolgálatot. Annak ellenére tehát, hogy ebből a 30 millió pengő bevételből 700 adóellenőrt kell eltartani és egyéb költségeket is viselni e mellett olyan vígan folyik a lisztcsempészés, mint^ még soha. Ennek a lisztcsempészésnek azután igen sok tisztességes kereskedő és iparos esik áldozatul, akik nem bírván vagy nem mervén csempészni, hátrányos helyzetbe kerülnek azokkal szemben, akik csempésznek és kiteszik magukat annak,