Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

308 Az országgyűlés képviselőházának 16 5. ülése 1936 december 2-án, szerdán. sZ< amelyek pedig amúgyis külön előnyökben részesülnek éppen nagyságuknál fogva. A szerzett jogoknak én tisztelője vagyok, — nem álltam például a mellé a felfogás mellé, hogy ilyen vagy amolyan diszkrimináló eljárást kell tanúsítani az áruházakkal szemben — azt állítom viszont, hogy hajmeresztő igazságtalanság az, hogy külön kedvezményben részesülnek a nagyvállalatok az adóztatásban, szemben azzal a fűszerkereskedővel, vagy azzal a textil-kiskereskedővel, aki amúgyis nehezen tud megküzdeni az adókkal. Én nem azt a felfogást vallom ezzel, hogy ne legyenek szövetkezetek. Dehogy ne legyenek! Legyenek szövetkezetek, ha saját erejükből meg tudnak állni és ha legalább ugyanannyi adót fizetnek, mint azok a kiskereskedők és kisiparosok, akikkel szemben versenyt támasztanak. De nem lehet fenntartani azt az állapotot, amely itt Budapesten is megvan, hogy például a fűszerkereskedők ezrei állanak úgyszólván a fizetésképtelenség előtt és lehetetlen megélniök. A kisiparosoknak, akik egy segéddel dolgoznak, nem 1000 vagy 1400 pengő évi jövedelmük van, hanem éheznek, nyomorognak; hogy ezeknek vélelmezett jövedelem után kell adójukat fizetni, ugyanakkor pedig a községi élelmiszerüzem úgvszólván adómentesen fejt ki konkurreneiát velük, kisiparosokkal, a mészárosokkal és hentesekkel szemben, ezt az állapotot nem lehet fenntartani tovább s a méltányosság is azt követeli, hogy ne engedjünk pusztulni ezer és ezer kisexisztenciát ezen a^ téren. Ebben a meggyőződésben voltam bátor interpellációmat bejegyezni. Nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy addig is. amíg végleges adóreformot csinál, méltóztassék megvalósítani a detailkereskedőknek és kisiparosoknak egyenlő elvek és méltányosság szerint való megadóztatását, részleges adóreform útján. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőiház! Az interpelláló képviselő úr rámutatott arra, hogy adórendszerünkben bizonyos egyenlőtlenségek, aránytalanságok vannak. Ezeknek az egyenlőtlenségeknek és aránytalanságoknak lelhető kiküszöbölése a kormány programmjának egyik sarkalatos pontja- Az aránytalanságok egyik forrása — amire a képviselő úr is utalt és igen örülök, hogy éppen ő húzta ezt alá — a társulati adó egyoldalú kedvezményei, illetőleg egyoldalú lehetőségei, amelyeket az adózók számára nyuit. A képviselő úr kifejtette, hogy az a detailkereskedő, aki mint természetes személy adózik, végeredményben nagyobb adót fizet, mintha ugyanazt a tevékenységet részvénytársasági, szövetkezeti, vagy általában társulati adó alá eső formában fejtik ki. Ebből nyilvánvaló, hogy a társulati adó reformjánál kell megfogni a dolerot és erre vonatkozólag nem túlhosszú időn belül konkrét javaslattal fogok a Ház elé jönni. (Általános helyeslés.) Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Éber Antal: T. Képviselőiház! Nagyon szívesen tudomásul venném a mélyen t. pénzügyminiszter úr válaszát, ha az, hogy az egész társulati adó reformja kapcsán kívánná megoldani ezt a kérdést, nem jelentené szerény vélekedésem és ^tapasztalatom szerint azt, hogy ez bizony egészen az általános adóreformig fog elmaradni. A mélyen t pénzügyminiszter úr egy tekintetben talán félre méltóztatott érteni, bizonyára az én fogyatékosságom miatt, előadásomat. Nem azon a véleményen vagyok, hogy a társulati adót azért kell reformálni, mert a társulati adó túlalacsony. En azon a vélekedésen vagyok, íhogy a társulati adó éppen úgy, vagy még jobban, mint a többi egyenes adóink legtöbbje, teljesen elviselhetetlen, ha a gazdasági élet épségét fenn akarjuk tartani. (Ellenmondások a baloldalon.) Én csak annyit állítottam, — és ezt még annak ellenére is fenntartom, ha egyik-másik képviselőtársam helyeslését ezzel nem tudom Ikivívni — bogy a detailkereskedeletmmel foglalkozókat, akár társulati adó alá esnek, a*kár pedig magánosok, nem lehet két különféle rendszer szerint megadóztatni. Ez vonatkozik a hatósági üzemekre, a szövetkezetekre és a részvénytársaságokra egyaránt. Én a társulati adó általános reformjától azért nem várok semmit sem, mert ez olyan lesz, mint a szeszadótörvény reformja, amelyről időről-időre hallunk, de amelyet előterjeszteni soha sem fognak, mert olyan nehéz és kényes pontokat érint, hogy ennek megvalósításától a mindenkori pénzügyminiszter urak inkább tartózkodnak. Azért azt kértem volna és az lenne az óhajtásom, ami hamar megvalósítható, hogy a detailárusítás legyen az a szempont, amely egy egységet teremt, addig is, amíg a mélyen t. pénzügyminiszter úr az áltaiános adóreformmal elő nem áll. Ezek a kisemberek nem várhatnak, mégpedig azért nem, mert a nagy szövetkezeteket, a nagy gyáripari vállalatokat egyik-másik na«>*y kedvezményben részesítve, méltóztatnak állandóan megerősíteni abban, hogy mind gyilkosabb versenyt folytassanak a kis detailárusítokkal szemben. Méltóztassék elhinni, ha ezt a kérdést a pénzügyminiszter úr külön megoldja, ez nem lesz akadálya annak, hogy később akármilyen egyéb adóreformot keresztülvigyen. Ez az intézkedés végre annyi ezer, mondhatnám, annyi százezer exisztenciát, akit ez a megkülönböztetett adóztatás terhel, megóvna és megmentene az összeomlástól. (Zaj. — Elnök csenget.) Miután ennek a speciális kérdésnek megoldását a mélyen t. pénzügyminiszter úr, aki ha ezt a kérdést meg akarná oldani, ezt roppant egyszerűen kijelenthette volna és igen rövid idő alatt meg tudná valósítani, nem helyezte kilátásba, azért nagy sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy válaszát elfogadhassam. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Következik Soltész János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a hadikölcsönkötvények valorizálásának megoldási lehetőségeiről. 1. Nem tartja-e még elérkezettnek az időt Nagyméltóságod arra, hogy a mai kuszált külpolitikai helyzet miatt az ország széles rétegeiben az országgal szemben hozott áldozatokkal kapcsolatban a közbizalmat helyreállítsa? 2. Nem tartaná-e alkalmasnak Nagyméltóságod a hadikölcsönkötvényekkel kapcsolatban egy olyan megoldást keresztülvinni, hogy a hadikölcsönkötvények azon része, amelyik kisjegyzők kezén van, bizonyos százalékig — az