Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-154

Az országgyűlés képviselőházának 15í. gálni. Jó irányban is lehet hibásan haladni és nemcsak a célkitűzések, hanem a ímetódusok tekintetében is súlyt kell helyezni arra, hogy a metódusok mindenkor európaiak, korrektek és törvényesek legyenek. (Ügy van! balfelől) A miniszterelnök úr nagyon helyesen — mél­tóztassék megengedni, hogy ismételjem, akár csak Pesthy igen t. képviselőtársam, a miniszterelnök úr kijelentését •— a maga hivatását szolgálatnak jellemezte. Ennél helyesebben a közpályán való szereplést nem lehet jellemezni. Mert nem uralkodni, ha­nem szolgálni kell iparkodni! (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a baloldalon.) Es méltóztassék elhinni, t. Ház, a tekintélyt nem a hízelgők tömjénezése adja, (Ügy van! bafelől.) hanem a közérdekben teljesített szolgálat értéke. Ez adja meg a tekintélyt (Ügy van! balfeldől.) és az ennek a munkának során mutatott korrekt­ség és törvényesség adja ímeg az igazi tekin­télynek az országban azt a bizalmat, amely bizalom nélkül és amely tekintély nélkül ered­iménves ikormányzás el nem képzelhető. En nagy megnyugvással hallgattam a mi­niszterelnök úr expozéiát azért is, mert egyet­len egy frázis sem volt ebben az expozéban. (Ügy van! Ügy van!) A miniszterelnök úr emci­beri hangon beszélt és .a realitások mezeién mozgott. (Ügy van! Ügy van! Taps a, balolda­lon.) Lehet talán, hogy nagyobb örömtüzeket lehet gyuitani könnven kiejtett, de megvalósít­hatatlan ígérgetésekkel, lehet, hogy talán az idők eledén nagyobb lelkesedéit lehet kiváltani merészebb és frázisokkal iripp-töim^ttebb beszé­dekkel, mi azonban, igen t. Ház. akik sok min­dent átéltünk már ebben az országban, jobban szeretjük ezt a. hangot. (Üav van! balfelől.) mert a •megvalósításnak sokkal több biztosíté­kát hnrdía magában- mir>t a nagyhangú ígér­getések. (Ügy van! balfelől.) Méltóztassék .megengedni, hogy a magam részéről és pártom nevében is örömmel üdvö­zöljem az új kormány tagjaként az előző kor­mánynak egy régi tagját, a külügyminiszter urat. (Élénk taps a baloldalon.) Nagyon kevés európai külügyminiszter van, aki mögött olyan osztatlanul állna a nemzet bizalma és közvéle­ménye, mint a külügyminiszter úr mögött. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György) foglalja el.) Ennek a ténynek értékét csak fokozza az a körülmény, — méltóztassék megengedni, hogy őszintén mondjam meg ezt is én, akinek abban a szerencsében volt részem, hogy régi munka­társa voltam a külügyminiszter úrnak és aki mindig bizalommal voltam működése iránt — hogy itt az ellenzéken a külügyminiszter úr miniszteri működésének megkezdésekor nem volt meg iránta ez a bizalom és a külügymi­niszter úr nagyon nehéz, komplikált és kiéle­zett politikai harcok közepette kizárólag a maga munkásságával szerezte meg ezt a bizal­mat. Ez nyújtja az egész országnak azt a biz­tosítékot, • hogy tárgyismeret, szakismeret, eprópai színvonal, lelkiismeretesség tekinteté­ben sorsunk jó kezekbe van letéve és ez igen nagy megnyugvás valamennyiünk számára. Méltóztassanak megengedni, hogy a honvé­delmi tárcának új gazdáját (Elénk éljenzés és taps.) ugyanilyen okoknál fogva üdvözöljem abban a terhes hivatásban, amelynek ellátására most indul el. Nem hiszem, hogy különb szak­ülése 1936 október 21-én, szerdán. 19 embert kaphatott volna a honvédelmi tárca. Az ő európai híre ós tekintélye biztosíték számos tekintetben; elsősorban abban a legfőbb vonat­kozásban, hogy a hadseregbe politikát bele­vinni nem fognak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) És biztosíték abban a tekintetben is, hogy a honvédségnél más, mint a rátermett­ség nem fog szerepet játszani s hogy azok az áldozatok, amelyeket igenis innen az ellenzéki oldalról a honvédség érdekében mi is mindig hajlandók vagyunk, voltunk és leszünk meg­hozni, ezek az áldozatok a legjobb módon fog­nak a cél érdekében felhasználtatni. (Élénk he­lyeslés.) Nem akarom befejezni a kormányra vonat­kozó, talán túlságosan is előzékeny kijelenté­seimet anélkül, hogy meg ne említsem, hogy örömmel látjuk a kormány tagjai sorában a kultuszminiszter urat... (Elénk éljenzés és taps.) Kérek 15 perc meghosszabbítást, (Felkiáltá­sok: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meg­hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meg­hosszabbítást megadta. (Csoór Lajos: Még öt miniszter van! — Derültség.) Eckhardt Tibor: Örömmel látjuk a kul­tuszminiszter urat, mert hiszen az ő javaslatait legélesebb harcaink közepette is mindig meg­szavaztuk a múltban is. És örömmel üdvözlöm a kormány gazdasági minisztereit is, akiknek rátermettségéhez semmi kétség nem fér; (Elénk éljenzés.) főleg az után, hogy a miniszterelnök úr mai beszédében az agrárszempontok foko­zott érvényesítését kilátásba helyezte és a népi erőknek, a falusi szempontoknak centrális je­lentőségét beszédében nagyon helyesen kihang­súlyozta (Rátz Kálmán: Gyerünk tovább!) Erkölcsi szemlélet és világnézlet tekinteté­ben nincs közöttünk különbség. A kormány tagjainak nagy többségével szemben bizalom­mal is viseltetünk. Tovább megyek, elfogadom és aláírom teljes egészében a kormány pro­grammját és még azzal a kijelentéssel is tarto­zom, hogy mindazok alá a régi, nagyon súlyos sérelmek alá, amelyek eddig előfordultak ve­lünk szemben, vonalat húzunk, nem szándéko­zunk rekriminálni és nem is beszélünk róluk többet. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) r Ezekután mégis azt mondom, hogy az ellenzéki bírálat szabadságát a magunk szá­mára minden körülmények között fenntartjuk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A mi­niszterelnök urat közjórai irányuló törekvései­ben ezekből a padokból mindenkor segíteni fogjuk, amennyiben azt a közérdek és felfogá­sunk megengedi. (Friedrich István: De majd másképpen is beszélünk, ha kell! — Derültség.) Ezekután úgy érzem, indokolni tartozom, miért maradunk ellenzéki állásponton a kor­mánnyal szemben (Zaj.), amikor a lényeges kérdésekben egyetértünk. Nagyon nyugodt konszideráció alapján igy kellett döntenünk, mert van két nagyon lényeges kérdés, amely­nek tisztázása nélkül ez a párt a kormány tá­mogatására semmi körülmények között sem vállalkozhat. Az egyik a választójog kérdése, a másik a nemzeti önkormányzat problémája. Nagy örömmel látom .a miniszterelnök úr utolsó intézkedését, hogy pártközi megbe­szélés érdekében értesülésünk szerint meg fogja tenni a. kezdeményező lépéseket. Nagy örömmel látom ezt, mert a választó­jogi problémában látom a magyar élet számos bajának kiindulási pontját és ebben a kérdés­ben látom azt a szörnyű nehézséget, azt a ször­3*

Next

/
Thumbnails
Contents