Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

rs& Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 19$6 december 2-án, szerdán. 303 már legalább két éve vannak alkalmazásban, a díjazása havi 80 pengőről 25% -kai 100 pengőre emeltessék fel 1937. január 1-etőL kezdve. Ami azt a kívánságot illeti, hogy ezeket végleges állásokba vegyük át, ez az átvétel állandóan folyamatban van, hiszen példán! éppen a tegnapi napon is ismét jó egynéhány ilyen kinevezést ,írtam alá és viszont egy csomó fiatalembernek a kinevezését, akik Adob.-ista gyakornokkért kérték felvételüket, szintén aláírtam, vagyis újakat vettem fel a pénzügyi adminisztráció körébe. Nagyon kérem azonban, ne méltóztassanak elfelejteni, hogy sokakat helyeztünk el és igyekszünk is elhelyezni úgy, ahogyan a képviselő úr is óhajképpen említette, a magánvállalkozás körében. Ha jól emlékszem, körülbelül 800—900-ra tehető azoknak a száma, akiket annakidején, mint kereskedelemügyi miniszter, a gyárosokkal, az iparosokkal el tudtam helyeztetni és magas volt azoknak a száma is, akiket akkor a pénzügyminiszter úr elhelyezett. Azóta is minden gazdasági miniszter a lehető legnagyobb erőfeszítéssel igyekezett segíteni ezeknek az ifjaknak a sorsán és pedig bizonyos eredménnyel. Méltóztatott célozni a statisztikai felvételekre is. A statisztikai felvételek azt a célt szolgálják, hogy az egész diplomás állásnélküli ifjúságnak lés társadalomnak — mert ez a kérdés nemcsak az ifjúság kérdése — az adatait megállapítsuk, hogy ezekkel az adatokkal alapot teremtsünk arra, hogy a kérdés organikus rendezéséhez hozzá lehessen nyúlni. Ehhez tartozik, amit már a múltkor említettem, az önállósítási alap, amely iránt rendkívüli érdeklődést látok a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben. Önkéntes adományok bejelentése érkezett elég tömegesen hozzám, mely okból ennek az alapnak a működését esetleg már a jövő költségvetési év beállta előtt is igyekezünk megkezdetni. Ez az, amit ebben a kérdésben ez idő szerint elmondani tudok. Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszontválasz joga illeti meg. Hoinonnay Tivadar: T. Ház! A pénzügyminiszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem és remélem, hogy a most nem egeszén 150 pengőre felemelt összeget, — 100 pengőre méltóztatott ígéretet tenni — ha a gazdasági viszonyok úgy alakulnak, hogy a további emelés lehetősége meglesz, méltóztatik még felemelni. Egyébként kérem azt is, hogy a legközelebbi alkalommal ne csak a diplomás, hanem az érettségizett és a többi kisebb kvalifikációval rendelkező fiatalságról is gondoskodjék a kormány. Meg vagyok róla győződve, hogy a közeljövőben ebben az irányban is hasonló választ fogunk hallani. A miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát elfogadni*? (Igen!) A Ház a választ elfogadta. , Következik Éber Antal képviselő urnák a külügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, méltóztassék azt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): interpelláció a m. kir. külügyminiszter úrhoz. Tekintettel azokra a nehézségekre, amelyek egyes országok valutaleértékelései következtében a Magyarországra irányuló idegenforgalom terén jelentkeznek, hajlandó-e a külügyminiszter úr a vízumkényszert mindazon orKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. szagokkal szemben, amelyekből a Magyarországra való idegenforgalom származik, megszüntetni, vagy legalábbis a vízumdíjat eltörölni? Éber Antal s. k.« Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Ház! A magyar fizetési mérlegben a legutóbbi évben már nagyszerűen fejlődő idegenforgalom azt az örvendetes eredményt realizálta, hogy 20 millió pengőre be

: csülik a szakértők azt az összeget, amelyet az idejövő idegenek itt elköltenek. Ezen az örvendetes fejlődést mutató alakuláson, sajnos, változást idéz elő az a devalváció, melyet az utóbbi időben négy nagy ország vitt végbe, amelynek hatásai ma még számokban persze, ki nem mutathatók, de nyilvánvalóan hátrányosak lesznek a Magyarországba irányuló idegenforgalom szempontjából. Ezen a helyzeten yalutáris intézkedésekkel segíteni igen bajos és ebben a tekintetben nem is akarok semmiféle előterjesztéssel élni, mert hiszen olyan nagy, országos érdekek fűződnek a Nemzeti Bank által a pengő értékállandóságának irányában kifejtett politikához, hogy senkinek, aki komoly felelősséget érez ilyen nagy kérdésekkel szemben, nem lehet hivatása ebben a tekintetben módosítást célzó javaslatokkal, vagy pláne kifogásokkal előhozakodni. Azt gondolom azonban, hogy éppen ezeknek a nehézségeknek folytán kell igyekeznünk minden olyan egyéb nehézséget, amely a Magyarországba irányuló idegenforgalom útjába áll, minél teljesebben elhárítani. Ebben a vonatkozásban voltam bátor interpellációmat a mélyen t. külügyminiszter úrhoz bejelenteni, mert annak ellenére, hogy egyes országokkal, Ausztriával, Németországgal, Olaszországgal, most ideiglenasen Amerikával és Angliával szemben is a vízumkényszert eltörölték, a statisztika még mindig úgy áll, hogy a Budapestre irányuló idegenforgalomnak, amely körülbelül 140.000 külföldit tett ki a múlt évben, 55%-a vízumkényszer alá esik és csak 45%-a származik a vízumkényszer alól mentesített országokból. Amikor ezt az idegenforgalom szempontjából kifogás tárgyává tettük, az illetékes kormánykörök részéről többízben hangzott el ÍIZ íí kijelentés, hogy tárgyalások folynak már a skandináv államokkal, Svédországgal, Norvégiával, Dániával is a vízum eltörlése tárgyában. Ha ezt halljuk, akkor fölmerül clZ cl kérdés, hogy tulajdonképpen miről tárgyalunk ezekkel az országokkal, amikor teljesen a mi elhatározásunktól függ az, hogy azt a kegyet gyakoroljuk Svédországgal, Dániával és Norvégiával szemben, hogy ha valaki ezekből az országokból Magyarországra akar jönni, ezért ne csináljunk neki nehézségeket és ne fizettessünk vele iezért bírságot. Miről tárgyalunk tehát % Mélyen t. Ház! A külügyminisztériumban még a jelenlegi külügyminiszter úr hivatalbalépése előtti időkben EtZ £t hibás teória terjedt el, hogy e tekintetben reciprocitást kell- megkívánni, vagyis más szóval mi a vízummentességet csak olyan országok részére engedélyezzük, amelyek viszont a mi állampolgárainkat vízummentesen engedik be. T. Képviselőház! Azt megértem, hogy ha valamely országba árucikkeket akarunk exportálni, akkor azok megkívánják a viszonosságot olyan értelemben, hogy ők is akarnak mihozzánk exportálni és akkor e felett tárgyalásokat kell folytatni. Itt azonban megfordított az eset. Ha idegenek jönnek például Sved45