Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

282 Az országgyűlés képviselőházának 16 U. ülése 1936 december 1-én, kedden. ügyvédi rendeltetése és 'hivatásaként, hanem a jog és igazság keresése terén az ügyvédben kifejlődött erős jogérzés és függetlenségérzés alapján a közszabadságoknak is harcosa és védelmezője legyen; ennek a jogának, sőt mondhatnám kötelességének is az ügyvédség a jövőben az előttünk fekvő törvényjavaslat törvénynyé válása után is eleget tud tenni és 'meg fog tudni felelni. Mélyen t. Ház! Annyi gáncsot hallottunk ezzel a törvényjavaslattal szemben, nem hallottam azonban annak a kiemelését, hogy ez a törvényjavaslat az első tervezettel szemben lényeges módosításokat foglal magában. (Rupert Rezső: Ez igaz!) Az ügyvédi kar részéről a maga észrevételeiben és felterjesztéseiben generális vonatkozásban megnyilatkozott kívánságokat úgyszólván az egész vonalon honorálta és érvényre juttatta, hogy amíg az első törvénytervezettel szemben az ügyvédi karnak, — hogy így fejezzem ki magam — erőteljes felzúdulását bizonyos vonatkozásokban megértettem és magamévá tettem, addig a bekövetkezett korrekciókat olyanoknak tartom, amelyek, kell, hogy maguk után vonják annak a ténynek tárgyilagos és szakszerű megállapítását, hogy ez a törvényjavaslat az első tervezettel szemben óriási haladást jelent, mert kiküszöbölte az első tervezetből mindazt, ami abban az ügyvédség szempontjából veszélyes volt, ez a törvényjavaslat tehát igenis, általánosságban az ügyvédi kar érdekeinek tárgyilagos és szakszerű szem előtt tartása mellett elfogadható a részletes tárgyalás alapjául. (Rupert Rezső: Súlyosan téves megállapítás és nagyon is egyéni vélemény. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mélyen t. Ház! A törvényjavaslat az első tervezettel szemben honorálta az ügyvédi karnak azt a kívánságát, hogy az országos bizottság elnöke ne essék kinevezés alá, hanem az autonómia válassza- Honorálta azt a kívánságot is, hogy másodfokon ne az elnök döntsön, hanem maga a bizottság. (Mojzes János: Sok mindent nem honorált!) Én megértettem az első tervezetet is, együtt is éreztem az ellenzőivel és együtt is harcoltam velük az első törvénytervezet ellen, mert hiszen az első törvénytervezet a felvétel korlátozását megengedte (Rupert Rezső közbeszól. — Elnök csenget) és a felvétel tárgyában hozott döntés elleni jogorvoslatot az országos bizottsághoz utalta, tulajdonképpen azonban nem az országos bizottság, hanem a kinevezett elnök döntött volna és így igenis magán hordozhatta volna azt a gyanút, hogy itt gleichsohaltolás történt. Ennek eliminálása a legteljesebb mértékben elvette minden tárgyi alapját annak a vádnak, hogy itt gleichschaltolási törekvéssel állunk szemben. (Mojzes János: Ez a javaslat kevésbbó rossz, de még nem jó!) Ha egyetlenegy törvényt tudnak mutatni, amelyet a legközvetlenebbül érdekeltek • abszolút tökéletes törvényalkotásnak fogadnak el, ha kivétel nélkül mindenki azt fogja mondani, hogy nagyszerű, tökéletes törvény, akkor én is elfogadom azt az álláspontot, hogy ez a törvény rossz, mert nem teljesíti az ügyvédi kar minden kívánságát. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy nincs az a földi hatalom, amely valamely társadalmi réteg, osztály, foglalkozási ág számára, de különösen az ügyvédi kar számára, amely szellemi képzettségénél, foglalkozásánál, erősen kialakult kritikai szelleménél fogva a leginkább alkalmas és hivatott arra, hogy minden felett véleményt mondjon, — vélemények pedig rendszerint nem egyeznek, sőt ellentétesek — olyan törvényt tudna alkotni, hogy az ügyvédség valamennyi kívánságát, követelményét kivétel nélkül figyelembe vegye. (Ügy van! jobbfelől.) Ez is olyan törvényjavaslat, mint minden más törvényjavaslat. (Rupert Rezső: Mintha csak azt mondanánk, hogy nincs szépasszony, csak szebb, mert egyik szebb, mint a másik! — Derültség.) Ez a törvényjavaslat az indokolásban megszabott irányelv és 'rendszer elgondolásai szerint a legjobbat igyekszik létrehozni, nagyon természetes azonban, hogy a legjobbat elérni emberileg nem lehet, még kevésbbé lehet elérni azt, hogy a javaslattal az ügyvédi kar minden tagja elégedett legyen. (Rupert Rezső: A túlsó oldalon is csodálkozva hallgatnak téged!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, gyakorolja az önimegtagadást a szónok beszéde közben. (Felkiáltások a báloldalon: Egyebet sem tesz!) Drobni Lajos: A budapesti ügyvédi kamarával szemben, amely ezt az, erősen szélsőséges álláspontot foglalta el és amely még ünnepélyes tiltakozást is szükségesnek r tartott* van egy olyan kamara, amelynek állásfoglalását magamra nézve is kötelezőnek tartom, mert állásfoglalása meggyőződésemmel és felfogásommal egyezik, ez pedig a győri ügyvédi kamara. A legtárgyilagosabb álláspontra helyezkedett ez a kamara ebben az ügyben. Amikor az első tervezet eléje került, már akkor megállapította az igazságügyiminiszter úrhoz intézett felterjesztésében, hogy (olvassa): »A tervezet nagyobb rendszerességével, a kamarai ügyvédi tanácsi és bírói gyakorlat egyes kiforrott elveinek átvételével, az alanti szakaszok kivételével, általában szabatosabb fogalmazásával, haladást jelent, egyébként azonban a jelenleg hatályos ügyvédi rendtartással szemben viszszaesést mutat.« A győri ügyvédi kamara által megállapított visszaesések azok a pontok voltak, amelyeket az ügyvédi kar legnagyobb része kifogásolt, ezek a kifogások pedig honorálásra találtak azokban a pontozatokban, amelyeket az előbb részletezni szerencsém volt. Van ennek a törvényjavaslatnak egy másik pontja is, amely az én megítélésem szerint szintén fontos. A törvényjavaslat 46. %-& szabályozza azt, hogy kiket nem lehet felvenni az ügyvédek névjegyzékébe. Ennek a szakasznak 2. pontja szerint nem lehet felvenni az olyan volt köztisztviselőt, akit szolgálati idejének, vagy élete 60. évének betöltése következtében nyugdíjaztak, továbbá az olyan volt köz- vagy magántisztviselőt, akit iszolgálatképtelenség miatt nyugdíjaztak. Méltóztassanak ehhez most még hozzávenni azt, hogy az úgynevezett kényszernyugdíjazottakkal szemben a felvételt általánosságban szabályozó szakasz nyújt védelmet, tárgyilagosan meg kell tehát állapítani, hogy az ügyvédi kar elérte a hosszú időn at hangoztatott ama kívánságának teljesülését, hogy a közpályáról az ügyvédi pályára való áttérés megszűnjék, illetőleg a legszűkebb korlátok közé szoruljon. Ha foglalkozunk egy törvényjavaslattal, akkor a bizottsági munkában is részt kell vennünk, mert a bizottsági munkában való intenzív részvétel (biztosíthatja csak a törvényjavaslatnak teljes egészében és részleteiben való megismerését. Egyébként pedig az ügyvédi közpályán való szereplés is egyik kritériuma annak, hogy a kritika minden tekintetben tár-