Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

268 Az országgyűlés képviselőházának 1 azt hiszem,, ezt alaposabb megfontolás tárgyává kellene tenni, meg kellene találni azt a módot és azt az eszközt, amely majd ennek a törvénynek kiegészítése gyanánt a gyakorlati élet igényeinek megfelelőleg a gyakorlati cél elérése 'szempontjából tényleg alkalmas lenne. Ebben a témakörben, amely az ügyvédek érdekében teendő intézkedéseket foglalja magában, bátor vagyok rámutatni arra is, hogy az okirati kényszer számos olyan lehetőséget nyújtana a tisztességes ügyvédi munkára, amely lehetőségek egyáltalán nem állanak ellentétben a jogkereső közönség érdekével és így az egyetemes érdekekkel sem, sőt a jogszolgáltatási és jogbiztonsági érdekek szolgálatában állanának. Tudom azt is, hogy ennek a kérdésnek is megvan a maga múltja, hiszen az igazságügy miniiszter úr elődjei már behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel és talán 'már három javaslat is készült. A legutóbbi javaslat 1931-ben került az igazságügyi bizottság elé, azóta azonban további javaslat ezen a téren nem került a Ház elé, már pedig én azt hiszem, hogy ez is olyan terrénum volna, ahol tisztességes munkalehetőségek adódnának, anélkül,, hogy a jogkereső közönség érdekei a legkisebb sérelmet is szenvednék. Ebben a gondolatkörben, amely az ügyvédi kereseti lehetőségekre vonatkozik, foglalkoznom kell még a telekkönyvi ügyekben bevezetendő ügyvédi képviselet intézményével. Tudjuk azt, t. Képviselőház, hogy a telekkönyv az ingatlanokra vonatkozó jogviszonyok nyilvántartásának egyik leghatalmasabb, leglényegesebb, legfontosabb eszköze. Tudjuk azt is, hogy a telekkönyvvel kapcsolatos ügyekben a telekkönyvi bejegyzéseknek alapjául szolgáló jogügyletekben, továbbá a telekkönyvi eljárás rendjén a kontárságnak, a lelkiismeretlenség- nek, a hozzá nem értésnek milyen ijesztő példái vannak. De tudjuk azt is, hogy igen fontos érdekei fűződnek a jogsegélyre szoruló, a jogkereső közönségnek ahhoz, hogy ezekben az ügyekben, tehát az ingatlanokra vonatkozó jogviszonyt tárgyazó ügyekben hozzáértő, szakértő és felelősséggel tartozó emberek intézkedjenek és ne ikontárok. Ez ismét olyan területe volna az ügyvédi munkának, aimely nemhogy ellentétben állna a közérdekkel és a jogkereső közönség érdekével, sőt azt elősegítené. Ebben a tárgykörben megemlítem még a békebíróság intézményét, a községi jogi tanácsadói intézményt, megemlítem a köz- és magánalkalmazottak elleni fegyelmi eljárás rendjén az ügyvédi képviselet intézményes biztosítását, megemlítem a középfokú közigazgatás bevezetését, ezen a téren az ügyvédi képviseletét. Ezek mind olyan kérdések, mind olyan tervek és gondolatok, amelyeknek megvalósítása esetén a közérdek semmi sérelmet sem szenved, (Dulin Jenő: Sőt!) ellenben az ügyvédség mai nyomorúságos viszonyai némileg enyhülni fognak. Kérem, hogy ezeket az intézkedéseket méltóztassék jóindulatú megfontolás r tárgyává tenni, nem azért, minthogyha kifogásolnám a javaslatot abból a szempontból,, hogy ezek a rendelkezések nincsenek benne, .mert én nem osztozom a túloldalon ülő t. képviselőtársaimnalk abban a nézetében, hogy ezeket a szerteágazó intézkedéseket ide, ebbe a javaslatba kellett volna belefoglalni. (Dulin Jenő: Ezt nem mondjuk!) 4. ülése 1936 december 1-én, kedden. Bocsánatot kérek, hallottam olyan véleményt, amely azt mondja, hogy ez a javaslat egyébként jó lenne, de kellene, hogy legyen egy külön fejezete, ^ amelybe belfoglalandók volnának ezek az intézkedések, amelyek a mai körülmények között is alkalmatosak arra, hogy az ügyvédek helyzetén segítsenek. Én ezt a kérdést úgy nézem és azt hiszem, úgy kell nézni tárgyi alapon,^hogy az a javaslat az ügyvédség szervezetének, az ügyvédi munka alaki rendjének szabályait határozza meg. Ebbe olyan intézkedések, olyan javaslatok, amelyek az ügyvédek kereseti lehetőségeit biztosítanák, nem férnek bele. De nincs is annak semmi akadálya, — és azt hiszem, az igazságügyminiszter úr foglalkozik is ezekkel a problémákkal — hogy olyan intézkedések ne jöjjenek, amelyek a mai körülmények között lehetővé tennék a közérdek sérelme nélkül az ügyvédi kenyér ímegnagyobbítását. Röviden foglalkozni akarok még egy ellenvetéssel, amely a javaslattal szemben elhangzott, nevezetesen azzal, hogy ez a javaslat megszűkíti az ügyvédi autonómiát, a testületi kormányzat elvét nem tartja tiszteletben és >gy megszűkíti az ügyvédi kamarák hatáskörét is. Ha valaki vesz 'magának annyi fáradságot és összehasonlítja ennek a javaslatnak, ha jól tudom, a 3. §-át, amely az ügyvédi kamarák hatásköréről szól, az 1874. évi törvény e tárgyú intézkedéseivel, akkor ebből av, összehasonlításból megállapíthatja, hogy ez á javaslat az ügyvédi kamarák hatáskörét sokkal szélesebb keretek között biztosítja, mint az 1874. évi törvény. Ez egy objektív megállapítás, ehhez a kérdéshez tehát semmiféle kommentárt fűzni nem akarok. Foglalkozni akarok továbbá röviden még azzal a támadással és a'zzal az ellenvetéssel is, amely a javaslatot a 43. ^ egyik kitétele, egyik mondata miatt érte,, amely megadja az igazságügy miniszternek a jogot arra, hogy az ügyvédi kaniara határozatát megsemmisíthesse, ha az veszélyes az ország nemzeti jellegére. (Dulin Jenő: Ilyen határozatot még sohasem hozott az ügyvédi kamara!) Ez igaz, t. képviselőtársam nagyon helyesen mondja. Az ügyvédek ezzel nem is gyanúsíthatok meg. (Ügy van bal felől.) Nem is tartanám szükségesnek, hogy ilyen intézkedések foglaltassanak a törvényben, ha nem élnénk olyan viharos időket, mint aminőket élünk, (Horváth Zoltán: Most javul a helyzet, azt mondják) ha nem volnának előttünk olyan fenyegető

i veszedelmek, amelyeiknek folyamatát sieimmi'iyen agy nem számíthatja ki és ha nem volnának a múltból is példák arra, hogy a törvényes keretek, az autonómia keretei sokszor kihasználtatnak holmi nemzetellenes bujtogató törekvésekre .. . (Rupert Rezső: Az ügyvédek a legkevésbbé gyanúsíthatok azzah hosry ilyet tesznek! Ügyvéd és hazafi egyet jelent!) T. képviselőtársam, sohasem tudhatjuk a mai kritikus és válságos időkben, hogy mikor és hol adódik egy olyan alkalom, amikor nem az ügyvédek többsége,, mert én ezt fel sem tételezem, hanem egy kisebbség esetleg erőszakkal, terrorral kihasználja azokat a kereteket és lehetőségeket, amelyek előtte nyílnak (Rupert RézsŐ: Nem tudnak többséget teremteni!) és akkor annak a kormányzatnak, amely fel akarja ezzel szemben venni a küzdelmet, nincs törvényes joga eljárni. (Dulin Jenő: Egy kisebbség sohasem tud többséget szerezni!) Ne méltóztassanak a