Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-164
266 Az országgyűlés képviselőházának 16 hozatalát, amelyek, ha nem is gyökeresen oldják meg az ügyvédi nyomorúság kérdéseit, de enyhítenek a bajokon. Szerény megítélésem szerint ma, amikor lázban ég az egész világ, amikor egy példátlan világgazdasági válság után állunk itt, amely azokat a csekély erőket is megrázta, amelyek még Trianon után itt konzerválhatók voltak, ma, amikor az épületnek egyik sarka égj a másik sarkában pedig rettenetesen nagyimennyiségű gyúlékony anyag van felhalmozva, ilyen rendkívüli viszonyok között nem lehet azt kívánni, hogy egy társadalmi osztálynak megsegítése érdekében nagy anyagi áldozatok hozassanak. Abban a véleményben vagyok, hogy az ügyvédek nyomorúságos gazdasági helyzetén ezekkel a kormányzati intézkedésekkel, jogszabályalkotásokkal nem lehet segíteni és nem lehet gyökeresen javítani, mert hiszen az ügyvédség az általános nemzetgazdasági életnek függvénye. Ha ebben a gazdasági életben elsorvadt erőkkel, kiaszott területekkel állunk szemben, akkor hiába csinálunk akánmit, rmert a felépítmény is egészségtelen marad, taz ügyvédség gazdasági életében sem lesz meg a szükséges vérkeringés. (Dulin Jenő: Tehát gazdasági javaslatokat tárgyaljunk, ne ilyen paragrafusokat gyártsunk! — Egy hang a jobboldalon:>. Amikor azt tárgyaljuk, akkor a választójog kell sofőrt) Ennek az intézkedésnek gazdasági konzekvenciái is vannak, t. képviselőtársam és éppen most akarok rátérni annak a kérdésnek taglalására, hogy az ügyvédség gazdasági helyzetéin és erkölcsi érdekein mennyit tud segíteni az az intézkedés, amely ennek a javaslatnak tulajdonképpen lényege, gerince, nevezetesen az ügyvédi zártszámnak gondolata abban az enyhített formában, amint ebben a javaslatban van: a felvételnek korlátozása. T. Képviselőház! Előrebocsátoim mindenekelőtt ebben a kérdésben, hogy én az ügyvédi szabadságnak és függetlenségnek elvi híve vagyok, (Horváth Zoltán: Akkor nem fogadja el a javaslatot!) ímert az ón szerény megítélésem szerint a szabadság ós függetlenség olyan velejárója ennek a foglalkozásnak, amely nélkül nem lehet azt betölteni, nem lehet ezt a hivatást kellőképpen teljesíteni. (Ügy van! halfelől.) Nem is laikaroimi kétségbevonni, sőt kellő tárgyilagossággal ikoncedálom, hogy azokban az argumentumokban, amelyeket a zártszám rendszere ellen felhoznak, van igazság. (Dulin Jenő: Sok!) Ha elvi szempontból nézzük, van igazság, mert a szabadverseny sem fejlődhetik ki olyan értelemben, — nem kommerciális értelemben vett szabadversenyre gondolok, hanem a szó nemesebb értelmében (Helyeslés balfelőL) -— amint kívánatos volna. (Ügy van! Ügy van! balfelőL) Azt is koncedálom, hogy a szólásszabadság', függetlenség és általában a pályává; lasztás szabadsága is hozzátartozik az ügyvédi hivatáshoz. (Horváth Zoltán: Az emberrel veleszületett jog!) De, t. képviselőtársaim, méltóztassanak nekem abban igazat adni, hogy ma, amikor látjuk a gazdasági válság és a túlzsúfoltság következtében előállott katasztrofális helyzetet, (Felkiáltások balfelöl: Mindenütt megvan!), amikor látjuk azt, hogy itt a háború előtti időtől kezdve az ügyvédség létszáma állandóan emelkedő tendenciát mutat, amikor annyira meg van terhelve ez a pálya, hogy az elmerülés fenyegeti azokat, akik ezen a pályán vannak, de azokat is, akik erre a pályára Jönni akarnak, nem szabad az elveknek és a teóriáknak birodalmába elzárkózni, hanem akkor be 4. ülése 1936 december 1-én, kedden, kell látni azt, hogy mi az életigazság, mit követel az élet, mit követel a gyakorlati élet, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj balfelőL) T. képviselőtársaim megnyugtatása okából bátor vagyok arra hivatkozni, hogy nemcsak nálunk, hanem mindenütt felmerült a zárt szám gondolatának megvalósítása. SŐt, ha jól emlékszem, éppen az igazságügyminiszter úr szájából hallottam azt a nyilatkozatot, hogy egyedül Magyarország az, ahol a szabad ügyvédség rendszere még fennáll. (Horváth Zoltán: Semmi baj nem volt belőle! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Nincs semmi baj? — Dulin Jenő: Akkor miért kellett hozzányúlni! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Mert baj van!) Más világításban és más helyzetben kell, hogy nézzük ezeket a dolgokat, mert nem látjuk azt a nyomort, azt az elképzelhetetlen elesettséget, amely az ügyvédek társadalmában van. Hát nem elég mementó az, t. Ház, hogy kitermelték ezek a nyomorúságos idők és nyomorúságos viszonyok az ágyrajáró ügyvéd típusát, vagy annak az ügyvédnek típusát, amelyik családjával, gyerekeivel együtt egyetlenegy szobában lakik s így folytatja hivatását? (Dulin Jenő: Minden pályán így van!) Nem elég mementó ez? Bocsánatot kérek, ilyen körülmények között én azt mondom, hogy felelős állásban lévő államférfiúnak igenis kötelessége megtenni ezeknek az áldatlan állapotoknak megszüntetése céljából mindazokat az intézkedéseket, amelyektől várható valamilyen eredmény s várható egy jobb helyzet előállása. (Dulin Jenő: A nyomorúság általános! Ez minden foglalkozási ágra nézve áll!) Én ezt nagyon jól tudom, t. képviselőtársam, de azt hiszem, ha t= képviselőtársam körülnéz egy kicsit a fővárosban vagy a vidéken, akkor meg tudja állapítani, hogy az a nyomorúság, amely más foglalkozási ágakat sújt, korántsem olyan elriasztó, mint amit éppen ebben a foglalkozási ágban tapasztalunk. Ez természetes is. Nem véleményszerű nyilatkozatokkal lehet ezt a kérdést elintézni, hanem objektív adatok szólnak a mellett, hogy ez olyan egészségtelen állapot, amelynek további fenntartása nagy bajok előidézője lehet. Mert ne felejtsük el azt, hogy sokkal veszedelmesebb a kiművelt koponya, amelyben a lelki egyensúly meginog; ez legnagyobb veszedelme lehet a társadalmi ós polgári rendnek. Kötelességünk tehát foglalkozni azzal, hogy ezen a téren ezek a visszás és elriasztó jelenségek, megszüntettessenek. T. Ház! Hogy mennyire indokolt a kezdeményezés ezen a téren, azt igazolják azok a statisztikai adatok ,ameíyeiket az előadó úr igazán kitűnő, szakszerű 'beszédében előterjesztett. Ezekből az adatokból megállapítható az, hogy amíg Nagy-Magyarországon 1875 ,J hen 2445 ügyvéd élt, addig ma, Csonka-Magyarországon 6700 a gyakorló, illetőleg bejegyzett ügyvédek száma. De hivatkozhatom más statisztikai adatokra, illetőleg összehasonlításra ás. CsonkaMagyarországon egymillió lakosra esik 718 ügyvéd, Ausztriában már csak 497, Olaszországban 598, Németországban 288, Franciaországban 119, Angliában 433, Csehszlovákiában 268, Hollandiában 118, Dániában 429, Norvégiában 391 ügyvéd esik egymillió lakosra. Ebből az összehasonlításból is láthatjuk, hogy ezen a téren szomorú előnyben vagyunk, mert ezen a téren is a túlzsúfoltság olyan esetével állunk szemben, amely lehetetlenné teszi' az ügyvédek gazdasági helyzetének normalizálódását még abban az esetben is, ha talán az
