Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1936 november 20-án, pénteken. (Sokkal tkisebb ügyekben is kimondanak fegyelmi vétségeket. Például egy ügy véd magánéletéiből kifolyólag, egy házasság körüli eljárásnál szintén kimondották a fegyelmi vétséget. Ennek a fegyelmi ügynek indokolásában & következők vannak (olvassa): »A fegyelmi bíróság meggyőződése szerint alapos a vád, amely ez esetben pamaszlott ügyvéd magánéletében, a tervezett házassága ós az azzal kapcsolatos vagyoni kérdésekben tanúsított, aiz erkölcsi szabályokba ütköző miagvatartását kifogásolja. Vitán felül kell, hogy álljon, hogy az ügyvéd hivatásánál fogva a felek bizalmának letéteményese is a tisztesség ós a jó erkölcs őre, ma-gánélietében is tartozik betartani és (viselkedésére nézve irányadóul elfogadni a köztisztesség íratlan parancsait és a magasabb erkölcsi követelményeket. Mert, ha ezt nem teszi, úgy méltatlanná válhatik az ügyvédi hivatás gyakorlására ós visszaélést követ el az ügyvédség közbizalmi jellegével. Ebből a szemszögből tekintve panaszlott ügyvédnek a tervbevett és meghiúsult házassága és az ezzel kapcsolatosan támadt vagyonjogi per körül tanúsított magatartása kétségtelenül kimeríti a fegyelmi vétség tényálladókát.« T. Ház! Méltóztatnak tehát látni, hogy maga az^ ügyvédi kar torolja meg azokat a cselekményeket, amelyek az erkülcsbe, az etikába, sőt a jóízlésbe is ütköznek, nem volt tehát szükség e fegyelmi eljárás reformja miatt ennek a törvénynek megszüntetésére. Egy ok van,' (amiért a törvényjavaslatot magunk előtt látjuk, a zártszám kérdése. Itt természetesen a magam részéről teljesen elméleti és teljesen elvi állásponton állok. Mindenesetre a zártszám kérdésénél is vizsgálnunk kell azokat a körülményeket, amelyek elsősorban a túlzsúfoltságot előidézték. Előidézte elsősorban a zsúfoltságot a legutóbbi időkben a négy egyetem. Ez az ország nem hír el négy egyetemet. Ha a négy egyetem ontja itt magából a hallgatókat, csak természetes, hogy túlzsúfoltság áll be. (Fábián Béla: Házhoz viszik az egyetemeket!) Kérdezem, igen [t. Képviselőház, nincs-e más pályákon is túlzsúfoltság? Kérdezem, nincsen-e az orvosi pályán, a mérnöki pályán, (Fábián Béla: Fűszereseknél!) sőt a kereskedelmi és iparos pályán is túlzsúfoltság? Minden pályán túlzsúfoltság van. (Ugy van! Ügy van! — Farkas István: Ha jó konjunktúra van, akkor nincs!) Lehetséges ezek után, hogy az esetben, ha egy pályán a túlzsúfoltságot megállapítják, ebből az következzék, hogy ezen a pályán lezárják a sorompókat- Hát élhet az az ország, amely a maga ifjúsága elől elzárja a pályákat? T. Képviselőház! Az az ifjú letette a vizsgákat, az az ifjú elvégezte elméletileg és gyakorlatilag a pályát, az a fiatalember akar odajönni és nem ^engedik be. Engedelmet kérek, a történelemből ismerem azt, hogy az öregeket máglyára vetik, (Fábián Béla: Megeszik!) Grönlandban és Kanadában, az Északi tenger partvidékén, ahol az eszkimók mennek a halászatukra, az öregeket jégvermekbe 'befalazzák. Ezt értem, de hogy a fiatalokkal tegyék ezt, ezt ezeknek a numerus clausus törvényeknek köszönhetjük. A. fiatalságnak természetes joga az érvényesülés és a fiatalságot nem lehet elzárni attól a szabadpályától, amelynek különben is lételeme és feltétele a szabadság. En tehát legelsősorban is elvi alapon állok" ebben a kérdésben. Majd később fogok beszélni a kivitelről. Elméletileg és elvileg lehetetlen álláspont az, hogy itt a fiatalság elől elzárjuk a sorompókat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehetséges az, hogy ez éppen csak az ügyvédeknél történjék. Nem lehetséges, hogy átmenjünk más pályákra. Akkor felborul az egész polgári társadalom rendje, ha a zártszámot kezdik nevezetni a polgári pályák sorozatába. (Farkas István: Kezdjük felbontani a polgári rendet!) Ez nem megoldás és nem is éri el a kívánt célt. Hangsúlyozom, hogy a kívánt célt asetmi éri el, azonkívül örök keserűséget hagy hátra az ifjúságban, amely ott van a küszöbön és amelyet nem engednek be a szohába. Ez az egyik része a kérdésnek, de ha nézem magának a megvalósításnak kérdését, még súlyosabb helyzet előtt állunk, mert mi történik, mit mond a törvényjavaslat 51. §-ában az igazságügyminiszter úr? Azt mondja az- eredeti szöveg (Felolvassa): »Ha az ügyvédi kamara közgyűlése minden figyelemre méltó körülmény leggondosabb mérlegelésével titkos szavazással megállapítja, hogy az ügyvédek száma az illető ügyvédi kamara kerületéhez tartozó valamely helyen a lakosság számához és gazdasági helyzetéhez mérten túlságosan magas és ennek folytán a tisztességes ügyvédi munkából való megélhetést is tartósan lehetetlenné teszi, az év első negyedében tüzetesen indokolt részletes javaslatot terjeszt az igazságügyminiszter elé a felvételnek iaz illető helyre vonatkozó korlátozása iránt.« Az mondja a továbbiakban az 52

% § biztonsági szövege (Felolvassa): »Ha a felvétel korlátozásának ideje alatt többen kérnek felvételt, mint ahányat fel lehet venni, a felvétel tárgyában a 47. § rendelkezései értelmében eljáró bizottság hatánoz. A felvételnél a méltányosság szempontjait kell figyelembe venni, különös méltánylást érdemlő körülmény például az egységes bírói és ügyvédi vizsga letételének időpontja, továbbá, hogy a felvételt kérő 1936. évi október hó 21. napján az ügyvédjelöltek névjegyzékébe bejegyzett ügyvédjelölt volt, ha a felvételt kérő hadirokkant, hadiárva, vagy többgyermekes családapa, vagy ha a felvételt kérő az egységes bírói és ügyvédi vizsgát kitüntetéssel tette le.« Igen t. Képviselőház! Szerintem a mai közéletnek legynagyobb hibája és baja, hogy nem mindenkire nézve állnak fenn egyenlő életkörülmények, hogy vannak kedvencek, vannak kiválasztottak, hogy érvényesül a protekció, érvényesül a politika, érvényesül a családi összeköttetés. Engedelmet kérek, amikor valaki egy jogosítvány birtokában van, annak a jogosítványnak birtokában mindenkinek egyenlő feltételek szerint kell megkapnia a maga igazát, de így, amint van, hogy a felvételi bizottság kényére és kedvére lesz bízva, hogy kinek adja a jogosítványt, ez nem lehetséges és nem lehetséges különösen azokra nézve, akik már a törvény benyújtása idején ügyvédjelöltek voltak. Azokat, akik abban a hitben és tudatban tanultak és végezték tanulmányaikat, hogy ügyvédi oklevéllel a kezükben bejutnak az ügyvédek névjegyzékébe, nem lehet elzárni ettől a pályától, ettől az úttól, azokra nézve feltétlenül ki kell mondani és meg kell állapítani,^ hogy automatikusan bejutnak az ügyvédek névjegyzékébe. (Szetsey István: Azokra ne terjedjen ki ez a törvény!) Tehát ez a korlátozás rájuk ne terjedjen ki.