Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-153
Melléklet a képviselőház 1936. évi október hó 20-án tartott 153. ülésének naplójához. A nemzet nagy halottjának, vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnöknek végtisztességén 1936. évi október hó 10-én az Országháza kupolacsarnokában dr. Sztranyavszky Sándornak a képviselőház elnökének a képviselőház nevében elmondott búcsúzó szavai. A magyar országgyűlés képviselőházának érzéseit kifejezni a kötelességem Gömbös Gyulának, az ország miniszterelnökének koporsójánál. Súlyos a feladat, mert a feltörő egyéni érzések, az azokat kifejező könnyek árján át meg kell keresnem az igazság mérlegének serpenyőjét és abba helyeznem Gömbös Gyula államférfiúi munkásságát, annak eredményeit, vitathatlanul megszerzett igaz értékeit. Egy csüggedt, önbizalmát vesztett nemzet hinni, bízni, remélni, akarni tudását adta viszsza puszta jövetelével; összefonni törekedett szertefoszlott szálait a nemzet társadalmának és alkotó munkára, jövendő építésre hívta fel a már egyedül a jelen nehézségeinek leküzdésére berendezkedni látszó állami gépezetet. Később, amíg bent a régi átok újra feltörő lángjával, az egymásközötti meghasonlás vészes erőivel küzdve fektette le alapjait mélyre és messzeható földbirtokpolitikai, szociális gazdasági és kulturális törvényalkotásoknak, addig kint acéllá kovácsolta azokat a kapcsokat, amelyek már élőbbről szövődtek árvánmaradt nemzetünk és annak európai szempontból is mind világosabban felismerhető jelentőségét átérző hatalmas nemzetek, nagy államok között s új'ból élő, eleven valósággá munkálta ki azt a hajdan oly bensőséges, jó szomszédi viszonyt, amely ma, 'h-a nem is abban a formában, de ma is itt, a ravatal előtt is kifejezésre jutó őszinte barátság jegyében becses értéket jelent nemzetünk számára. De nem megyek tovább a lelkiismeretesen végzett eredményes munka felsorolásában, mert azt a tárgyilagos történetíró végzi majd el és száll majd a magyar anyák ajkairól gyermekekre, gyermekekről késő unokákra a kegyeletes hálaemlékezés érzéseként és beszél ma erről az a sok, a nemzetnek is becses értéket jelentő díszes^ koszorúk között szerényen elhelyezett ezer és ezer egyszerű virágszál, amelyet az ország fővárosából és a ímessze vidékekről idezarándokolt hű és hálás magyar lelkek éerdes keze helyezett ide. Künn ősz van: szállnak a sárga falevelek, viharfelhők nyargalnak az oly szűkreszabott, sötétbeiborult magyar égbolton. Itt bent a gyász, a bánat, az aggódás érzése üli meg a lelkeket és én és mi annyian mégis a bízó reménység, a töretlen hit érzésével imádkozunk ennél a koporsónál a magyar jövendőért, mert nem lehet az, hogy hiába dolgoztál, hiába éltél, hiába áldoztál egészséget, életet nemzetedórt Gömbös Gyula! Itt marad a hazád és fajtád fanatikus szeretetétől lángoló magyar lelked, hogy bevilágítsa előttünk továbbra is azt az utat, amelyen Te jártál és amelyen járnunk továbbra is szent kötelességünknek tartjuk, mert tiszta volt az utad és egyenes, végcélja pedig a nemzet feltámadása, amelyiben hiszünk, amelyért cselekedni fogunk és amelyért imádkozzál fent a magasságos egekben, a Magyarok Istene zsámolyánál ! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. Jt. la
