Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-159

Az országgyűlés képviselőházának lBÚ. ü A laikus közönség

1 részéről pártkülönbség nélkül minden oldalról el kell ismerni a m. kir. postának, mint intézménynek kitűnőségét, el kell ismerni azt, hogy a posta, mint intézimeny, nemzeti és nemzetközi viszonylatban egyaránt évtizedekre visszamenőleg mindenkor hivatása magaslatán állott. Ha most egyes jelenségeket mégis kritikai megjegyzésekkel kell kísérnem, ez egyrészt nem magának a posta intézméinyének, hanem az intézménybe helytelenül .belekevert politikai szempontoknak a kritikája, másrészt pedig külön meg kell emlékeznem a postához tartozó üzemek egyik ágáról, a távbeszélőről, amely kérdésről már volt alkalmam és módom szólni a képviselőház plénuma előtt, eibben a ciklusban is, az előző ciklusban is. Mondottam, 'hogy a posta mint intézmény úgy nemzeti, mint nemzetközi relációban igen fontos, igen nagy, igen hasznos szolgálatokat végzett. Ez az intézmény egyesíti magában a nemzetközi relációkat és a nemzeti érzést> általában talán az egyetlen intézmény, amely a nemzeti és nemzetközi szempontokat tökéletes összhangba hozza. A posta külföldön nemzetközi' relációi folytán bélyegei útján minden egyes államnak propaganda eszközéül szolgál, mert a bélyegek [formájával, a bélyegeken levő képekkel történelmi és földrajzi propaganda eszköz. Ez pedig, különösen olyan megcsonkított országra, mint Csonka-Magyarországra nézve, igen fontos és nagyjelentőségű, mert a filateristák táborában a postai küldemények, révén felhívhatja a külföld figyelmét a magyar múltra, a magyar tradíciókra. Az ilyen helyes politikai szempontok kidomborítása mellett azonban meg kell emlékeznem a helytelen politikai szempontoknak a postába való beférkőzéséről is. Csak két ilyen esetről tudok. Az egyik szórványos és eddig csak kétszer fordult elő a magyar közéletben, 1930-ban és 1935-ben, két budapesti törvényhatósági választás alkalmával, amikor kétségtelenül megállapítható volt, hpgy a bolettáknak a fővárosi választóközönség számára való kikézbesítése^ pártszempontok figyelembevételével tendenciózusan, beosztásszerűen történt. Az intézményt ezzel lealacsonyították, a politika körébe vonták, ez az intézmény, amely mindenkor, hivatása magaslatán állva, a nemzet büszkeségét jelentette, ezt az eljárást nem érdemelte meg, a jövőben védelemben kell részesülnie minden illetéktelen egyeduralkodó párt befolyásával szemben. Ugyanezzel a témával függ össze a másik kérdés is, amelyet ugyancsak szóvá kell tennem., A miniszter úr elődje ezt a kérdést illetőleg nyilatkozatot tett. Szeretném, ha a kereskedelem- és iparügyi miniszter úr is nyilatkozatot tenne itt a Házban. Konkrét vád hangzott el arravonatkozólag, hogy a nemzeti egység pártja részére havi 20 fillért vonnak le^ a postaalkalmazottaktól hivatalból, úgyszólván kényszerbehajtás alapján. Erre a vádra nyilatkozott a miniszter úr elődje még a parlament összeülése előtt. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr itt a parlament színe előtt tenne erre vonatkozólag olyan nyilatkozatot, amely megnyugtatásul szolgálhatna az egész közvélemény és a közéleti tisztaság megóvása számára. T. Ház! Ezekután legyen szabad rátérnem a távbeszélő kérdésére; ez a kérdés nem tartozik ugyan szorosan ennek a javaslatnak keretébe, de mivel az indokolás utolsó mondata lése ÍÜ&6 november 13-án, pénteken. 145 megemlíti a távbeszélőt és a rádiót is, mondván, hogy arra vonatkozó törvényes intézkedések vannak, ezen az alapon Vagyok bátor a távbeszélő-kérdést itt ennek a. javaslatnak kapcsán is szóvátenni. '.*-' Az előadó úr is megemlékezett előadói beszédében a távbeszélőről és megemlítette, hogy 98.000 telefonelőfizető van Magyarországon. Ezzel a számmal kell kezdenem és azt kérem a miniszter úrtól, méltóztassék, ügy imint elődei, bekérni a statisztikákat — aminthogy valószínűleg ö maga is ezt fogja tenni — a legkülönbözőbb külföldi államok telefonelőfizetőinek számára vonatkozólag, — de nemcsak ennek az; évnek, hanem az előző éveknek statisztikáit is. Különösen figyelmeibe ajánlom Anglia és Ausztria statisztikáit, ahoL a telefon olcsóbbítása révén hallatlan mértékben növekedett a telefonelőfizetők száma. Úgyszólván éveken keresztül már ezüstlakodalmat ülök ezzel a témával itt, mert 25-ödször teszem szóvá a Házban ezt a kérdést. Eveken keresztül hoztam ide ezt a problémát és Fabinyi pénzügyminiszterúr kereskedelemügyi (miniszter korában némileg honorálta is azokat a szempontokat, amelyeket az interurbán-díjak és az átszerelés kérdésével kapcsolatban szóvátettem. Magának a telefon alapdíjának és a beszélgetés díjának leszállítása szempontjából azóta, amióta ezt a kérdést "először voltam bátor idehozni, a., sajtóban rengeteg cikk jelent meg és a legkülönbözőbb érdekképviseletek felszólalásai nyilvánultak meg, de semilyen tekintetben intézkedés ezen a téren még nem történt. (Dinnyés Lajos: Nem értekrá! Politizálták a postát, miniszter úr! 20 fillért szednek a pistásoktól!) Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, ne méltóztassék párhuzamos beszédet mondani! (Zaj. —- Dinnyés Lajos: Fel vagyok háborodva!) Vázsonyi János: Ugyanezek a szempontok vezetnek a közlekedés kérdésében, amelyet párhuzamba kell vonnom ezzel a kérdéssel. Amikor nálunk a Bszkrt.-nak deficitje volt, úgy akartak segíteni a dolgon, hogy hurokvágányos rendszerrel, árfelemeléssel próbálták rendbehozni a Bszkrt. gazdasági helyzetét. Ezzel szemben Dániában, amikor az ottani közúti vasutaknak deficitje volt, úgy segítettek a dolon, hogy leszállították a tarifát és egy esztendő múlva úgy felemelkedett a forgalom, hogy sokkal nagyobb bevétele volt az ottani közúti vasutaknak, mint az előző évben s nemcsak hogy nem volt deficitje, hanem felesleggel zárult már a következő év mérlege is. Ugyanez a helyzet a telefon terén is. Kétségtelen, hogy ha az alapdíjat, de különösen a beszélgetési díjat leszállítanák, vagy bevezetnék az időbeli beszélgetési rendszert és a beszélgetésnek ilymódon való számolását, valamint az aszerint való fizetést, — amint Ausztriában van — akkor kétségtelen, hogy ezen a téren is felemelkednék a posta jövedelme. Ha a postáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor kénytelen vagyok ezt a kérdést ismételten is újra idehozni, mert az a nézetem, hogy a telefont nem szabad mint luxusintézményt kezelni, (Dinnyés Lajos: Es nem szabad kihallgatni!), hanem mint közszükségleti cikket kell felfogni és ma már a kultúra előrehaladásával a telefonnak, mint közszükségleti cikknek, olcsónak kell lennie. Erre vonatkozólag is szeretném hallani a miniszter úr nyilatkozatát. A plénum előtt legyen szabad még csak két mondatban szóvátennem azt a kérdést is a távbeszélővel kapcsolatban, amely itt közbeszólá-