Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának 'í'x tását és ©rkölcsi megbecsülését biztosító tör­vények íkiiharcolása céljából tűzvonalban egye­sült pártok szövetségének megalakulását,« (Felkiáltások jobbfelől: A neveket halljuk!) Leteszem ezt a deklarációt a belügyminisz­ter úr asztalára. Elnök: Szólásra következik 1? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A legutóbbi két hétben lefolyt a költségvetés számszerű összeállításának bírálata (Folytonos zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélső­balodalon) és ennek a kétheti tárgyalásnak az anyagából még több alappal, még több in­dokoltsággal állapíthatjuk meg azt, hogy ,a par lamenti bírálat joga nálunk már csak forma­ság. Amikor azonban ezt ímegállapítom, ak­kor megállapítom, azt is, hogy amikor az. előbb egy képviselőtársam igen vidám hangu­latban szólott a népképviselet csődjéről és tette mulatság és nevetség tárgyává a parlamentá­ris rendszert, akkor 'tulajdonképpen ^nem a népképviseletnek szól az érdeklődés hiánya és nem a népképviseletet érheti a gáncs, mert hi­szen itt csak parlamenti formákkal állunk szemben, a parlamentarizmus minden lénye­ges tulajdonsága nélkül. Természetesen, amikor mi a parlamentarizmus lényegét reklamáljuk és a parlamentarizmust bíráljuk, akkor ezt a bírálatot nem. a parlament plénumánál, nem a törvényhozó testületnél kezdjük, mert azt vall­juk, hogy az igazi parlamentarizmusnak más, -sokkal íontosabb előfeltételei is vannak, mint az, hogy itt a képviselőházban hogyan és mi­lyen hangnemben tárgyalnak. Csak az. állan­dóan és szünet nélkül reklamált titkos vá­lasztójogról kell megemlékeznem (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezenfelül arról a nálunk még.nagyrészben hiányzó demokrati­kus közvéleményről is, amely az igazi páriá­mé n tár izmus alapja, és amelynek hiánya elő­segíti az erőszakos irányzatok hatalomrajutá­sát, amelyről előttem szólott képviselőtársam beszélt, megkönnyíti az elnyomatást és meg­könnyíti azt a folyamatot, amelyet mi a szu­ronym on való ülés rendszerének nevezünk, megAmyíti azt a rendszert, amely valóban iiem™p koalíciókra, amely valóban nem tár­gyal Aíllenfelekkel, nem t iparkodik meggyőzni ,őket, hanem koncentrációs táborokkal, akasztó­fával és lelövéssel valósítja meg célját. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A szükséges előfeltételek hiánya azonban egészen bizonyosan jelenték­telenné és hatálytalanná teszi a törvényhozó testületet. Amikor tehát mi egy parlamenti rendszert reklamálunk s egy parlamenti! rend­szernek kijáró megbeesülésrő. beszélünk, sőt ha ennél tovább menve arról beszélünk, hogy parlamentáris rendszer nélkül a mai körülmé­nyek és a mai viszonyok között igenis, nem le­het élni, iákkor, lia mi egy valódi törvényhozó testületet óhajtunk, nem pediig, egy burkolt diktatúrát, nem egy, az elbizakodott pártura­lomnak és csak ;a saját érdekeit képviselő bürokráciának a végrehajtó szervét, akkor Jugeslegelső sorban ia titkos választójogról kell beszélnünk, amelynek azonban nem egyetlen és legjelentősebb feltétele a titkosság, hanem azok a feltételek, amelyek minden ravaszságot, min­den kisemmiző feltételt száműznek egy vá­lasztójogi törvényből. Egy olyan titkos vá­lasztójogra gondolunk, amely nem zárja ki a magyar parasztot, azt a magyar parasztot, aki­nek nem adják meg az iskoláztatás lehetőség« KÉPVISELŐHÁZI tSTAPLO. IX. 4. ülése 19H6 június 9-én, kedden. 83 és ezen a címen ezerszámra zárják ki a vá­lasztójogi feltételekből. Egy olyan választó­jogra gondolunk, amely mellett nem lehet név­jegyzék-összeállítási és ajánlási szélhámossá­gokat végrehajtani. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy olyan választójogra gondolunk, amely mellett közigazgatási hatal­maskodás ok és méltatlan trükkök nélkül tör­ténik a választás, hogy a parlament, amely ebből a választójogból kikerül, valóban ren­delkezzék azzal a lehetőséggel, hogy egy kor­mányzatot megbuktasson, egy kormányzatot felelősségre vonhasson, egy kormányzat tény­kedéseit ellenőrizhesse és, azért őt számadásra vonhassa. Ehhez szükség van a választójogon, a demokratikus közvélemény megteremtésén' kí­vül a sajtószabadságra is, mert hiszen egész­séges és bátor közszellem kialakulása a szabad sajtó, a le nem bilincselt sajtó, a meg. nem fize­tett sajtó nélkül egyáltalán lehetetlen. Aki fél a nyilvánosságtól, aki fél a szabad sajtó hang­jától, az azt bizonyítja ezzel, hogy fél attól a népakarattól, amelyre olyan sűrűn és buzgón történik hivatkozás' anélkül, hogy annak érvé­nyesüléséhez valamifélekép is hozzájárulnának. T. Ház! Ma a mi törvényhozó testületünk­nek azonban még ezek a látszólagos jogai, még ezek a formai jogai is állandó támadásnak és fúrásnak vannak kitéve és kormányzati rend­szerünk mindent el is követ, hogy ezeknek a támadásoknak és a fúrásnak a maga részéről is megfelelő súlyt és jelentőséget adjon. Látjuk a költségvetés tárgyalásának mód­ját az utolsó időben, amely egyre élesebben és félreérthetetlenebbül bizonyítja azt, hogy a magyar közéletben, ebben az úgynevezett par­lamenti rendszerben ez az egyik legfontosabb alkotmányos jog, a költségvetésnek a joga mennyire formasággá süllyedt. Az utolsó né­hány esztendőben még a külsőségekben is egyre jobban kifejezésre juttatják azt, hogy ezt az egész költségvetési előterjesztési dolgot csak egy terhes formaságnak tartják, az ál­landósított nyolcórás ülések a kritikának a kifárasztására, a képviselők agyonhajszolására szolgálnak, félreérthetetlenül kihangsúlyozva azt, hogy ennek a fontos alkotmánybiztosíték­nak tulajdonképpen mennyi jelentőséget tulaj­donítanak. Nem is az a fontos, nem is tartjuk fontos­nak, hogy a költségvetés számadataiban mu­tatkozik-e változás vagy nem, a fontos misze­rijntünk is az, hogy amikor a költségvetési bírálatot r áttekintjük és ennek alapján a fel­hatalmazásról beszélünk, a kormányzat milyen súlyt helyez erre a számszerű összeállításra, és azt a keretet, amelyet ezekkel a számokkal a képviselőház elé terjeszt, be akarja-e tartani és ezt a keretet milyen szellemmel kívánja megtölteni. TTgy érzem, teljesen jogos és indo­kolt volt, hogy mi is inkább arra fektettük a fősúlyt, hogy ennek a keretnek a szellemét figyeljük és vegyük kritika alá. Arra fektet­tük a fősúlyt, hogy az ország közállapotairól beszéljünk költségvetési kritikánkban és most a felhatalmazási törvényjavaslattal kapcsolat­ban is jogosnak és indokoltnak találtuk azt, hogy a költségvetés számiadatainak aprólékos boncolása helyett a kormányzat megtett vagy elmulasztott intézkedéseit, illetőleg ezeknek az intézkedéseknek hatását vetítsük ki az ország közvéleménye elé. Elvtársaim ezekről a padokról már a költ­ségvetés bírálatánál beszéltek a dolgozók kü­t lönböző rétegeinek és csoportjainak embertelen 12

Next

/
Thumbnails
Contents