Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

n Az országgyűlés képviselőházának lUU. ülése 1936 június 9-én, kedden. ben magában, amelynek paragrafusai vagy anyagi rendelkezései nem teszik lehetővé a hadirokkantakról való kellő gondoskodást. Akkor meg kell változtatni, mondák. Házaltaimi ebben a kérdésiben a legilletékesebb fórumoknál; semlmi eredményt nem tapasztaltam. Végül ez a bizottság elkészíttete a hadirokkant törvényjavaslatot, amelyet fel is olvastam itt a t. Ház előtt, kérvén, hogy ezt konkrétum formájában tmielőbb hozzák a Ház elé. Nem történt semmi. Mi lett ennek a következménye?, Jajki áltassál fordultak a parlament megértő tagjaihoz és erre két nap alatt 42 igen értékes névaláírás volt azon a memorandumon, amelyben csatlakozásukat jelentették ki ahhoz a parlamenti csoporthoz, .amely ezt a kérdést megoldani hivatva lenne. Ennek a 42 képviselőnek égisze alatt azután kérvényt intéztek Budapest székesfőváros főkapitányához, hogy egy alakuló közgyűlést engedélyezzen. Ezt a jajkiáltást azzal igyekeznek elnyomni, hogy szinte dezavuálják a képviselőket és egyszerűen nem engedélyezik még az alakuló közgyűlést sem. Tisztelettel kérdem: nem vakmerő diktatúra ez? Ezeknek a hősöknek, ezeknek a nagyszerű értékeknek az érdekeit szabad elnyomná? Ezeknek nem szabad jajkiáltásukat még csak hallatni sem? Mit tettek ezek az emberek, igen t. Képviselőház? Ezek a nemzet .páriái ! A legnyomorultab, legszegényesebb ellátásban van részük különösképpen a hadiözvegyeknek és a 25—75%-os hadirokkantaknak nemkülönben. Es ezeket akarja a t. kormányzat elnyomni, ezeknek a szavát akarja elfojtani? Nem fog sikerülni, igen t. belügyminiszter úr, és én azt hiszem, sokkal jobb volna ezeket a jajkiáltásokat levezetni. Ugyebár, ez is diktatúra? En legalább annak nyilvánítom. Előttem szólott t. képviselőtársam a bajok megszüntetésére módozatokat helyezett kilátásba. A magam részéről valóban a bajok megelőzésére vagy esetleg megszüntetésére konkrét javaslatokat fogok tenni és azután a magas, nagyvonalú beszéd után, amelyet pártvezérem itt elmondott, megpróbálok konkrétumokkal: az adózás kérdésével, a bankok kérdésével^ tehát a kapitalista kérdéssel és nem utolsó sorban a ma annyira aktuális biztosítás kérdésével foglalkozni! és azt megvilágítani. Már költségvetési beszédemben említettem, hogy a tőkék helyes irányításával sok mindent tudnánk elérni, főleg az életbiztosítási díjtartalékoknak valamilyen módon való alátámasztása révén. En ennek a kérdésnek alapos mérlegelése és minden érdekelttel való alapos megtárgyalása után arra a konklúzióra jutottam, hogy valóban az életbiztosító társaságoknál — az elemi ágazatokkal egyetértőleg —• egy csúcsintézményt, valamilyen nemzeti biztosító felügyeleti intézményt kellene kreálni. Erre vonatkozólag teljes részletességgel egy javaslatot dolgoztam ki, minden momentumot felhasználtam javaslatom alátámasztására. Kérem ebben a javaslatomban, hogy utasítsa az országgyűlés a kormányt, hogy megfelelő törvény alkotásával a Nemzeti Biztosító Felügyeleti Intézmény megszervezésével^ 1. Nyújtson módot a biztosítási magánvállalatok díjtartalékainak, valamint a nyugdíjpénztárak alapjainak és tartalékainak értékálló elhelyezésére. Fölöttébb kívántos valami ez, mint az olasz állami felügyeletnél is történik, úgyhogy ennek nyomán szinte a legcsodálatosabb tömegbiztosításokat vállalhatják. E tartalékok értékállóságát főleg telepítesse! és más mezőgazdasági befektetéssel, hozadékát aranybiztos, esetleg terményjövedelmezőséggel biztosítsa. 2. A magánbiztosítók és nyugdíjpénztárak felügyeletét az 1923 : VIII. tc.-nél tágabb felhatalmazással és felelősséggel gyakorolja a netán előálló veszteségek és költségek fedezésére meghatározott százalékú hozzájárulást szedjen az összes biztosítási díjak után. 3. A bajbajutott vagy egyéb okokból likvidálandó intézetek állományát teljes lebonyolításra, esetleg újabb elhelyezésre átvehesse. — Mennyire fontos volna ez most a Phönix eseténél! 4. Az állam és közületek biztosításaival kizárólag foglalkozzék, ezeket az alaptőkéjének jegyzésében résztvett biztosítóknak szétossza és ugyanilyen arányú kárbiztosítást viszontbiztosításra átvegyen. 5. Mindennemű biztosítási _ ágazatban^ a lehető legmagasabb kulccsal viszontbiztosítás alakjában, de legalább is 5 százalékos kontrolikvótával részesüljön. A tőkék irányítása főképp Magyarországon fölöttébb fontos feladat. Nem szabad azoknak az érdekeknek, amelyek tőkegyűjtésben nyilvánulnak meg, elhomályosulni. Nem szabad különösképpen azért, mert a közönség amúgyis bizalmatlan, a tőke pedig olyan piacokon keres elhelyezést, amelyek nem mindig állanak a nemzet egyetemes érdekében. Az életbiztosításoknál már egy súlyos hibát követett el a kormány, amikor a díjtartalékok 95 százalékát engedte elveszni és csak mintegy 5 százalékát fizették ki azoknak az aranykoronáknak, amelyekhez igen sok könny tapad. Tudjuk, hogy e szanálás során minti egy 18 milliárd koronányi vagyon megsemmisült, ebből 30 millió korona árvavagyon is. Ennek egyik magyarázatául vezetem vissza azt a tényt, hogy Magyarországon tényleg tőkeés kereskedelemellenes hangulat van. Rogy miképp romlanak a tőkegyüjtési lehetőségek, errenézve eklatáns példa az, hogy míg 1930ban 42 milliónyi életbiztosítási díjat szedtünk össze, az elemi ágazatokkal együtt 87 milliót, addig a legkorábbi tőkeszerencsétlenséget, a bankzárlatot követő esztendőben a 42 millió már 37 millióra, illetőleg a 87 millió 73 millióra szállt alá. Azzal a Gömbös-kormány természetesen nem* fog dicsekedni, hogy ez a visszaesés állandóan növekedett, úgy, hogy 1934-ben a 42 millió már 28 millióra, illetőleg az összes díjbevételek 87 millióról 59 millióra estek vissza, ami azt jelenti, hogy évente átlagosan 13—15 százalékkal kevesebb az életbiztosítás, de ugyanígy az elemi ágazatbeli biztosítási díjbevétel is. Mi ennek az egyedüli módosítási lehetősége? Az, hogy az 1923:VIII. tc.-t megfelelőkép módosítsuk és a bizalmat főleg a biztosítást kereső közönségben visszaállítsuk, niert senkiben sem fog a bizalom megnövekedni, amikor tudjuk, hogy éppen ez a törvény módot ad arra, hogy az életbiztosításokat 70%kal, tehát, 30%nra süllyesztheti le a biztosítási felügyeleti hivatal. De még egy sokkal súlyosabb momentum van a biztosítások terén, még pedig az, hogy mi minden módot megadunk arra, hogy a külföldi biztosítókat favorizálják és a külföld felé áramoljék minden magyar pénz és minden .magyar takarékosság. A biztosítások száma 19lí-ban 766.000 volt, az élet-„ (biztosítási átlag pedig 2740,1933-iba-n a biztosítások száma 583.000 s az életbiztosítási átlag már csak 765 volt. Tehát ilyen meredeken romlik a