Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának Itt. ülése 1936 június 9-én, kedden. m jogkör kiterjesztése ezzel a reformmal kapcsolatban megoldandó. De ezzel kapcsolatban oldandó meg a felsőházi jogkör megtelelő reformja is, miután egy népképviselőházban a felsőháznak, mint féknek, a szerepe fokozott jelentőséghez jut. (Farkas István: Ez nem olyan sürgős

I) De ideiktatom ezek közé az intézkedések közé a nemzeti önkormányzatnak az egész vonalon való fokozott kiépítését is, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) mert a főváros, a vármegyék, az autonómiák, minden autonómia, amely ebben az országban van, hatalmas biztosíték minden felforgató törekvéssel szemben. Végezetül kijelentem és vállalom a kijelentés konzekvenciáit, hogy: igenis, mi az ellenzéken is óhajtjuk azt, hogy erős kormánya legyen a nemzetnek, mert erős kormányra nemcsak önöknek van szükségük t. képviselőtársaim; egy erős és stabil kormányra a nemzetnek van szüksége, hogy kifelé tárgyalóképes legyen, hogy kifelé is tekintélye legyen, (Gr. Festetics Domonkos: Van is tekintélye, hála Istennek. Elsőrendű kormány ez.) befelé pedig a rendnek állandó és intézményes biztosítéka legyen. Tovább megyek és itt, igen í. képviselőtársaim, figyelmeztetem önöket arra a nagy felelősségre, amelyet vállalnak akkor, amikor a mostani nyugodt időt, esetleg éveket nem használják fel arra, hogy ezt a reformot szenvedélyektől mentesen, nyugodt atmoszférában, (Gr. Festetics Domonkos: Azt akarjuk!) pártközi megegyezéssel vigyük végre dűlőre, mert talán a világháborút befejező összeomlás sem lett volna olyan tragikus reánk nézve, na nem egy elkésett választójogi rendszer által felkeltett izgalom hatása alatt következett volna be ez az összeomlás. (Ügy van! Úgy van! a báloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Semmi köze ehhez!) S amikor önök és miközülünk SG»»ki sem lehet olyan bölcs ebben az orszagban, hogy meg tudná mondani, vájjon a jövő hónapban, vagy három hónap múlva nem kerül-e ez a nemzet újból egy hatalmas teherpróba, egy szörnyű erőfeszítés elé: hát t. uraim, minden nap, amely alatt ezt a kérdést elintézetlenül hagyjuk, hallatlan hazárdéria, hallatlan kockázat, hallatlan felelősségvállalás az önök részéről, mert bekövetkezhet az a helyzet, hogy a legalkalmatlanabb időpontban, a legnehezebb és a legsanyarúbb körülmények között, talán hangulatok, talán kényszer hatása alatt fogjuk megoldani azt, amit ma nyugodt és tárgyilagos légkörben okosan és előrelátóan lehelne megoldani. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon? — Némethy Vilmos: Nem kell vakációzni! Csináljuk meg most!) Méltóztassék elhinni, mindaz, amit én ina itt elmondottam, egy normális fejlődéisű politikai közéletben konzervatív 'beszédet jelentene. Szívesen vállalom azonban azt a vádat is, 'ha önök azt fogják mondani, hogy túlságosan merész és túlságosan haladó irányzatot képviselek. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem mondjuk!) Annak a centrális meggyőződésemnek akarok azonban itt öinök előtt kifejezést adni, hogy a magyar életben és a magyar élet struktúrájában szükséges bizonyos mélyreható változtatásokat eszközölni. Méltóztassék visszagondolni: 1848-ig ennek az országnak politikai életét a nemesség hordozta a vállán, 1848 után, főleg a Bach-korszak után, egészen a mai időkig, a középosztály, az intelligencia volt az a döntő politikai faktor, amely az ország közállapotait, az ország közéletét és az ország törvényhozását dominálta. (Horváth Zoltán: Kevés gerinccel!) Ez az intelligencia, sajnos, egyre (gyengül, tudásban is gyengül és jellemben is gyengül, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert anyagi ereje gyengül. Ha ezt a nemzeti épületet jól meg akarjuk alapozni és erős vállakra akarjuk fektetni, akkor nem késlekedhetünk tovább, s a magyar parasztságnak meg kell adni azt a politikai befolyást, (Helyeslés a baloldalon.) amelyet a magyar parasztság a háborúban és ibékében a nemzet érdekében vállalt és teljesített kötelességek alapján joggal követellhet, mert — ezzel be is akarom fejezni szavaimat — egy ország politikai struktúrája csak akkor egészséges, ha a jogok és kötelességek egyensúlyban vannak, (Ügy van! a baloldalon.) és az a parasztság, amely a kötelességteljesítés terén senkivel szemben nem áll hátrább, joggal követelheti magának azt, hogy legalább a választójog terén megkapja ugyanazt, amit a városok lakossága már gyakorolhat, hogy megkapja a becsületes titkos választójogot, amelyen keresztül a maga politikai akaratát sziabadon érvényesítheti. (Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Sajnos, hogy a miniszterelnök úr helyettese nincs jelen, mert így az ő távollétében intézem hozzá azt a kérésemet, hogy az előttünk lévő nyarat, pártkülönbség nélkül, használjuk fel arra, — nem azt mondom ma még, hogy pártközi megegyezést csináljunk a választójog ügyében — de legalább cseréljük ki erről a kérdésről nézeteinket, informáljuk egymást arról, hogy mit óhajtunk ezekben a kérdésekben, meddig óhajtunk elmenni, mik azok a konstruktív gondolatok, amelyekkel ezt a fájó és égető kérdést a kormány megoldani óhajtja. Itt azt is örömmel jelenthetem, hogy mi itt az ellenzéken a főbb elveket illetőleg, teljes egyetértésben vagyunk, (Ügy van! a baloldalon.) a választójogi reform főbb elveit illetőleg közöttünk véleménykülönbség nincs. Méltóztassék a túlsó oldalról hasonló nyiltsággal, hasonló őszinteséggel, majdnem azt mondanám, hasonló bizalotmmal letenni a kártyákat az asztalra. Mi szívesen fogunk ezekben a kérdésekben önökkel eszmecserét folytatni. (Gr. Festetics Domonkos: Már le van tárgyalva!) Örülnénk, ha ezekben a kérdésekben pártközi megegyezést tudnánk létesíteni. Van azonban egy dolog, ami ellen tiltakoznom kell, s ez az, hogy ezt a reformot a jelen ciklus utolsó percére halasztva, puccsszerűleg, lerohanásszerűleg, meglepetésszeruleg ne a nemzet, hanem egy párt rosszulfelfogott érdekében csinálják meg. Dixi et salvavi animam meam, — az appropriációt nem fogadom el. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és balközépen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Csik József! (Halljuk! Halljuk!) Csik József: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy szubjektív benyomással kezdjem a beszédemet. Amikor végighallgattam Eckhardt Tibor t. képviselőtársam beszédét, kedves csalódás vett rajtam erőt. (Drozdy Győző: "Ügy van! Nagyon tárgyilagos beszéd volt!) Ereztem ugyanis azt, hogy milyen kevés választja el attól á párttól, amely a miniszterelnök mögött van. Hogy ezt be is bizonyítsam, utalok arra, amit beszéde során mondott. Eckhardt képviselőtársam hangsúlyozta, hogy a nagyipar javára nagy eltolódások ész10*