Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

62 Az országgyűlés képviselőházának mert az ő tengerparti összekötő útjai már ré­gen ki voltak építve. Joffre, a nagy francia hadvezér a maga önéletrajzában azt mondja, hogy döntő sikert csak úgy tudott aratni, hogy a jól kiépített francia utakon 'meglepetésszerű­leg tudta mindig a döntés színhelyére szállí­tani a csapatokat. De itt van, — ahogy Drózdy képviselő úr mondotta — Amerika, amely Uj­skóciával és Brit-Columbiával össze van kötve 6400 km-es úttal. Anglia ötmillió fontot fordít öt évi programm keretében útépítésre. Fran­ciaország öt sugárutat épít, Párizsból kiin­dulva, s ezeket 40 km-es rádiusszal veszi körül, hogy a kommunikáció jóságát emelje. Spanyol­ország 600 millió pezetát fordít útépítésre. Oroszország 200.000 km-es útprogrammot állí­tott össze. Lengyelország az utóbbi két évben majdnem 5000 km.-es utat épített. Es itt van körülöttünk a kisantant, ahol a legi ázás abb útépítési tevékenység- folyik. Hogy fogalma legyen erről a t. Képviselő­háznak, Csehország öt év alatt 3000 km. új utat épített^ 90 millió költséggel, Jugoszlávia 10 év alatt másfélmilliárd dinárt fordított útépí­tésre, és ebből 1200 kilométer új utat épített. Mindezeket összegezve, azt hiszem, nem kell tovább érvelnem a mellett, hogy micsoda fontos nemzetgazdasági tényező — ahogyan gróf Széchenyi István mondotta a jó útpoiitika. Ma a jövő a közlekedés szempontjából ta­gadhatatlanul az autóé, és jó autóút mellett van csak jó idegenforgalom is. HOST osztrák adatokat is megemlítsek, Ausztria 1933-ban 40 milliót, 1935-ben 50 milliói fordított útépí­tésre, és az eredmény az, hogy az idegenfor­galom 20%-kai emelkedett és 750.000 idegen lá­togatója volt a múlt évben Ausztriának, akik 190 millió schilling értékű devizával javították Ausztria financiális helyzetét. Magyarországon, mióta az útépítés megin­dult, — hála a kormányzat programmjának és a Nemzeti Munkaterv 69. pontjának — 20.000­rel szaporodott az idejövő autók száma, az au­tókon jövők száma pedig 100.000-rel. Az imént elmondottakat röviden összefog­lalva, az útépítéssel kapcsolatban csak egyet szeretnék leszögezni: ez az az iparág, amely a belefektetett tőkének 75 százalékát munkabérre fordítja és az anyagok előkészítésének is a fe­lét, úgyhogy a .maradéknak a 25 százaléka szintén munkabér. Az útépítés tengermódra fokozza fel a ' forgalmat, a pénzforgalmat, a munkanélküliséget enyhíti és az útépítésekkel kapcsolatban nemzetgazdasági vonatkozásban üzemanyagban, kocsijavítás okban, amerikai és olasz statisztikai adatok szerint — aszerint hogy milyen útminőségre térünk át — 10—33 százalékos üzemanyag és reparációs megtaka­rítás érhető el. Roosevelt azt mondotta, hogy az a bizonyos prtimum movens a nemzet mai életéhen az út^ és a kommunikáció és éppen ezért közmunkáikra, útépítésekre ő maga is be­ruházási programmjában 800,000.000 dollárt preliminált. Honnan szedjük ehhez a pénzt a nélkül, hogy megterheljük a hudgetet? Azt mondom, hogy itt járható utak vannak, hiszen vannak nálunk szomorúbb pénzügyi viszonyok között lévő országok is, amelyeik ezt mégis megvaló­sították. Azt mondom, hogy minél szegényebb egy ország, annál többet kell útépítésekre és kommunikációra áldoznia, mert ami áll az egyénre, hogy minél szegényebb valaki, annál többet kell lótnia-futnia, talpalnia, ugyanez áll országos vonatkozásban is, és itt vannak járt Ihh. ülése 1936 június 9-én, kedden. utak, hiszen itt van a jegybank-hitelekkel való útépítés, ahogyan külföldi országokban csi­nálták, hogy külön pénzintézeteket létesítettek, amelyek • hitelt nyújtottak a vállalkozóknak éis ezen intézetek zsírójával számítolta le a jegy­bank azután ezeket a váltókat. Itt van a mi Imi.-nk. Az Imi. szervezetét azt hiszem, ki le­hetne bővíteni és egy kicsit jobban lehetne ali­mentálni, hogy útépítésekre valamivel több pénz juthasson. Ez ellen az az érv szól, hogy talán ezzel bizonyos inflációt okoznánk. A kül­földi példák azt mutatták ká, nemhogy inflá­ció kerekedett volna az ilyen gazdasági pro­gramm keresztülviteléből, hanem ellenkezőleg, még gyorsabb lenne a pénzforgás, a forgalom növekedne, a bankbetétek is szaporodnának. Ugyanezt ; a receptet követi Anglia is, a leg­konzervatívabb állam. De magyar vonatkozás­ban mégegy receptet ajánlanék, amely az utóbbi napokban éppen a magyar sajtóban lá­tott napvilágot, ez pedig a nyereménykölcsön­kötvények ^kibocsátása. Játszva lehetne 100 millió pengőt összeszedni a nélkül, hogy bud­getünket megterhelnénk, egy ötéves útépítési programm lebonyolítására. Nem akarom a rész­leteket ismertetni, csak egyre alludálok. Auszt­riában egy nyereménykötvény-akcióval. kap­csolatos kölcsönműveletet kétszeresen túljegyez­tek, így jutott Ausztria egy 500 millió schillin­ges közmunkaalaphoz, így építette meg a Girossglockner-utat, így fejlesztette a maga út­hálózatát és így fordíthatott százmilliókat út­hálózatának reparálására és új utak építésére^ Ha mi ezeknek a kötvényeknek értékálló­ságát, aranyparitását biztosítani tudnánk visszaváltási prémiumokkal, ha ezeknek kap­csán a bankkamat fölé tudnánk emelni kama­tozásukat és ha rá tudnók szorítani az Oti.-t, a Mabi.-t és egyéb intézményeket, hogy tarta­lékukat ezekbe fektessék és az általános vitá­nál általain ismertetett biztosítóintézeteket kö telezni lehetne arra, hogy díjtartalékaik egy részét ezekbe a kötvényekbe konvertálják: akkor azt hiszem, játszva összeszedhetnénk a pénzt anélkül, hogy bármelyik adófizetőt is megterhelnénk. Ma ugyanis az emberek nye reségi vágya nagyon nagy, és egy sorsjegyen nemcsak nyerni lehet, hanem veszíteni is, illetve semmit sem nyerni, de ha egy olyan kötvényt vehetek, amely ha nyerek, ha nem nyerek, kamatozik, amelyet visszaválthatok felárral, és amely a végGn még nagy nyeresé­get is nyújthat szerencsés esetben, azt hiszem, bátran többszáz milliót is össze tudnánk ebben az országban szedni. A másik oldala lenne az ilyen nagy útépítési programmnak az a sok adóelőny, a fogyasztás emelkedése és egyéb más közgazdasági előnyök. A vállalatbaadásnál pedig legyen szabad itt is felhívnom a kormány figyelmét, hog:/ végre a minőségre és a megbízhatóságra is helyezzen súlyt, és azt a bizonyos kontár- és »Schleuder«-konkurrenciát végre küszöbölje ki a közszállításokból. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Még talán egy-két mondat­ban az útépítés problémájával kapcsolatos ide­genforgalomról annyit mondok, hogy majd­nem százezer ember él a vendéglátó iparokból, — a szállodásokat, pincéreket és egyéb alkal­mazottakat beszámítva — az idegenforgalom­ból. Az idegenforgalom szerény nézetem sze­rint a legaktívabb és a legelőnyösebb revíziós propaganda, mert a személyes érintkezésnél erősebb fegyvert és erősebb propagandaesz­közt én elképzelni nem tudok. Legyen szabad a kormány figyelmébe ajáu-

Next

/
Thumbnails
Contents