Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának ÍJ*. hogy (milyen kálváriát kelleti végigjárnia, milyen megaláztatásoknak volt kitéve, s hogy még az ajánlási ívekhez is alig tudott hozzájutni. Ha e tekintetben sok panasz van is, messze van a cár, — amint mondani szokták — és mi nem is érünk rá arra, hogy minden alkalommal előhozzuk, hogy egy választáson a lélektiprásnak és a destrukciónak milyen tág tere nyilik, (Felkiáltások jobbfelől: Tudjuk!) amikor pedig ezeket előhozzuk, akkor önök arra az álláspontra helyezkednek, hogy ezek rémlátások. Szívem: teljes melegéivel kívánom képviselőtársaimnak, hogy legyen egyszer módjuk és alkalmuk nem hivatalos jelöltként végigcsinálni egy képviselőválasztást, és azután jöjjenek velünk össze és cseréljük ki nézeteinket. A- sajtó kérdése is felvetődött a múlt ülésen, A túloldalról többnyire azt a sajtót ostorozzák, amelyik történetesen nem a kormány intencióját és nem a kormánypárt elgondolásait szolgálja ki. Baross Gábor képviselőtársam azt mondotta, hogy az anyagi természetű kapcsolatoktól mentesíteni kell a sajtót, — ez nagyon helyes, — a magyar sajtó gazdasági befolyását is meg kell szüntetni és azt mondotta, hogy sajtójogi reform kell. En azt mondom, nem kell a sajtót megreformálni, hanem méltóztassanak visszaállítani az esküdtszék intézményét, (Zaj jobbfelől.) iméltóztassanak elviselni a kritikát, igen t. képviselőtársaim, mint ahogyan a kritikát mindenkinek el kell viselnie, aki politikai pályán van és aki a közéletben szerepet játszik. Nern hallottuk azonban azt, hogy a túloldali illusztris szónokok megemlítették volna az újságíró-társadalom régi kívánságát, amely -újságírói kamara felállítását célozza, és amelynek legfontosabb alapja az, hogy annak a kamarának tagja csak az lehessen, akinek főhivatású az újságírás, abban ne lehessenek tagok a kiadók és ne lehessenek tagok az álszerk^cj^tük éo ál újságíróik légiói, akik isona egy sort le nem írtak, csak mint álszerkesztők lézengenek és zsarolják végig a világot. (Elénk helyeslés.) Hozzátehetem még, hogy méltóztassék megadni ennek a kamarának azt a jogot, hogy saját tagjai ténykedését és eljárását maga (bírálhassa el és hogy az újságírók fizetése legalább annyi legyen, mint a szedőkéi. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Az eddig felszólalt összes kormánypárti képviselőik állandóan kritika tárgyává teszik a sajtó hangját, amely merészel a kormánypárt ügyeivel foglalkozni:. Erre vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Ez a kormánypárt úgy bánt a sajtóval, mint amire még politikai párt életében példa nem volt: az újságírókat egyszerűen kizárta az Esterházy-utcából! Az újságírónak az a kötelessége, azért küzd és azért kapja a fizetését, hogy politikai riportázst csináljon, de ha semmiféle információt nem kap, csak brüszk elzárkózást, akkor ne méltóztassék azután ennek következményeit csak egyoldalúan megítélni. Méltóztassék inkább ezeket a korlátokat, ezeket a vassorompókat eliminálni, annál is inkább, mert nem tudom, miért^ kell titkolódzásnak folynia az Esterházy-uteában. f Tessék a sajtónak megadni azt a nyilvánosságot, amit minden más pártban ebben az országban élvez. Itt a képviselőházban is a folyosó egyik része el van zárva, hogy oda újságíró ne te\. ülése 1936 június 9-én, kedden. 55 hesse be a lábát. A folyosónak ez a része legnagyobbrészt ürességtől tátong, mert a kormánypárt tagjai is nagyon természetesen szeretik és keresik a nyilvánosságot és így legnagyobbrészt a folyosó szabad részén tartózkodnak, és itt folytatnak az újságírókkal közös politikai eszmecseréket. Pár szót szeretnék arról szólani, amit Makkai János igen t. képviselőtársam említett meg tegnap. En azt imondom, az a válaszom rá, hogy mindenki mondhatta ezt a megjegyzést Eckhardt Tiborra, csak éppen Makkai János igen t. képviselőtársam nem, akinek megadatott az a különös szerencse, hogy a választások alkalmával két vezért adott neki az isteni Gondviselés, (Derültség.) akiknek segítségével harcolta meg aztán az ő választási küzdelmét. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a régi képviselőházat azért oszlatta fel a jelenlegi kormányelnök, mert a csáklyások, a megbástyásodottak, akiknek nincs érzékük a reformok iránt: nem engedik megvalósulni a reformokat. Marton Béla t. képviselőtársunk a tavalyi approprációs javaslatnál bejelentette, — miként ez a Naplóban is meg van örökítve, — hogy a Nemzeti Munkatervből 54 pont már megvalósult, mire Friedrich István közbekiáltott: „Halljátok, 54 már megvalósult!, 28 pont van, — folytatta Marton Béla — a megvalósulás útján és 1 pont az, amely még nem kerülhetett megvalósításra. Majd a következőket mondotta (olvassa): »En a múlt évszázad állami és társadalmi szemléletének legnagyobb hibáját abban találom, hogy kizárólag az egyénre helyezte a fősúlyt«, majd beszédének végén a felhatalmazási javaslatot természetesen elfogadta és — miként a Naplóban meg van, — a szónokot tömegesen üdvözölték. Ezekből azt látjuk, hogy az egész múlt képviselőház feloszlatása azért történt, mert azokat a falrengető reformokat és a kény ér javaslatokat az öreg csáklyások nem akarták megvalósítani, illetőleg nem engedték a miniszterelnök úr elgondolásait keresztülvinni. A magam meggyőződése szerint az a régi csáklyás és elbástyásult párt semminek, amit a mindenkori miniszterelnök akart, útját nem állta. Borítsunk tehát fátyolt a múltra, röpüljünk át a jelenbe. Nézzük, hogy az igen t. miniszterelnök úr által összehozott parlament, amelynek — mint mondottam — 57 tagja a régi csáklyásókból mentődött és jött ide át a reformpártba, milyen törvényeket hozott és hol vannak azok a falrengető reformok, amelyek miatt a múlt képviselőházat fel kellett oszlatni. Összeállítottam azoknak a törvényeknek jegyzékét, amelyeket ez a képviselőház, ez a reformparlament hozott meg — szeretik ezt hangsúlyozni, hogy »meghozott« — és bármenynyire is erőlködtem, összesen hat gazdasági vonatkozású ~- sage und schreibe: hat, Festetics igen t. képviselőtársam — törvényjavaslatot találtam, amelyre rá lehetett kényszeríteni a »gazdasági« jelzőt, (Jenes András: Elég a jóból ennyi is!) Meghoztuk a gazdaadósságok ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat tot, azután 1935-ben hoztunk még egy gazdasági vonatkozású javaslatot a közmunkák állami kölesönéről, későbben pedig meghoztuk a hitbizományi törvényt, a földhitelintézetek fúziójáról szóló törvényt és azonfelül a közmunkák költségeiről szóló törvényt, a telepítés pedig még nincsen elintézve. Állandóan azt méltóztatnak a túloldalról hangoztatni, hogy nem kell a választójog, ke-