Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 1 az elan, amellyel Magyarország a repülés kezdetén a maga szerény eszközeivel a repülésben résztyett, a békeszerződésben előírt és a békeszerződés következtében beállt kényszerpihenő alatt egy letargikus állapotba ment át. így 1927-ben, amikor lehetett volna repülni, már nem volt meg az a feszítőerő, nem volt meg az a nagy érdeklődés. Hiányzott valami. Lelkesedés kellett volna mind a gyárakban, amelyek hivatva lettek volna repülőgépelőállításra, mind pedig a társadalomban, amelynek a pénzügyi erőt kellett volná biztosítania, —- mint ahogyan Németországban és más államokban tették — hogy a repülés végre nálunk is megindulhasson. A repülés Magyarországon a 30-as évek elején ért végre ismét olyan stádiumba egy pár szorgalmas és — mondhatni — a szájuktól elvont falatok árából építő szerény mérnöknek kísérlete folytán, amilyen volt például Bánhidy Antalnak, ennek a lelkes magyar mérnöknek Gerléje, hogy végre elmondhattuk azt, hogy van olyan komoly repülőgép-konstrukció, még pedig magyar konstrukció, amely nemcsak a levegőt állja, hanem megérdemli azt is, hogy vele komolyan foglalkozzanak, hogy gyártására lehetőséget biztosítsanak. Sajnos, a 30-as évek után beállott gazdasági krízis megint nagy akadálya volt a magyar sportrepülés, a magyar civilrepülés fejlődésének. Katonai repülésről nem lehet szó, a katonai repülés megorganizálása Magyarországnak még mindig tilos; a civilrepülést pedig egyrészt a társadalomnak éppen ez a repüléssel szemben való letargiája és a gazdasági erők hiánya akadályozta. Hála néhány egészen kiváló repülésügyi szakembernek, a legutóbbi időkben végre a magyar civilrepülés, a magyar sportrepülés eljutott odáig, hogy re•anélhetjük, hogy a közeljövőben mi is komoly, számottevő tényezői lehetünk az európai sportrepülésnek. Amikor sportrepülésről beszélek,

/ ne méltóztassanak valami sportszerű játékra gondolni, hogy a sportrepülés olyan kirándulás a levegőbe, mint például a turisztika. A sportrepülés alatt értjük azt a kísérleti repülést, amelyet kevés lóerejű, de aránylag nagy teljesítőképességű gépeken végeznek és kell, hogy végezzenek mindazok, akik ibármiféle komoly repülési feladat elvégzésére vállalkoznak, annak elvégzésére magukat előkészítik, legyen az katonai repülés, vagy a polgári kereskedelmi forgalom céljaira szolgáló repülés. A sportrepülés minden repülésnek az iskoláj a; a sportrepülés megismerését jelenti a levegőnek mindazok számára, akik a repüléssel bármiféle komoly formában akarnak később, vagy egyidejűleg foglalkozni. Németországban a repülés szervezete elérkezett már addig, hogy alig van nagyváros, ahol ne lennének saját gépekkel, még pedig korszerű gépekkel felszerelt klubok, amelyek egész rendes, komoly, nemzeti feladatként a jelentkezők közül szelektálják azokat, akikre később komoly repülési feladatot lehet bízni. Amikor az ember megérkezik egy nagy^ németországi repülőtérre, — azért idézem éppen Németországot, mert hiszen Németországot, mint előbb említem, a békeszerződések ebben a tekintetben épúgy sújtották, mint Magyarországot — sőt tovább megyek, még az aránylag szegény Ausztriában is, minden repülőtéren ott látja az ember a hangárok sorozatát, bennük a korszerű, modern, jó gépek sokaságát, és alig múlik el reggel és alig múlik el délután, reKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IX. ?. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 49 pülésre alkalmas időben, hogy ne látná az ember, hogy a polgárembereknek, a fiatalembereknek és élemedett embereknek sokasága megy ki és végzi el azt a gyakorlati repülést, amelynek célja egyrészt a gyakorlatban tartás, másrészt pedig újabb tapasztalatok szerzése. Sajnos, nálunk Magyarországon a repülés éppen anyagi támogatás híján még rendkívüli szegényes és szerény eszközökre van szorítva. A múlt esztendő hozott ebben némi változást, amikor az, hogy a légügyeknek Vezetését egy egészen kiváló gyakorlati és a sportszerű repülés iránt nagy megértéssel bíró repülő vette át, lendületet adott ennek, aminek eredményeképpen máris jelentkezett a társadalom részéről az áldozatkészség, és elérhettük azt, hogy néhány lelekes fiatalember megkapta azt a pár első gépet, amellyel Magyarország, ha a dolog a kellő mederben fog tovább fejlődni, megjelenhetik a nemzetközi nagy repülő konkurrenciákon és megmutathatja, hogy Magyarország ennek a hosszú időn keresztül való elnyomatásnak ellenére is rendelkezik azokkal az erényekkel és készségekkel, amelyek remélhetővó teszik nekünk, hogy legelső adandó alkalommal igen komoly repülési eredményhez tudunk eljutni. Magyarországon a repülés fejlődésének az útja ma még a társadalom támogatásán keresztül vezet. Bemérjük, hogy azok a korlátozó rendelkezések, amelyek a hatóságoknak megtiltják, hogy akár egyesületeket, akár magánosokat repülési eszközök beszerzésében támogassanak, a békeszerződésnek egyéb más korlátozó rendelkezéseivel együtt lassanként a múlté lesznek. De addig is, amíg mi ezt elérhetjük, várjuk és kérjük a társadalomtól, hogy amikor hozzá fordulunk, igenis támogatni fogja anyagi áldozatokkal azokat az egyesületeket, támogatni fogja azokat az egyesületeket, azokat a szervezeteket, amelyek a gépeket építik, amelyek a gépek beszerzése útján akarják tagjaiknak lehetővé tenni, hogy amikor elkövetkezik az idő, amikor magyar repülőkre lesz szükség, egy erre felkészült* kellően a levegőhöz szokott és kioktatott pilóta kart tudjanak rendelkezésre bocsátani. Végtelenül sajnálom, hogy mai beszédidőm az éjféli órákba nyúlik bele. Nem azt mondom, hogy egy első felszólalásnak igénye lehetne arra, hogy a Házban nagy hallgatóság vegye körül. Mindenesetre azonban a helyzet az, hogy egy első felszólalás csak akkor tudja a kellő pszichikai hatást úgy a szónokra, mint pedig a hallgatóságra kifejteni, ha megvan a lehetősége annak, hogy itt friss érdeklődés kíséri azokat, amiket a szónok elmond. (Jenes András: Nincsenek itt a kollégák, a kisgazdák! — Dinnyés Lajos: Leintettek minket!) f Bár az óra még nem mutatja az éjfélt, beszédemet befejezem azzal, hogy az appropriates javaslatot, természetesen nemcsak pártállásomnál fogva, de annál fogva is, mert meggyőződésem az, hogy az a kormány, amely ezt előterjesztette, a jelen viszonyok között megérdemli a parlament bizalmát, elfogadom. •(Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Ház! Tekintettel az előrehaladott időre, kérem a t. Ház szíves engedélyét arra, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) 7