Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1936 június 20-án, szombaton. 291 gozatot kell neki készítenie. De még- ez sem volna teljesen kibírhatatlan, mert hiszen ez is csak körülbelül négy-öt órával terhelné meg

1 naponta a rendes iskolai óraadáson kívül a tanítót. De nagyon jól tudjuk, hogy ha délután 4—5 órától dolgozik, akkor is csak este 9-ig van elfoglalva. De ezek a tanítók, akik kis községekben, osztatlan iskolákban tanítanak, nemcsak nevelnek, nemcsak tanítanak, hanem adminisztrálnak is, iskolaszéki jegyzők, törzskönyvvezetőik és ezenkívül az iskolánkíyüli népnevelésben is résztvesznek. Ezek az újabb tevékenységi irányzatai a tanítónak további három óráját veszik igénybe-, úgyhogy ha ezt a munkát lelkiismeretesen elvégzi, akkor annak az az eredménye, hogy legalább éjfélig fenn kell maradnia. De még súlyosbodik a helyzet az év bizonyos szakában — különösen május és június hónapban. Ez a rendelet, amelyről az előbb szóltam, azt tartalmazza, hogy a királyi tanfelügyelők és a királyi tan felügyelőségek hatósága alá nem tartozó iskolákat — az odatartoizókat is — felhívja, hogy a következő tanévi órarendet, helyesebben tananyagfelosztást, valamint a tankönyvek jegyzékét két-két példányban a királyi tanfelügyelői hivatalhoz elbírálás és jóváhagyás végett legkésőbben minden év május havának végéig ^mutassák be. Ha a tanító csak egy osztályt tanítana, ez nem jelentene rá, különösebb megterhelést, ámde a végén csattan az ostor: ezeknél a kis köz,ségi iskoláknál a tanítónak tényleg mindenesnek kell lennie, mert nemcsak azt kell elvégeznie, amit eddig mondottam, r hanem már májusban be kell adnia a jövő évi tananyag beosztását, ami azt jelenti ezeknél az osztatlan iskoláknál, hogy le kell neki írnia május hónapban, tehát iskolai idő alatt, éppen a vizsgák előtt, a 70—80 oldalnyi terdedelmű beosztást, ami egy egész kötet. Ez természetszerív. leg qlyan nagy feladat elé állítja ; a tanítót, hogy vagy ezt nem tudja megcsinálni, vagy egyéb kötelezettségének nem tud eleget tenni. De nemcsak azok a tanítók hangoztatják és panaszolják fel ezt, akik osztatlan iskolákban tanítanak, hanem az egyetemes tanítóság is kifogasolja és panaszolja. A Magyar Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetsége így nyilatkozik erre vonatkozóan (olvassa)'. »Az osztatlan iskolák tanítóira nehezedik még így is nagy teher, mert nekik, akik egyedül végzik mindazt az iskolai és iskolán kívüli, társadalmi munkát, amely más helyen sok részletre esik, naponta 12 vázlatot kell készíteniük. Ez a munka valóban rendkívüli megterhelteted, aminek könnyítését joggal kérhetik. Mert vagy erre lesz idejük és akkor semmi másra, vagy végzik az eddigi rendkívüli fontos egyéb kötelezettségeiket, de akkor nem jut idejük a vázlat készítésére.« Magában véve az, hogy valaki hat órát tanít, nem túl nagy munka talán, de nem is gyermekjáték, ha azonban valaki osztatlan iskolában tanít, hat osztály tananyagába kell magát állandóan bele élnie és e mellett hat osztály számára kell vázlatot készítenie a következő napra, ez már olyan nagy munka, amelyen kétségkívül segíteni kell. Ez azonban, amit eddig elmondtam, csak a tanítói hivatással szorosan összefüggően elvégzendő feladat, ámde tudjuk, hogy azokban a kis községekben, ahol osztatlan iskolák vannak, nincs közigazgatás, nincs jegyző, még pap sincs, csak tanító, aki tebát nemcsak tanítója a községnek, hanem ezenkívül papja és jegyzője is. Ha pedig van szövetkezet, akkor a szövetkezetet is a tanító vezeti, tehát társadalmi téren is teljesen lefoglalt ember ez a tanító. Már most nem lehet azt a szempontot sem eltagadni, hogy aki tanítani akar, annak tanulnia is kell. Az a szerencsétlen tanító, aki kint a végeken egy kis községben tanít, egyetlen őrszeme a magyar kultúrának, tehát igenis kötelessége,, hogy tanuljon, hogy nívójából ne engedjen, hogy legalább ne süllyedjen le arról a nívóról, amelyre az iskolában felevickélt. A kultuszminiszter úrnak kötelessége tehát elsősorban a magyar kultúrának ezekre az őrtállóira gondolni és rajtuk valami módon segíteni. Ez nem nagy áldozatot igényel és ezeken az embereken már is sokat lehetne segíteni. Tessék megnézni ennek a szerencsétlen tanítónak a gazdasági helyzetét. A családfenntartás gondjai is sújtják, jobban, mint a többi tanítót, mert könnyebb helyzetben van az a tanító, aki városhelyen vagy nagyobb községben tanít. Ha pedig egyszer beviszi a gyermekeit a városba taníttatni és egy-két gyermeke tanul ott, akkor úgyszólván egész fizetését arra költi, hogy azt az egy-két gyermeket iskoláztassa. Tehát a gazdasági helyzet is teljesen lehúzza ilyen módon ezt a szegény tanítót. Szórakozásra nem telik. Tudjuk jól, hogy ezekben a kisközségekben az osztatlan iskolákban tanító tanítók el vannak zárva a Világtól, nincs vonat, nincs út és az őszi esős időszakban teljesen be vannak zárva, tavaszig ki sem tudnak mozdulni a községiből, tehát nemcsak , a. szórakozásukra, de még a saját művelésükre sem tudnak alkalmat találni, időt és pénzt fordítani. Nem kibújni akarnak ezek a tanítók az, elvégzendő munka és ennek a rendeletnek megfelelő, helyesen intencionált rendelkezései alól, hanem, azt szeretnék, ha a miniszter úr lehetővé teniné, hogy szukcesszíve intézhessék el ezt a munkát, amelyet készséggel és szívesen végeznek el. Maga az idézett rendelet is megengedi, hogy a már egyszer helyesen elkészített vázlat a következő évre felhasználható legyen. Ezekből az alapelvekből kiindulva, a kérelem az, hogy az osztatlan iskolák tanítóinak vázlatkészítési kötelezettsége három éivre osztassák fel: az 1936/37^8 tanéviben az első—második osztály, az 1937/38-as tanévben a harmadik . —negyedik osztály, az 1938/39-es tanévben az ötödik és hatodik osztály tananyagáról kelljen ezeknek, a tanítóknak vázlatot készíteni. Az órarend, a tananyag beosztása, amely pontosan a vizsgák idejére esik, 70—80 oldal írásbeli munkát jelent, ennyivel többet kell írniok. Ezekre nézve az a tiszteletteljes kérel. mean, hogy ne május 31-ig adassanak be, hanem aimikor a tanítónak léleJkzenivaló ideje van, tehát adassanak be július 15-én és ne két példányban. A városban van írógép a tanító számára, de a kisközségekben nincs, 80 oldalt újra le kell körmölnie, ez igazán felesleges dolog és ezen csakugyan segíteni lehetne. Arra kérem a kultuszminiszter urat, szíveskedjék megfontolni ezt a dolgot s ezeket a kis könnyebbségeket, amelyek alól a tanítóság nem akar kibújni, hanem csak prolongálni akarja, adja meg, ezekben legyen segítségünkre. Különösen fel kell hívnom a t. Ház figyelmét arra, hogy a kultuszminiszter úr kiadott egy ismertetést, amely szerint a helyzet az, hogy 53 tanuló jut egy tanítóra. Ez igaz, azonban' csak nagy átlagban van így. Pest környé-