Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-149

256 Az országgyűlés képviselőházának 14-9. Országos Egyesülete. (Drozdy Győző: Most száz éve!) amelynek ma egyesülés után Kisdednevelők Országos Egyesülete a neve, de előzetesen méltóztassék egy pár történeti vonatkozást röviden meghallgatni — az Alapnevelők Országos Egyesülete is működött. A mai »Kisdednevelés« című szakfolyóirat, amely a 67. évfolyamát éri el vitéz Rozsnoky Antal kitűnő szerkesztése mellett, »Alapnevelők és Szülők Lapja« volt annakidején. Tehát erről és arról, minden oldalról nemes buzgósággal telített magyar emberek igyekeztek azon, hogy a kisdednevelés ügyének nagy nemzeti fontosságát felismerve, összesítsék az erőt, hogy két kézzel, telt marokkal adjanak jót, értékeset, a nemzeti társadalom és a magyar jövendő számára. Csáky Albin, közoktatásügyi miniszter 1891-ben megalkotta a kisdedóvás nagy állami jelentőségű kérdéséről a törvényt. Utána — ' pár nevet említek csak — ott voltak György Aladár, Szabó Endre, Peres Sándor, Fodor Lajos. — aki mintaóvodát létesített — Stelly Gizella, Tamaskáné Nyisnyai Aranka, özv. Székely Gáborné, Szerény! Anna, Végh József, — aki a budapesti óvónőképző intézenek az élén működött — Fekete József, vitéz Rozsnoky Antal és a többiek mindmegannyi sugárzó magyar név, megérdemlik, hogy úgy emlékezzünk meg róluk, mint akik önzetlenül, esillagfényességgel világítottak be abba a sötét magyar éjszakába, mely évtizedeken keresztül — sajnos — a magyar kisdednevelés elhanyagolt ügyét jelentette a kormányzati rendszerek részéről, minthoay elegendő óvoda nem volt, sőt, amint bizonyítottam, ma sincs. Óvónőképző intézet volt régen Eperjesen, SeDsiszentgyörgyön és Hódmezővásárhelyen, mégpedig állami intézet. Vásárhelyről minden ok nélkül — talán politikai tekintetből — elhozták, de ígérték, hogy visszahelyezik. Kérem is ezt, hogy így legyen! Mentől előbb! Ma a Rózsák-terén működik az ország legelső óvónőkénezdéje. Ezenkívül még három óvónőképzőintézet van, mégpedig Budán, Sopronban és Kalocsán egy-egy 'katolikus óvónőképzőintézet. Ezek ontják a diplomás óvónőket, i csakhogy nincs elhelyezkedési lehetőség sem I az államnál ssm a községeknél, sem pedig j más területeknél. Kérdezem, — és erre felel- { nünk kell, mert különben a Kormányzó úr i Ő Főm él tósága által nekünk adott • lelki pa- ! rancsolatnak az értelmét meni váltjuk va- i lóra — honnan vegyünk anyagi erőt ahhoz, hogy a kisdednevelésnek szociális, népegész- J ségüírvi tekintetben való intenzitását is elő- i mozdítsuk? Mert nem elég egy törvény j a vasla- ] tot megszavazni és spektákulumot nyújtani a nemzet számára, ha ott hagyjuk továbbra vergődésben a magyar kisdeneyelés ügyét, hogy ezer és ezer község maradjon ebben az országban óvónő nélkül, ha közegészségügyi tekintetben nem tudjuk megoldani a kérdést, hiszen ezer és ezer község van ma hatósági orvos és így orvosi felügyelet nélkül és ha szociális tekintetben sem tudjuk megoldani a kérdést, mert nincs rá pénz. Kérdezem — és mindjárt meg is felelek rá — honnan vegyük a fedezetet? (Szinyei Merse Jenő előadó: Nyolcmillió ppngő kell! — Drozdv GyŐ7Ő: Honnan vegyük?) Meg fo^om mondani, honnan vegyük a fedezetet. Ez nem frázis, ez a pénzügyminiezter úrra is és a reformeszmékre mindip" hivatkozó kormányzati rendszerre is tartozik, mert, meg lehet oldani a kérdést. ülése 1936 június 18-án, csütörtökön. T. Képviselőház! Tudom, hogy a Stefánia anya- és csecsemővédő-intézet, a Zöld Kereszt, a Gyermekvédő Liga több-kevesebb állami támogatással és a társadalom részéről befolyt adományokkal a legjobb képességeik szerint működnek, igyekeznek feladatuk magaslatára emelkedni, azonban a szükségleteket ők sem tudják egészen kielégíteni, mert amit elérnek, az a felmerülő kívánságokkal, a felsíró panaszokkal szemben nem elegendő. T. Képviselőház! A statisztika mutatja, tehát nem lehet letagadni, hogy az országban van 480—500 egyén, akik 50.000 pengőnél nagyobb jövedelmet vallottak be önként. (Drozdy Győző: Csak Budapesten van ennyi, az országban még több van!) Annál jobb. T. képviselőtársam alátámasztjaaz én érvelésemet és felszólalásomat. A statisztika azt mutatja tovább, hogy 110 egyén van, aki bevallotta, hogy 100.000 pengőnél több jövedelme van, és 42-en vannak, akik bevallották, hogy 150.000 pengőnél több jövedelmük van. Ha ezekre a kisdednevelés, a gyermekvédelem, az óvodák fenntartási céljaira szolgáló járulék címén fejenként csak 2000 pengőt vetne ki az állam, ez egymillión felüli összeget eredményezne évenként. Ez nem frázis, ez nem a nagytőke ellen való lázítás, de amikor itt az előző kormányrendszerek és a mai kormányrendszer működése folytán is — bár sok kifogást lehet felhozni ellenük más irányban — itt tényleg rend és konszolidáció van, és amikor a nagytőkések ós a nagy vagyonok tulajdonosai élvezik az állam védelmét, és ilyen nagy jövedelmeket vallanak be, akkor mi lenne az, ha fejenként 2OÖ0-—3ÖQ0 pengővel megadóztatnák őket annak a nagy célnak a szolgálatában, hogy a gyermekvédelem kérdése szociális és közegészségügyi tekintetben elérje azt a magaslatot, amelyet el kell érnie. (Drozdy Győző: Többel is meg lehetne adóztatni őket, de nemcsak óvodaadó címén!) A törvényjavaslattal kapcsolatban ajánlom • a^ t. kormány figyelmébe a napközi otthonok .létesítését. Pettkó-Szandtner Aladár t. barátom tollából gyönyörű cikket olvastam erre vonatkozólag 'minap a Pesti Hírlapban, ö is a társadalom áldozatkészségét hívja sorompóba. (Rupert Rezső: Nem ér semmit!) Nos, a .magyar társadalom sok tekintetben már kisebb vagyoni erejű tagjaiban — hogy úgy mondjam — ki van pumpálva. De ha gyermekvédelemre, ha kisdednevelésre Ikell áldozni, akkor ezt a szót nem íszabad használni kitérő gyanánt. Aki adott eddig jószívvel, hát ezentúl is adjon, amit adni tud, de ezek a dúsgazdagok, a velünk szemben, szerény polgáremberekhez mérten hasonlíthatatlanul jobb helyzetben lévők áldozzanak annyit, amennyit áldozniok' nemcsak lehet, hanem kötelességük is. (Drozdy Győző: Progresszív alapom!) A napközi otthonok kérdésénél ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe és kérem a hódmezővásárhelyi kaszárnyában elhelyezett inséglakásokkal kapcsolatos napközi otthon és mintaóvoda további fenntartását, ha más helyiségben is, ahol két esztendő óta a népjóléti városi hivatal felügyelete mellett ellátjuk nemcsak oktatással, lelkes óvónői gondozással, hanem étkeztetéssel is azokat, a szegény nyomorúságos anyagi helyzetben lévő szülőiktől származó zsenge gyermekeket, akik erre rászorulnak, akiknek másképpen alig lenne napi betevő falatjuk. Vitatkozhatunk az óvodai gondozás terén arról, hogy melyik rendszer a jobb. Drozdy