Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 1US, együtt és akik már ott készültek arra, hogy megfelelő reformjavaslatokkal jöhessenek. Ugyanazok tehát a Reformnemzedék tagjai, akik régebben is már őrtállói voltak ennek a gondolatnak és nem konjunktúralovagjai a reformgondolatnak, hanem igenis úttörői annak, akik nemcsak akkor álltak a reformgondolat mellé, amikor ez kormányprogramm lett, hanem akkor is mellette voltak, amikor a kormány a gondolatnak halálos ellensége volt. (Reibel Mihály: Ma is az!) Átalakítani és átformálni tehát az alkotmány keretein belül a magyar életet: azt hiszem, ez nem lehet olyan ellenséges cél, amelynek a kormány eleget tenni nem tudhatna. Elnök: lie járt a beszédideje, képviselő úr! Meizler Károly: Tisztelettel kérek 10 pere meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Tessék folytatni. Meizler Károly: Mi különbség volna akkor — ezt kell kérdeznem — a régi kormányzat és az új kormányzat között? A régi kormányzat a Wesselényi Reformklubot megszüntette félévi működés után, a jelen kormányzat, sajnos, nem engedélyezte még egy félévre sem a Reformnemzedék működését, szükséges tehát, hogy ezen a téren már ebből a szempontból is változás legyen. Reformálni, szerintünk, tulajdonképpen a legkonzervatívabb gondolat, mert a meglevőiből megtartani a helyeset és a jót, okos gondolat s amennyire radikálisan kell megőrizni a múltból a jót, annyira kell viszont követelni, éppen olyan radikálisan kell követelni ott a változást, ahol azt a változást a nemzet érdeke kívánja. Ez nem politikai radikalizmus, ellenkezőleg ez a helyes politikai középút a radikalizmus' és a reakció között. A reformnemzedék nyilvánosságra hozott Programm ja a legkevésbbé sem pártprogramul, éppen ellenkezőleg, mert pártprogrammot tulaj doniképpen csak pártok adhatnak ki. Sőt még a 95 pont sem volt három éven keresztül pártprogramm, mert a kormányzat annak idején és az egész párt még a régi Bethlen-féle pártprogramm alapján állott és csak 1935-ben vált pártprogrammá, sőt talán még akkor sem volt pártprogramm, hanem csak egy általános nagy kijelentés volt, egy elvi jelentőségű deklaráció. A reformnemzedék programmja azonban konkrét megvalósításokat, konkrét szakkérdéseket dönt el és ajánl megvalósításra. Ez azonban, mondom, hangsúlyozottan, inem pártprogramm, ellenkezőleg, ez több pártból összeállt embereknek közös posztulátuma, amely az egész nemzetnek általános kívánságait jelenti. Ha alapszabályaink engedélyezésében egyáltalában szabad politikai szempontot keresni, — mert szerintem nem szabad — akkor ^itt kizárólagosan csak a 95 pont idevonatkozó része lehet az irányadó. Ez azt mondja, hogy r (olvassa): »Az egyesületi jog szabályozásánál az az irányelv, hogy minden egyesületnek közvetlenül vagy közvetve a nemzeti erők meghatványozását kell szolgálnia.« (Reibel Mihály: Helyben vagyunk!) Kicsit homályos fogalmazás ugyan, de ha ilyen egyesület lehet, akkor éppen a reformnemzedék az ilyen egyesület, amely nem akarja megbontani azokat, akik e reformgondolatokat kívánják, hanem ellenkezőleg egyesíteni, szintetizálni akarja, tehát épülése 1936 június 17-én, szerdán. 245 pen olyan pontosan belevág abba a gondolatmenetbe, amelyet a 95 pont előír. GyüjtŐmedence akar ez a szervezet, ez az egyesület lenni mindazok számára, akik hoszszabb időn keresztül komolyan készültek a reformok megvalósítására. Kérdezem, vájjon, nem ez-e a leghelyesebb elvi és világnézeti összetartozandóság és nem ez-e a helyes szelekciója egy egyesületnek, avagy talán ezzel szemben az a szelekció a helyes, amelyet a pénz és a hatalom összefogásából látunk előállani itt a képviselőházban is? ( Haa nemzeti munkatervet sok tekintetben előkészítették azok az egyesületek (tevékenységükkel, amelyek régebben foglalkoztak ilyen programmter vezetékkel, akkor azt kell mondanom, hogy a Reformnemzedék programimjában pedig igenis ott találja készen a maga programma át az a párt, amelynek el kell következnie a mostani nagy kormányzópárt helyett, amely egységesebb lesz a reformgondolatnak kifejezésében és ebben a pártban igenis ott kell látnunk a nemzeti alapon álló jobboldali pártoknak az embereit, azokat az embereket, akik, — mondom — nem konjunktúralovagjai ennek a gondolatnak, hanem, ha kell, vértanúi is tudnak ennek a gondolatnak lenni. Ha a nemzeti munkaterv elmozdulás volt csakugyan a holtpontról, akkor a reformnemzedék programmja még inkább közeledés az építő új magyar politikai gondolatközösség kialakulása felé. Egyenesen megtorlásnak látszanék a jelen pillanatban az, ha nem hagyatnának jóvá az alapszabályok, megtorlásnak amiatt a programmtervezethez hozzáfűzött politikai kritika miatt, amely nyomtatásban is megjelent. A reformnemzedék nem személyekkel szimpatizál, hanem magáért a reformgondolatért küzd, azért tehát nem lehet elővenni ezt a nemzedéket akkor, amikor szükség van rá és nem lehet elsüllyeszteni akkor, amikor nincs rá pillanatnyilag szükség. 1935-ben három hónapon keresztül vártuk, míg a nagygyűlésünkre az engedélyt megkaptuk. Pontosan a ránknézve legrosszabb, a kormányzatra nézve pedig legjobb időben kaptuk ezt meg és olyan színe volt a dolognak, mintha mi gombnyomásra ugrottunk volna elő a vigadói pódiumra. Éppen ezért nem szabad politikai szempontokat most sem keresni, amikor az alapszabályok jóváhagyásáról van szó. Még a gyanúját is el kell annak hárítani, hogy az egyesülési jogot pártszempontból alkalmaznák vagy magyaráznák. Naiv gondolat azt hinni, hogy az alapszabályok kérdésén múlhatik a reformnemzedék vagy pláne a reformgondolat sorsa. Ez annyira naiv gondolat, mintha valaki a Duna^ mellett felmenne egészen annak forrásáig és a Fekete-erdőben tenyerével befogná a forrását és azt gondolná, hogy akkor Budapesten is megszűnik a folyamnak árja. Sokkal nagyobb erők táplálják a reformgondolat folyamát is, semhogy rendészeti problémákkal lehetne sodrát megakadályozni. Mint ahogyan a szociális kérdés nem rendőri probléma, azonképpen ez sem lehet rendészeti probléma. 1930-ban a Wesselényi Reformklubot megszüntette az akkori belügyminiszter úr, éppen akkor, ; amikor a magyar parlamentarizmus válságával foglalkozott s az ellenzéket reklamálta és amikor a telepítés problémáját vitatta. Megszüntették az akkori Wesselényi Re-