Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának lk és kenyér árusításával foglalkoznak, a vasárnapi' munkaidőt napi 3 órában állapította »meg. Ennek a kérdésnek ilymódon való szabályozása nem, nyugtatta meg az érdekelteket és ma az a helyzet, bogy ebben a kérdésben teljesen egységes ia munkáltatók álláspontja a munkavállalókkal; sőt továbbmegyek a választást megelőzőleg teljesen egységes álláspontot foglaltak el ebben a kérdésben a túloldal akkori képviselőjelöltjei is, Hasonló kijelentést tett a választást megelőzőleg Gömbös Gyula miniszterelnök úr és Bornemisza Géza volt kereskedelemügyi miniszter úr is

% Ígéretet tettek a választóknak, az igéret beváltása azonban éppúgy nemi történt meg, mint más vonatkozásban. Azóta a vasárnapi munkaszünet kérdése még szélesebb köröket érint. Ma már azt látjuk, hogy az érdekelteken kívül még az egy házi hatóságokat is foglalkoztatja ez a kérdés és ma már azok is teljesen egységesek abban a követelésben, hogy igenis, a vasárnapi munkaszünet kérdésének rendezése, a vasárnapi munkavállalás tilalma keresztül kell, hogy vitessék kormányrendelettel és^ hogy ugyancsak szabályoztassék a piaci árusítás^ a heti vagy országos vásártartás kérdése is ós a vásár ne vasárnapra, hanem köznapra tétessék át. Hasz talán azonban etekintetben az érdekeltekneK minden kívánsága, mert ez megtörik a kormány ellenállásán. T. képviselőtársaim méltóztassanak figyelembe venni, mit jelent az, hogy azzal a szegény kereskedelmi alkalmazottal szemben, aki hetenkint hat napon keresztül minden reggel korán kénytelen felkelni, hogy napi munkáját elvégezze, — zokszó nélkül végzi természetesen, kell is végeznie, mert ez a kötelessége — olyan könyörtelenül, olyan embertelenül, olyan teljesen megértésnélküli tnódon jár el a kormányzat, hogy vasárnap csak azért, hogy egy órán keresztül dolgozzék, fel kell kelnie és így az egész vasárnapi nyugalma, pihenése és a családjával való együttléte teljesen meg van zavarva. Én meg tudom érteni a régi álláspontot, amelyben azt mondották, hogy délig az élelmiszerüzleteket nyitva lehet tartani, ellenben nem tudom megérteni, hogyan lehet fenntartani egy olyan rendelkezést, amely napi egy órára korlátozza a vasárnapi üzletnyitvatartást, ha csak ebben nem volt egy szándékos tény a kormányzat részéről, hogy ezeknek a szegény kiuzsorázott alkalmazottaknak azt az egy vasárnapját is elvegye; hiszen most egyórai munkaidő miatt korán reggel kell felkelniük, elmenniök a munkahelyükre és így azt a pihenőidőt, amelyet méltán megérdemelnek, elveszik tőlük. De megtörtént ebben a vonatkozásban az is, hogy amikor egyes szakmákban az érdekeltek maguk magasabb belátással akarták szabályozni ezt a kérdést, akkor nem volt elég a kiadott kormányrendelkezés szerint a munkaadók és a munkavállalók megyegyezése a záróra vagy a vasárnapi pihenés kérdésében, hanem az a gyakorlat, hogy a kormányzat mindig megkérdezi az érdekelt hatóságokat, elsősorban a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy azok mondjanak véleményt például a záróra kérdésében. T. Ház! En összeírtam, hogy egy ilyen kérelem elintézése, amikor már döntés alá'kerül, a kereskedelmi vagy az iparügyi minisztériumban, elsősorban a kereskedelemügyi ^minisztériumban, ma, amikor racionalizálásról van szó, hány kézen megy keresztül. Megállapítotülése 1936 június 17-én, szerdán. 235 tam az összeírás alapján, hogy ezidőszerint 11 hatóság foglalkozik ezzel a kérdéssel, a 12-ik hatóság maga a kereskedelemügyi miniszter úr, aki hivatva van a záróra kérdésben a döntést kimondani. Nem lesz érdektelen talán, ha felolvasom', hogy milyen szervek foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A dolog úgy indul meg, hogy rendszerint az érdekeltek közös beadványt intéznek a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. À kereskedelemügyi miniszter úr megküldi ezt az illetékes kereskedelmi és iparkamarához. A kereskedelmi és iparkamara megint leír az érdekeltekhez és megkérdezi, hogy ml a véleményük a kérdésben. Abból indul ki: hátha időközben meggondolták magukat. A munkavállalókkal együtt készített beadványukban hozzájárultak ugyan a kérdés szabályozásához, de ha az iparkamara kérdezi meg őket, akkor talán nem járulnak hozzá. Ezt a problémát tehát újból feladja nekik. Ha ezek tovább is ragaszkodnak elhatározásukhoz, akkor maga az iparkamara ülést hív össze, ahol megállapítják, hogy nem változott-e meg a szándékuk és azt fenntartják-e. Ezt közlik a kamarával. A kamara azután szakosztályi ülést hív össze. Ha a szakosztályi ülés is hozzájárul ehhez, akkor az ügyet teljes ülés elé viszik. Ha azután a teljes ülés meghozta a záróra kérdésben a döntést, akkor él#ő állásfoglalás végett ezt felterjesztik a minisztériumhoz. A minisztériumnak azonban ez nem elég. Akkor az illetékes városhoz vagy törvényhatósághoz fordul, hogy megkérdezze, mondja meg véleményét. A város nem elégszik meg azzal, hogy az érdekeltek már határoztak, hanem ismét ugyanazokhoz a szervekhez fordul, most már harmadszor megkérdezvén, hogy fenntartják-e határozatukat, igen vagy sem. Ha ezen a torturán is keresztülment az ügy, akkor felküldik megint a keres-kedelemügyi miniszterhez, aki ezután átküldi ezt a felterjesztést az iparügyi miniszterhez, a belügyminiszterhez, a földmívelésügyi miniszterhez, azoknak véleményes jelentését kéri és amikor végre ez mind-mind megszületett a magyar .bürokrácia nagyobb dicsőségére, akkor a miniszter állást foglal ebben a kérdésben és vagy teljesíti a kérést, vagy pedig, amint a gyakorlatból látjuk, a legtöbbször nem teljesíti. Amikor itt van egy olyan kérdés, igen t. miniszter úr, amely rendezésre szorul és amely kérdésben, mondom, teljesen egységes--a munkavállalók állásfoglalása és a fűszerkereskedők is éppen úgy kérik ennek a bántó vasárnapi egyórás munkaidőnek a megszüntetését és a teljes vasárnapi munkaszünetet, mint a kereskedelmi alkalmazottak, amikor maguk az iparkamarák is támogatják ezt a kérést, akkor nem tudom belátni, hogy miért kell fenntartani ezt a bosszantó rendelkezést és miért nem akarja a miniszter úr a teljes vasárnapi munkaszünetet a kereskedelmi alkalmazottaknak arra a kategóriájára is kiterjeszteni, amely a fűszenszakmában van érdekelve. Átmenetileg talán magam is meg tudnék barátkozni — hangsúlyozom, csak átmenetileg — azzal, hogy a tej és tejtermékek árusításával foglalkozó üzleteket a nyáron egy bizonyos időben nyitva tartsák, ezt az időt azonban feleslegesnek tartom H mai rendelkezés szerinti három órában megállapítani, s ezért kérem, hogy azt — mondom, tisztán csak átmenetileg — egyelőre egy órára méltóztassék redukálni. Harmadik kérésem pedig, amiben ugyancsak teljesen egyhangú a közvélemény, bele-