Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

2S2 Az országgyűlés képviselőházának és gyülekezésről beszélünk: hivatalos iszervek, közjogi iszervek. Igaz, hogy ez a törvény említést tesz arról, hogy a honvédelmi miniszter egyes társadalmi alakulatokat megbízhat a hadirokkantak és a többi hadiérdekeltek érdekképviseletével, nem tudom azonban, hogy ezen az alapon a «honvédelmi miniszter úr megbízta-e a Honsz.-ot, vagy az Országos Frontharcos Szövetséget iilyen érdekképviselettel. Mondom, ezt oem tudom, de ha megbízta volna is, ez sem változtat azon, hogy a miniszter úr alkotmányba ütköző téves kijelentéseket tett, mert magában az, hogy van egy egyesület vagy szövetség, vagy egy alakulat, még nem zárja ki azt, hogy más, hasonló természetű alakulatok, egyesületek, szövetségek létrejöjjenek. Ez ellenkeznék az egyesülési joggal. Azért sem volna helyes ilyen alapon megtagadni az egyesülési jogot, mert akkor lehetetlenné válnék az, hogy egy meg nem felelő szövetséget, egyesületet, vagy más alakulatot esetleg felváltson egy másik alakulat, amely a célnak jobban megfelel. Ezen <az alapon soha sem lehetne például propagandát kifejteni a rossz törvények ellen s azokat sohasem lehetne megváltoztatni. tßppen azért minden alkotmányos államiban, amikor arról van szó, hogy valaki izgat valamely törvény vagy más ellen, a judikatura megkülönlbözteti az izgatást a propagandától s elismeri, hogy propagandának helye van a létező törvényekkel szemben, mert hiszen másképpen nem tudunk helyettük helyesebb törvényeket hozni. Az angol alkotmányos életben az államférfiak ajkáról nagyon sokszor elhangzott olyan kijelentés, hogy meg van engedve a propaganda minden létező ellen s meg van engedve a más irányba való szervezkedés is azért, (Mozgás a baloldalon.) hogy •a rosszat jóval válthassuk fel. Ilyen szuverén álláspontra nem lehet helyezkedni, hogy valamely meglevő intézmény vagy alakulat abszolút jó, szent és érinthetetlen. Szent és sérthetetlen a mi alkotmányunk szerint egyedül csak az államfő, rajta kívül mindent és mindenkit (bírálni lehet s igyekezni lehet, hogy ami nem tetszik — mondjuk — az állampolgárok egy részének, azon változtatás essék. Nem lehet tehát ezt a kérdést olyan dogmatikus alapon kezelni, mint kezelte a t. belügyminiszter úr, aki egyszerűen dogmának veszi azt, hogy már van egy Honsz., már van egy Országos Frontharcos Szövetség. Hiszen akkor ez a szövetség tehetne, amit akar, s a. vezetősége akárhogyan nem felelne meg a célnak, vagy az ügyrendje akármennyire hátráltatná a valódi cél megvalósítását, nem lehetne' segíteni például azon, hogy megvan a Honsz., megvan a Frontharcos Szövetség és ott kialakul egy olyan többség, amely nagyon egyoldalú állánpontot foglal el és elnyomja a kisebbséget. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Bocsánatot kérek, ezzel nem lehet megoldani a kérdést és nem lehet most már egyszerűen elintézettnek venni a kérdést azzal, hogy ott van az alkotmányos elv:'a többség dönt, mert ha egyszer az a többség folytonosan elnyomja^ a kisebbséget, akkor el kell ismerni a kisebbségnek azt az elemi jogát, hogy külös tömörüljön és úgy igyekezzék a mágia érdekeit előmozdítani. En tehát még a törvényekre való hivatkozással és .a törvényekkel való argumentálással sem látom helytállónak a belügyminiszter úr kijelentését, még akkor sem, ha arra figyelhS. ülése ÎÙ3Ô június 17-én, szerdán. meztet hennünket,^ hogy hiszen a telepítési javaslat is megemlíti már a Frontharcos Szövetséget, mint érdekképviseletet, azon iaz alapon sem, hogy a miniszter úr azt mondja, nnajd készül egy frontharcostörvény és abban ő az Országos Frontharcos Szövetséget akarja megtenni érdekképviseletnek. Először is ez most még ellenkezik azzal a bizonyos 1933. évi VII. tc.-kel is. Mert hiszen, ha a honvédelmi miniszter úr meg is bízhat valamely társadalmi alakulatot a hadirokkantak, hadviseltek, hadiözvegyek és hadiárvák érdekképviseletével, azért engedélyezhet más alakulatot is, mert a törvény csak azt mondja, hogy joga van az ilyen célra alakult alakulatokat esetleg megszüntetni. De például ennek a törvénynek 25. §-ában benne van az, hogy a hadirokkantságra, íuadviseltségre való utalás esetleg még társas cégeknek is engedélyezhető, annyira nem akarta tehát (monopóliummá tenni még ez a törvény sem az etéren való szervezkedést. De — ismétlem — általános elvi alapon sem lehet ezt az álláspontot (helyesnek elfogadni, mert hiszen akkor megmerevedetté válnék egész közjogi, politikai és társadalmi életünk, akkor kizáratnék belőle a fejlődés és a jobbért való küzdelem lehetősége és akkor ki volna szolgáltatva ez az érdemes, nagy érdekeltség esetleg egy olyan vezetőségnek, amely azután laz érdekeit semmi körülmények között sem képviselné helyesen. Ebben a (beszédben nem volt szó arról, hogy a hadikölcsöinhitelezők szövetkezését sem engedné meg a (kormány (Mozgás a baloldalon.) és itt mégis igen szerencsétlen kijelentések hangzottak el ebben a vonatkozásban is. A^belügyminiszter úr többek között igen gyengédtelenül azt a kijielentést tette, hogy (olvassa): »Már a név szempontjából is laat kell mondanom ... mert ebben benne vannaik a ihadikölosönjegyzők, ajak nagy pénzügyi áldozatokat hoztak ugyan, de a tűzhöz csak odahaza, a sparherdnél volt közük.« T. i. arról lett volna szó, hogy az általuk kifogásolt szövetség Tűzstaövetség néven alakult volna meg. Azt akarta velünk megértetni a belügyminiszter úr, hogy ilyen alakuláshoz a hadikölesön ősöknek semmi közülk isincsen, mert hiszen ők a tűzhöz csak a* sparherdnél szagoltak:. Beszéde egy másik helyén pedig azt mondta a miniszter úr, hogy egy napon sem lehet említeni a hadikölcsönjegyzőket a hadviselteikkel vagy a hadirokantalkkal, ezért tehát ezek egy egyesületben sem hozhatók össze. En azt hiszem, hogy ezek mind nyelvbotlások, mert a t. belügyminiszter úrnak tudni kell, hogy a hadikölosönjegyzők közé rengeteg sok hadviselt, (Br. Berg Miksa: Sokan a harctéren voltak és onnan jöttek hasa jegyezni!) sok roíkkant is tartozik. Ezeknek a hadiikölcsönjegyzőknek igen nagy része, különösen, akikről most szó van, nyomorban van. (Br. Berg Miksa: Kinn volt a 'gyerekük, elesett, a szülők jegyezték a hadikölcsönt!) Igen, ilyenek is tartoznak közéjük igen nagy .számiban. Hiszen kint a harctéren nékünk tiszteiknek egy időben az, volt a feladatunk, hogy rábeszéljük a katonáinkat arra, hogy menjenek haza csoportonként hadikölcsönt jegyezni. (Br. Berg Miksa: Akkor kaptak szabadságot!) Adtunk nekik szabadságot éís felváltva, csoportoníkénit küldtük haza őket csakugyan hadikölcsönt jegyezni. Ismerjük ezt a kérdést, tudjuk, hogy rengeteg ember, körülbelül 2 millió ember van ezen a kis magyar földön érdekelve, akik odaadták vagonuikat annak idején