Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 1U&. ban. Az a rendelkezés, amelyet annakidején a Károlyi-kormány behozott, amely szerint a száz kataszteri koronán aluli földadónál megtérítik a kisibrtokosok földadóját, igen helyes volt, a gyakorlati végrehajtás során azonban ebből a kedvező intézkedésből sok kisember kiesik. Ez vonatkozik legtöbb esetben a körülbeiül 5—6 holdas gazdákra. Már most előáll az a helyzet, hogy 10—15 ember bérel egy 50 vagy 100 holdas birtokot és egyre-egyre esik 5-6 hold terület. Ezek a szegény emberek ugyanolyan törpebirtokosok tehát, mint a többiek és mégsem részesülhetnek ebben a földadókedvezményben. Egy másik eset az, amikor — ami falun nagyon szokásos — az öreg gazda elöregszik és 20—30 hold földjét kiosztja a gyermekei között öt-hat részre; nem íratja még a nevükre, de kiadja nekik használatba. És akkor ezek az emberek, akik így 3—4—5 hold földet használnak, nem tudnak hozzájutni ehhez a földadókedvezményhez azért, mert a 20—30 holdas birtok ki van véve ebből a földadókedvezményből, jóllehet már most mindegyik maga használja a maga kis részét. Ezek kicsiny dolgok talán a nagypolitika szempontjából, de falun száz és száz eset fordul elő ezekben a kérdésekben, amelyek elégületlenséget szülnek és a kormányzatnak különben jószándékú intézkedéseivel szemben bizalmatlanságot keltenek. (Bárczay János: Át kell íratni a földet!) Ugyancsak a kisiparosság érdekében va

: gyök bátor előterjeszteni a pénzügyminiszter úrnak ezzel a kérdéssel kapcsolatban a közmunkaváltság kedvezményének a dolgát. Jól tudjuk azt is mindnyájan, hogy a kézi napszámból élő kisbirtokosok, amennyiben csak egypár igavonó jószáguk van, 50 százalék kedvezményt élveznek. Nem tudja megérteni az eniber, hogy miért vannak ebből a közmunka^vaítság-kedvezményből kivonva a napszámos/" emberek, hogy miért, nem adják meg ugyanazt a közmunkaváltság-kedvezményt annak a szegény napszámosembernek, aki úgy is eleget dolgozik azért, hogy megélhessen. Azt a kedvezményt, amely meg van adva a kisbirtokoX

N soknak, miért nem adják meg a vidéki kisiparosságnak is, amely egyáltalában nem áll magasabb életszínvonalon, mint a kisgazdatársadalom. Utolsó kérésem ezzel kapcsolatban az, hogy a pénzügyminiszter úr ezen rendelkezések során engedje meg azt, hogy a falusi nép az ő régi szokását, a tarhonyakészítést, a csigatésztakészítést, általában ezeket a régi tésztakészítéseket fenntarthassa. Amikor a falusi nép boldogulása a rossz értékesítési viszonyok miatt olyan nehéz, akkor ezek a kis értékesítési lehetőségek az ő szempontjukból rendkívül fontosak, mert ha kevés lisztet feldolgoznak tarhonyává, az először is jóminőségű áru, másodszor módunk van vele kiszorítani a külföldi rizfsbehozatalt, és ismét annak a szegény falusi népnek ad életlehetőséget, ha beviszi a piacra, a városba az ő kis tarhonyaés tésztakészítményét, mert annak az árából tud a gyermekeknek cipőt és tankönyvet vásárolni, beiratási díjat fizetni, szóval kultúremberhez méltó életet tud élni. Éppen azért kérem, hogy a pénzügyminiszter úr ezt a kedvezményt az újabb rendeletben adja meg. Ha ezek az intézkedések benne volnának ezekben a rendeletekben, akkor a gabonaértékesítés tervezett rendje sokkal méltányosabb, ülése 1936 június 17-én, szerdán. 229 szociálisabb és több eredményre vezető volna. (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a cm. kir. f öldmívelésügyi és kereskedelemügyi (miniszter urakhoz a kamlllaibevásárlás és külföldi értékesítés monopolizálása tárgyában. Tekintettel *arra, hosr~ s kamillaértékesítés körül tapasztalt visszásságok a .minden oldalról jövő felszólalások dacára sem nyertek eddig orvoslást, kérdezem: • 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az, Unió Székfűkiviteli kft. sokezer kamillagyüjtő megkárosítása val ez évben a felét sem gyűjtötte be a tavalyi mennyiségnek! 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az, Unió Székfűkiviteli kft. árpolitikája következtében nemcsak Jugoszláviában, hanem már Bulgáriában, sőt Görögországban is egyre nagyobb mennyiségben gyűjtik fel és hozzák forgalomba a mi exportpiacainkon a kamillát, ami által a magyar kamillakivitel teljes visszafejlődése következhetik be? 3. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a kaimillaértékesítés monopolizálása erősen kifogásolható adatok és eljárás alapján vitetett keresztül? 4. Van-e tudomásuk a miniszter uraiknak arról, hogy az ú. n. gyógynövénykiviteli egyezmény milyen titokzatos rendeltetésű kasszáik létesítésére kényszeríti a tagokat? 5. Hajlandók-e a miniszter urak a teljesen felesleges gyóígynövénykiviteli egyezményt, mely több kárt okoz, mint előnyt jelent, haladéktalanul feloszlattatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a (szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Ez az. interpellációm kevesebb ember, körülbelül 30—40.000 eimber érdekére vonatkozik, tárgyában azonban sokkal pikáns abb, mint az, amelyet az előbb voltam bátor előadni és azt hiszem, nagyobb érdeklődést fog kelteni. A kamillakartelt illetőleg Mózes Sándor és más képviselőtársaim már töibb interpellációt mondtak itt el. támadásokat intéztek a kamillakartel ellen, amely magánalakulás volt és a támadások eredménye az volt, hoigy a magánalakulásból csináltak hivatalos kartelt, sőt monopóliumot, sokkal nagyobb szervezetet. A képviselőházi felszólalásoknak és interpelláácóknak eredménye, a helyett, hogy a kartelt megszüntették és feloszlatták volna, az lett, hogy hivatalossá tették, megerősítették, a hatáskörét kiszélesítették. Nem hittem volna, hogy ilyen dolgot a reformkorszakban meg lehet érni. (Mózes Sándor: iSemimit nem tettek ellene!) A falusi nép részéről az elmúlt napokban sok panaszt kaptam amiatt, hogy nem fizetik meg a kamillának azt a rendes beváltási árát, amelyet a lapokban közzétettek. Ezen a nyomon elindulva, utánajártam ezeknek a dolgoknak és megdöbbentő körülményekre kellett rájönnöm. Először is felmerül az a kérdés, hogyan volt lehetséges az, hogy a támadások és kérések ellenére, ahelyett, hogy a kamilla-kartelt feloszlatták volna, azt még inkább megerősítették és magánmonopóliummá tették ebben az