Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-148
216 Az országgyűlés képviselőházának 14 faluban és a házakban, (Ügy van! Ügy van!) nincsen felügyelet, de ha volnának napközi otthonok, meg külön helyiségek, akkor mindez a veszedelem elmúlna. Tapasztalom azt, hogy a falvakban milyen hősi küzdelmet vívnak az egyes jóravaló lelkészek és községi jegyzők, a gazdák, birtokosok, akik társadalmi úton iparkodnak helyiséget szerezni a napközi otthonok céljára s akik gyűjtenek a főispántól, a képviselőtől, a minisztériumoktól és kérvényeznek különböző intézményekhez, hogy a napközi otthont fel lehessen állítani. Ez nem annyira a társadalom feladata, mint az államié, vármegyéké és a községeké. Kétségtelen: mielőbb kell fedezetet találni arra, hogy az apró falusi gyerekek megfelelő nevelésben részesüljenek. (Helyeslés.) Panaszkodunk a gyermekhalandóságról, panaszkodunk arról, hogy a közegészségügy a falusi gyermekek körében különösen el van hanyagolva; ha azonban ott lennének a napközi otthon vezetői, az óvónők, akik a gyermekek tisztaságára és egészségére is vigyáznának, ami már kétségtelenül belügyminiszteri hatáskörbe tartozik, akkor ezek a veszedelmek megint nem lennének. T. Ház! Ma a legtöbb dunántúli faluban, —- azért mondom, hogy dunántúli faluban, mert az Alföldön nagy községeik vannak, ahol különböző kultúrhelyiségek vannak — az apró falvakban a düledező iskolán és a kocsmán kívül nincs más olyan helyiség, ahová a gyermeket össze lehetne gyűjteni. Innen van az, hogy az iskolánkívüli népművelés is olyan nehezen halad előre. Arra kérem a kultuszminiszter urat és a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a gazdasági vagy kultúnnépházaknak a falvakban való építésére a költségvetésbe szíveskedjenek beállítani megfelelő tételt és fedezetet, amint az annakidején volt, a pénzügyi válság előtt. (Helyeslés.) Az iskola apró padjaiban nem lehet összegyűjteni a felnőtt lakosságot, viszont nem lehet odahozni az iskolapadok közé ezeket az apró gyermekeket sem. Amikor tehát a törvényjavaslatot elfogadom, abban a reményben, hogy ez új korszakát jelenti az óvodák kiépítésének, akkor tényleg építésre is gondolok és arra kérem a kormányt, hogy necsatk szervezetileg gondoskodjék az óvodahálózatról, hanem helyiségekről is gondoskodjék a magyar falvakban, hogy az édesanyák különösen a nyári időkben rábízhassák gyermekeiket az óvónőre, a napközi otthon vezetőjére és hogy legyen helyiség a művelődésre is. , Nem akarom a t. Háznak figyelmét igénybe venni, csak még egyet akarok befejezésül megállapítani. Azok a nemzetek, amelyek előretörnek, amelyek erőt mutatnak, ma a legnagyobb gondot a gyermekek nevelésére, a gyermekek erősítésére fordítják, de a mellett nem feledkeznek meg a faluról sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha a német nemzet vezére azt mondhatta, hogy a német birodalom városok nélkül századokon át ellehetett, de falvak nélkül száz évig sem lehetett el, úgy még inkább mondható ez Magyarországról. A magyar nemzet falvak nélkül nem tud megélni. A falvaknak és gyermekeknek kultúráját ki kell építeni és abban a reményben, hogy a kormányzatban megvan erre a szándék, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? 8. illése 1936 június 17-én, szerdán. Szeder János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Schandl képviselőtársam a javaslathoz hozzászólva néhány szót mondott a magyar gyermek elhanyagoltságáról. Sajnos, mindannak, amit felhozott, konzekvenciájaképpen nem azt állapította meg, hogy tehát a kormányzat hibái és mulasztásai következtében nem fogadja el a javaslatot, hanem éppen ellenkezőleg arra a konklúzióra jutott, hogy mindent rendben valónak talált. Én az Ő felfogásával és felszólalásával szemben pártunk véleményét akarom elmondani erről az előttünk fekvő javaslatról. Amint az indokolás mondja, a kisdedóvó intézménye a születés óta elmúlt több, mint száz esztendőn át végbement társadalmi átala- ' kulásokkal párhuzamosan átalakult — nem egészen abban az értelmezésben ugyan, ahogyan az előadó úr megállapította, aki szerint ez az intézmény csak a polgári középosztály gyermekei számára lett volna megszervezve és csak a fejlődés vitte volna odáig abban az irányban, hogy most már a szegényebb néposztály gyermekeinek szociális intézményévé vált. Ezt az átalakulást, a társadalmi átalakulásokkal együtt haladó átalakulást én abban az értelemben látom, hogy a gyermekekkel való intenzívebb foglalkozás megtanította az illetékeseket arra, hogy a társadalmi bajok gyógyítására való törekvésnél nem korlátozódhatunk tisztán a felnőttekre s igen fontos és igen jelentős kérdés az is, hogy a gyermek hogyan kapcsolódik bele a társadalmi közösségbe, hogyan nyeri az első benyomásokat arról a közösségről, amelynek tagjává válik; hogyan és mikor jut összefüggésbe, kapcsolatba ezzel ' a közösséggel. A nevelés valóban nem a felnőttnél kezdődik. Az a nevelés, amelynek célja, hogy bátor, boldog és cselekvő embereket alakítson ki, akiknek nincsenek félelemérzeteik, akiknek nincsenek bűntudatai, akiknek nincs belső ziláltságuk s akik a közösségbe kapcsolódnak, szolidáris, emberszerető s a saját vágyaikat és érzéseiket a közösség érdekével összhangba hozni tudják és ezen keresztül is saját boldogulásukat csak a közösségen Jbelül keresik meg. Ha mi ezt a munkát, illetőleg az ilyen embernek kialakítását az iskolás kornál kezdjük el csupán, akkor már elkéstünk, mert abban a korban az oktatás feladata veszi igénybe a gyermek életének nagyobbik részét; akkor az ismeretek közlésének mai száraz, fárasztó és nehézkes módja már igen-igen háttérbe szorítja az igazi nevelőmunkát, vagy pedig annyira túlterheli a nevelő és oktató munka a gyermeket, hogy egy egészséges lélek kialakulását ez is megakadályozza. Amikor tehát mi az. óvoda átalakulásáról beszélünk és az óvoda új feladatkörét kutatjuk, úgy Véljük, hogy ezeket a szempontokat kell keresnünk f és szemügyre vennünk, hogy az óvoda átsegítse a gyermeket a legveszélyesebb szakadékon s hogy átvezesse őt a család szűk és körülhatárolt területéről abba a szélesebb családba, amelyben majd az életét el kell töltenie. Ha ezt a törvényjavaslatot, amely az óvodát a belügyimmisztériumba viszi át, abból a szempontból nézzük, hogy vájjon ezeknek a meggondolásoknak alapján készült-e, akkor azt kell mondanunk, hogy sajnos, nem, mert ez a szervezeti és igazgatási változás — legalábbis az indokolás szerint — csupán azt jelenti, hogy a kisdedóvót népvédelmi és közegészségügyi intézménnyé kívánják átalakítani, ami önmagában nagyon helyes. De a kisdedóvás célja az indokolás egyik mondata szerint az, hogy a
