Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

20Ö Az országgyűlés képviselőházának 1 nek megállapítása nem ritkán igen hosszadalmas és bonyolult művelet. Ezzel szemben az átalányrendszer, a sokféle illeték összevonása által az átalányösszeg kiszámítását egész könnyűvé, a lerovást és az ellenőrzést pedig egyszerűvé teszi, minthogy az átalányösszeg változásainak egyedüli tényezője a pertárgy értéke. A másik újítás az, hogy a törvényjavaslat az átalányilleték lerovását a perrendtartás módosításával biztosítja. Az illetékátalány lerovása előtt ugyanis a bíróság az eljárást nem indítja meg, amennyiben pedig az eljárás közben válik esedékessé az illetékátalány lerovása, az eljárást nem folytatja addig, amíg a lerovás meg nem történt. Ez a rendszer a kincstárra nézve is feltétlenül előnyt jelent, mert megszünteti a hivatalos leletek felvételét és az azokkal kapcsolatos kiszabási, kezelési és behajtási teendőket, tehát a kormányzatnak a közigazgatás racionalizálására irányuló tervét szolgálja. Előnyt jelent a jogkereső közönség számára is, mert mentesíti az illeték le nem rovása következtében jelentkező felemelt illetékek viselésétől, továbbá azoktól az eljárásoktól is, amelyek a behajtással szükségszerűleg együtt járnak és nem ritkán zaklatásnak tekinthetők. Előnyös a törvényjavaslat abból a szempontból is, hogy úgyszólván teljesen biztosítja az átalány illetékek befolyását; biztosítja pedig anélkül, hogy ezáltal a jogkereső közönség illetékterhei súlyosbodnának, sőt inkább csökkenteni kívánja ezeket a pénzügyminiszter úr, amennyiben tudomásom szerint hajlandó az új rendszernek az egyszerűsítésből származó előnyeit, amelyek összegszerűleg megállapíthatók, a kincstár és a jogkereső közönség között megosztani. A törvényjavaslat csak a 400 pengőt meg nem haladó fizetési meghagyási eljárásokra és az azokból származó perekre terjeszti ki az átalányozást; e tekintetben tehát a javaslat kísérletnek mondható. Ez a korlátozás azonban a törvényjavaslat remélt előnyeit nem csökkenti, mert a statisztikai adatok szerint a járásbíróságok előtt érvényesített magánjogi követeléseknek mintegy háromnegyed részére vonatkozik. Nem csökkenti a törvényjavaslat gyakorlati jelentőségét az a körülmény sem, hogy az átalányozásnál nem a legegyszerűbb lehetőséget, vagyis az illetékátalánynak a bírói eljárás egész folyamatára egy összegben való megszabását választotta a kormány. Ennek a kétségkívül legegyszerűbb eljárási rendszernek ugyanis nagy hátránya lenne az, hogy a hosszadalmas bírói eljárást ugyanolyan illetékátalánnyal terhelné meg, mint a rövid és egyszerű bírói eljárást, holott az a körülmény, hogy a jogvita eldöntése a bíróságot mennyi időn keresztül foglalkoztatja, az átalányösszeg megállapítására nézve sem lehet közömbös. Figyelemmel kellett lenni továbbá arra is, hogy az egész eljárás tartamára egy átalányösszegnek a megállapítása és annaik a felperes által való lerovása egyrészt nagyon megkönynyítené'az alperes védekezését, másrészt mindkét fél számára lehetővé tenné a jogorvoslatok indokolatlan igénybevételét és a bíróságok munkáját nyilván erősen megnövelné. A javaslat tehát a meghagyási eljárás, illetőleg az abból keletkezett per természetes tagozódásának megfelelően négy perszakaszt állapít meg és az eljárás folyamán lerovandó törvénykezési illetékeket négy átalányösszegben foglalja Össze. Az illetékátalány tételeinek megállapítá8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. sát és módosítását a törvényjavaslat a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter közös rendeleti hatáskörébe utalja. Ez a rendelkezés azzal magyarázható és indokolható, hogy az illetékátalány tételeinek megállapítását és módosítását törvénybe foglalni nem lenne célszerű, mert a körülmények változása esetén szükséges módosításokat rendeleti úton gyorsabban és a kellő időben meg lehet tenni. Ezzel be is fejeztem a törvényjavaslat ismertetését, amely a jogászközönség, jelesül az ügyvédi kar régi óhaját valósítja meg. Mivel pedig lényegesen egyszerűsíti a bürokratikus eljárást és a jogkereső közönségnek és az államkincstárnak egyaránt javára és könynyebbségére szolgál, tisztelettel kérem a Házat, hogy a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úri Mózes Sándor: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr^ ebben a törvényjavaslatban az ügyvédi kar és a jogkereső közönség régi kívánságát valósította meg, amikor egy új elvet vetett fel és valósított meg ebben a törvényjavaslatban és pedig azt, hogy a törvénykezési illetékeknél a jövőben a 400 pengőig terjedő fizetéses meghagyásos eljárásban nem a beadványok és azok száma után állapítja meg a törvénykezési illetéket, hanem a bírói jogsegély igénybevételéhez képest. Ez az elv törvénykezésünkben eddig nem volt megvalósítva. Mindenesetre a pénzügyminiszter úr nagy gyakorlatiasságára mutat az, hogy valahányszor akár a jogkereső közönség, akár az ügyvédi kar, akár a bírói kar részéről valaki egy praktikus dologgal áll eléje, ő mindaztTa legnagyobb hozzáértéssel és gyakorlatiassággal íogja fel és valósítja meg. Nagyon helyesnek tartom, hogy a bírói eljárás különböző szakainak megfelelőleg állapította ímeg és pedig négy csoportban, a pénzügyminiszter úr a lerovandó törvénykezési illeték átalányát. Nagyon helyes ez abból a szempontból is, amire az igen t. előadó úr szintén rámutatott, hogy sok esetben előfordul, hogy a peres eljárások nem. folytatódnak végig es így nagy méltánytalanság- történnék azokkal az adósokkal szemben, akik a hírói eljárás igénybevétele után azonnal teljesítenek, ha mindennek ellenére nagyobb átalányösszeget volnának kénytelenek leróni. Tekintettel arra, íhogy ezt az egész törvényjavaslatot helyesnek tartom ennek az új elvnek megvalósítása miatt, ezt a javaslatot a legnagyobb örömmel üdvözlöm. Annak azonban, hogy felszólaltam, nemcsak ez a törvényjavaslat az oka, hanem az, hogy szeretnék tovább^ eredményeket elérni a törvényjavaslat alapján kiadandó rendeletben, mert hiszen ez a törvényjavaslat felhatalmazza a pénzügyminiszter urat arra, hogy rendeletben szabályozza azokat az átalányösszegeket, amelyeket a jogkereső közönségnek a peres eljárás különböző szakaiban kell lerónia, vannak azonban a jelenleg # fennálló törvénykezési illetéket szabályozó jogszabályaink között nagyobb számmal olyanok, amelyek félreértésre adnak alkalmat és a különiböző adóhivatalnokok és leletező közegek tetszésére van hízva, hogy azt a törvénykezési illetékre vonatkozó jogszabályt hogyan magyarázzák. Tekintettel arra, hogy a pénzügyminiszter úr az összes gyakorlatias és konkrét esete-