Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-147

184 Az országgyűlés képviselőházának 1 47. ülése 1936 június 16-án, kedden. lehetőség arra, hogy hozzányúljunk a birtokhoz. Itt ez nincs, mert itt csak az van, hogy három év alatt köteles vagyok megmondani, hogy elveszek-e belőle, vagy sem. Tessék bevenni a törvénybe azt, hogy 12 évvel a eljárat után legyen megint módomban hozzányúlni a földbirtokhoz, ha annak szüksége mutatkozik. Én tehát ezt látom ebből a megszorításból, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak 25 év helyett három évre biztosítja a beavatkozási jogát és ezzel lehetősége csökkentetik annak, hogy a földbirtokból el lehessen venni. Ha nincs ilyen intézkedés a törvényjavaslatban, mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, akkor méltóztassék engem megnyugtatni: hogyan értelmezi ezt a miniszter úr. Különösen a 17. §-szal kapcsolatban kérek felvilágosítást az újabb igénybevételi eljárás módozataira vonatkozóan. Egyébként ezt a módosítást, nincs módomban elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Kassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! Teljesen átérzem azokat az aggodalmakat, amelyek Csoór t. képviselőtársamat kritikájában vezették. Megpróbálom ugyanezeket az aggodalmakat a saját szavaimban is kifejezésre juttatni. T. képviselőtársam ezzel a módosítással kapcsolatban, amely nóvum, új beillesztett szakasz, két irányban kereskedik. Az egyik megjegyzése az, hogy az igényjogosultaknak, azoknak, akiket mi igényjogosultaknak képzelünk el, tulajdonképpen beleszólási, ellenőrzési joguk nincs. (Rakovszky Tibor: Ügy van!) Ez ahhoz a kérdéskomplexumhoz tartozik, amelyet én úgy jelöltem meg, hogy a felsőház azt a függő viszonyt, amely a mindenkori földmívelésügyi miniszter, a földtulajdonos és a földigénylő között van, ezzel a módosításával tulajdonképpen még szorosabbá alakította. Kétségtelenül ez a helyzet, de ez volt az eredeti törvényjavaslatban is, hogy az igényjogosultaknak itt külön képviseletük és beleszólásuk nincs; az igény jogosultság kérdését, a birtokpolitikai szükség kérdését egyedül és kizárólag a. földmívelésügyi miniszter úr ítéli meg mind a földtulajdonosokkal szemben, a törvény által megszabott kereteken belül, mind pedig a földigénylőkkel szemben. Ez a nagy függőség, amibe a törvény által — és készséggel elismerem, az alaptörvény által is — a földtulajdonos és a föd igénylője kerül. À másik irányban ott kereskedik t. képviselőtársam, hogy vájjon ez a módosítás nem fogja-e csökkenteni az igényelhető föld menynyiségét — és nagyon helyesen kereskedik ebben a kérdésben. Az alaptörvényben ugyanis feállíttatott egy általános szabályozás limitálatlan időre, amelynek keretén belül a földmívelésügyi miniszter úr tigénybevehette az átengedés! eljárás megindításával a kereten belül lévő földmennyiséget. Igénybevehette jogorvoslat nélkül, mert azt a kérdést, hogy földbirtokpolUikai szempontból szükség van-e rá, vagy sem, a mindenkori földmívelésügyi miniszter diszkrécionáriusan ítéli meg. Ezzel a módosítással előállt az a helyzet, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak nem egy ténye, hanem egy mulasztása valóban csökkentheti ennek az igénybevehető földnek a mennyiségét, mert ez a módosítás azt mondja, hogy a 8. és 10. § alá eső ingatlanok tekintetében (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) három év alatt meg kell határozni a mennyiséget és ki kell jelölni telekkönyvszerűen magát a földet ?.$, amelyet a miniszter földbirtokpolitikai célokra .igénybe akar venni. t Ennek a szakasznak egy további rendelkezése azután megmondja, hogy amennyiben e három ;

év falatt ez a megjelölés — mert ez a kifejezés van a törvényben; egy másik rendelkezés pedig úgy szól, hogy kijelölés — nem történik meg, akkor már ezt a területet nem lehet igényibevenni, kivéve egy bizonyos egészen különálló esetet, amikor a terület* változik és ennek következtében alapjogon igénybe lehet venni a területnek ezt a részét. Valóban az a Ihelyzet* tehát, hogy egészen helyesen teszi felt. képviselőtársam azt a kérdést: hajl|atndó-e a földmívelésügyi miniszter úr megnyugtató kijelentést tenni, hogy három éven belül az Összes, itt» szóba jöhető' ingatlanokra vonatkozólag ezt a megjelölést a törvény által megszabott maximális hiatáridő alatt teljesíti-e vagy sem? Ez a kérdés nem

1 volt aktuális a módosítás előtt, mert* hiszen, ha a földmívelésügyi miniszter úr nem indította meg az átengedési eljárást a törvény á'lí«al engedett mértékig, ez által jogvesztés még nem áll be, »mert utódja esetleg iakár harminc év múlva is arra az ingatlanra — rebus sic stantibus, természetesen, ha időközben nem változott a helyzet — megindíthatja az átengedési eljárást«. Most azonban e módosítás következtében, ha három év (alatt nem történik meg a megjelölés, (Rakvszky Tibor: Nincs több lehetőség!) akkor — legalább aihogy naivan a törvényhozás e pillanatban elképzeli — nincs mód ezekhez a földbirtokokhoz hozzányúlni. Azt hiszem, a legerősebb ösztönzés lesz ez arra, hogy egy új, sokkal messzebbmenő törvénnyel hozzájuk nyúljanak. (Friedrich István: Nemsokára tárpyalni fogjuk! Krüger lesz az előadó! — Mózes, **4nr- dor: Meg fog érkezni a reformkormány!) Feltéve, hogy ez íaz eset bekövetkezik, ez a körülmény lesz a legprovokatívabb hatású és ez ffo'gja kiprovokálni egy új földbirtöktörvény előterjesztését. En tehát a magam részéről is azt kérdezem a t. földmívelésügyi miniszter úrtól: hajlandó-é a földmívelésügyi miniszter úr megnyugtatni a Házat, hogy ezen a három éven be\ü! addig, amíg az ő kezébe van ez a nagy jóig letéve — legalább addig — a törvényben nyújtott maximális területig ez a megjelölés — ez a kifejezése a törvénynek — feltétlenül meg fog történni? Mert én fel sem merem' tételezni azt, hogy a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr ezt ne tegye meg. (Csikvándi Ernő: Oak száz birtokról van szó!) Éppen arról a száz birtokról van szó, amelyet földbirtokpolitikai célokra akarunk bevonni, igénybevenni. Mondom, Iha ez nem történik *meg, akkor a földmívelésügyi miniszter úr már utódjának a kezét is megkötötte és akkor (annak már nem lesz módjában ezt az igénybevételt a törvény egyéb rendelkezései alapján eszközölni. Nagyon természetes tehát, — és a t. Felsőház, azt hiszem., itt túllőtt egy kicsit a célon — a t. Felsőháznak számolnia kell azzal, hogy akik komoly földbirtokpolitikát akarnak, azok teljes erővel kényszeríteni és a lehetőség keretein belül ellenőrizni fogják a földmívelésügyi miniszter, (Rakovszky Tibor: így is lesz!) hogy a maximális területig él-e a megjelölés jogával y ezekre a területékre? (Rakovszky Tibor: Ná-/ lam így is lesz!) Azt mondja t. iképviselőtársam, •hogy nála így lesz. Igen, ha mód volna arra, hogy t. képviselőtársam ellenőrizze, hogy ez a megjelölés megtörténik-e vagy sem? (Rakovszky