Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

8 Az országgyűlés képviselőházának 1 azok közé a képviselőtársaim közé sorolt en- • gem, akik személyes kapcsolatban állnak a miniszterelnök úrral. En ezeket a személyi összeköttetéseket nem tagadom, 15 esztendő óta ismerem a miniszterelnök urat, vele számtalanszor együtt voltam, alkalmam volt tapasztalni jellemének kiválóságait, tudását és ennek folytán nyiltan és őszintén hangoztathatom ezt a nézetemet. (Dulin Jenő: Tesz vagy nem tesz a miniszterelnök úr valamit?) Ahhoz, hogy valaki államférfiú legyen, a tudáson és tapasztalaton kívül még két nagy (jellembeli sajátosságra van szüksége: az egyik az idealizmus, a másik a fantázia. Az idealizmus, amely rendületlenül hisz a nemzet erejében és élni akarásában, amely rendületlenül bízik az emberek jóságában és becsületességében és a fantázia,^ amely meglátja a haza jobb jövőjét és meglátja az ahhoz vezető utakat. Idealizmus, amely bátorságot és kitartást ad a küzdelemhez és fantázia, amely fegyvereket ad ahhoz. Ezt a két tulajdonságot, az államférfiúi idealizmust és az államférfiúi fantáziát meglátom Gömbös Gyulában és látok benne izzó hazafiságot, emberi szeretettel és tisztességgel telített tiszta magyar lelket. Ezért hitem és törhetetlen bizalmam az övé. {Élénk helyeslés és {éljenzés a jobboldalon.) T. Ház! Bizalmi szavazatom indokainak van egy harmadik csoportja is, ezeket az indokokat a mai magyar közélet egyes jelenségeiből veszem. Elsősorban az igen t. ellenzék magatartásával leszek bátor foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Ház! Balga ember az, aki mások véleményét nem hallgatja meg és nem ismeri el annak lehetőségét és jogát, hogy eltérő véleménye legyen valakinek. (Kun Béla: Ugy van! Ebben egyetértünk! — Sulyok Dezső: Hát ki vonult ki Eckhardt beszéde elől? Azok mind balgák voltak? — Derültség a baloldalon.) Kátérek majd erre is, mert én tagadom, hogy véleményeltérés volna közöttünk. (Dulin Jenő: Azt is tagadják, hogy kivonultak?) Következésképpen nem érdemli meg, hogy politikusnak nevezzék, aki a parlamenti ellenzék jogosultságát kéfségbevonja. (Kun Béla: Helyes!) Még ha a jelenkor diktatórikusnak nevezett kormányformáit is vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a diktatúrák is a nemzeti élet majdnem, valamennyi síkján tanácsokat állítanak fel, (Dulin Jenő: Vertiákálisan!) tehát számítanak a vélemények különbségére és a véleményekre kíváncsiak is. Ez természetes, helyes és üdvös is, mert a különböző véleményekből kialakuló elhatározás mindig a legokosabb szokott lenni. A diktatúráknak nem is céljuk ezek szerint, hoigy a, véleíményeket küszöböljék ki, hanem az, hogy az egyszer meghozott elhatározásokat kellő erővel érvényesítsék. (Dulin Jenő: Ezt Béldi Béla fogja így mondani!) Sajnos, ia magyar parlamenti ellenzék magatartását, az egy szociáldemokrata pártot^ kivéve, nem az elvi ellentétek determinálják. (Kun Béla: Hát mik?) Ne!m tartóin ugyanis elvi véleményeltérésnek az. ellenzék állásfoglalását az állítólagos diktatórikus törekvésekkel szemben, mert ilyen törekvések nem voltak, nincsenek és nemi is lesznek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Dulin Jenő: A világnézeti igazgató mást mond! —Kun Béla: Az ingó nagytőke ma is garázdálkodik! — Zaj.) Ha Gömbös Gyula diktátor akart volna lenni, akkor ennek lélektani pillanata akkor volt itt, amikor három és fél évvel ezelőtt kormányra juIf.3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. tott. (Ügy van! Ügy van! jobb felől — Zaj a baloldalon.) Az a hatalmas népszerűség, amely őt akkor körülvette, a,z a határtalan lelkesedés, amely őt akkor fogadta, könnyűszerrel lehetővé tette volna számára, (Kun Béla: Miért nem csináltak választást akkor a 95 pont alapján?) hogy diktátori becsvágyát kielégítse. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ismerte is hatalmának erejét és mégsem lett diktátor (vitéz Balogh Gábor: Falra festett ördög az egész! — vitéz KŐ József: Rémképek! — Kun Béla; Azt mondották, hogy leszámolnak a gazdasági diktátorokkal, de a mai napig sem tették meg. — Zaj. — Elnök csenget.) és pedig azért ném lett diktátor, mert van egy államfő, .akinek bölosesége az ilyen szándékot kizárja és, lehetetlenné teszi. {Ügy van! a jobboldalon. — Felkiáltások balfelől: Ez a szerencse! — Egy hang jobbfelől: Nem akart senki diktatúrát! — Dinynyés Lajos: Hallottunk itt egy okos emberről is ibeszélni!) Van azonban egy ősi magyar alkotmány is, (Br. Berg Miksa: Ezt hangoztatjuk mi is. Ezt kell tiszteletben tartani!) amely összeforrt a magyar lélekkel. Es végül azért nem lett diktatúra, mert'Gömbös Gyulának sohasem voltak parancsuralmi szándékai. {Ügy va! Ügy van! jobbfelől — vitéz Balogh Gábor: De azért félni lehet! Mert mindenkinek egyéni joga, hogy féljen! — Derültség a jobboldalon. — Dulin Jenő: Nem fogadta meg a világnézeti igazgató tanácsait!) Nem tarthatom véleményeltérésnek az ellenzék alkotmányvédő magatartását sem. Nem is tudom megállapítani, hogy az ellenzék hol és miben lát alkotmánysérelmet. Eri meglehetősen jól ismerem a magyar alkotmányt, nagyon gondosan figyeltem a miniszterelnök úrnak és pártunknak megnyilatkozásait, de soha semmihen sem vettem észre azt, hogy az alkotmány veszélyeztetve van. (vitéz Balogh. Gábor: Nincs is! — Dinnyés Lajos; Most már! — Mgy hang jobbfelől: Dinnyés megmentette! — Derültség a jobboldalon. — vitéz Balogh Gábor: Megmentette az ellenzék a magyar alkotmányt! — Zaj. — Elnök csenget.) A legcsodálatosabb azonban az, hogy az ellenzék soha sehol meg sem mondotta, hogy miben látja veszélyeztetve az alkotmányt. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — vitéz Balogh Gábor (a balodat felé): Tessék örömmel konstatálni, hogy ez az álláspont! —Dinnyés Lajos: Most már!) Az ellenzéki urak egyszerűen állítják, hogy a magyar alkotmány veszélyeztetve van, mi pedig tagadjuk ezt. Kérdezem, hol van itt a véleményeltérés, az elvek közötti különbség? (Meizler Károly: Az őszinteségben!) Ugyanígy állunk a választójog kérdésével. (Kun Béla: Meg kell csinálni, mindjárt rend lesz!) Az ellenzék kívánja a titkos választói jogot. Mi is kívánjuk, (Kun Béla: Mikor?) csakhogy az ellenzék sürgősen akarja ezt a reformot, mi pedig Ernszt Sándor t. képviselőtársammal tartunk, aki azt mondja, hogy a mai közhangulat ennek a reformnak a megalkotására nem alkalmas. (Kun Béla: Miért? — Sulyok Dezső: Ernszt Sándor ezt nem mondotta!) Ebben a kérdésben tehát nincs közöttünk eltérés, legfeljebb taktikai kérdés: (vitéz Balogh Gábor: Ott is nagy differenciák vannak ebben a tekintetben! — Kun Béla: Nincsenek! — Meizler Károly: Ezt Ernszt Sándor nem mondotta!) Végigmehetnék így, t. Ház, az ellenzék valamenyi állításán és a nemzeti munkaprogrammal a kezemben cafolhanám meg, hogy